Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

a legenyhébb fokozatú, nagyvirágos mintájút választotta. Az 5/a és 35. héten ugyanabból a kedvelt, apróvirágos sötétkék szoknyából indult ki. A két gyász között azonban intenzitásbeli különbség volt. Első esetben, közelebbi rokon haláláról lévén szó, ehhez a gyászos kendői közül a legsötétebbet választotta alulra. Másik alkalommal viszont még ugyanezen kendők közül a legvilágosabbal is sötétnek találta az öltözetet, ezért a zöld pulóvert vette fel hozzá, ami nemcsak hogy félgyászba, de cifrába is viselhető. A példák egyben illusztrálják, hogy gyászban az öltözet egésze fejezi ki a tartalmat, illetve mutatják a kendők fokozott jelentőségét evonatkozasban. E jelenségek gyökerét ott kell keresnünk, hogy régen a templomon, temetésen kívül viselt öltözetekben szerényebb mértékben utaltak a gyászra, többnyire csak a kendővel. S mivel a kendő olcsóbb, ebből könnyebben beszerezhettek különböző fokozatú gyászoknak megfelelőt. Amióta a kivetkőzés mellett felduzzadtak a ruhatárak, szoknyával, sőt aki teheti, minél több felsőruhával, kiegészítőkkel is igyekszik az árnyalatokat kifejezni. Vagyis evonatkozasban a jönni-menni fokozat öltözködése közelít az ünnepi viseletre jellemző, átfogóbb és kötelezőbb érvényű szabályozottsághoz. K. J. a személyes gyász szabályainak is inkább rátartással tesz eleget. Már utaltunk a 8. hét elején tovább hordott gyászos öltözetre. A 23. és 28. héten indult gyásznál a második hétre K. J. által félgyászosnak emlegetett öltözet a szabályok szerint inkább gyászosnak felel meg. Nem véletlen, hogy a gyász előírásainak betartását fokozottan számon tartó, idősebb asszonyok körében az a vélemény, hogy K. J. rendesen gyászol. Méginkább igaz ez a férje elhunyta miatti nagy-gyászban. A 49. héten szemrehányást tett magának, hogy nem figyelt oda, és legalulra tiszta fehér szoknya helyett fehér alapon virágosat vett elő. Noha a legalsó szoknyákra semmilyen gyászos megszorítás nem vonatkozik. Ellenőrző gyűjtések szerint a paplanszoknyára is inkább ez áll. K. J. mégsem vette fel akkor egész télen, mert hogy rózsaszínű. Még harisnyatartó gumira valót is feketét vett a boltban. A gyász betartásának mikéntjét községünkben nem hozzák összefüggésbe azzal, hogy az elhunythoz fűződő személyes, érzelmi kapcsolat kifejezésére ad módot. Inkább a gyászoló személy habitusával magyarázzák. Hogy azonban lehetséges ilyesfajta vetület is, arra egy áttételes példával szolgálhatunk. Amikor K. J. férje kórházba került, még nem tudták, mennyire súlyos az állapota. Mégis K. J. a rákövetkező 48. héten cifra öltözetéhez a szoknyánál sötétebb színű, és félgyászosnak számító kendőt kötött. Rákérdezésre el is ismerte: „nem esett jól olyan cifrán lenni, amikor Józsim a kórházban van". Összességében adatfelvételünk rávilágít a gyászos öltözködés gyakorlati súlyára is. A vizsgált év K. J. számára a rokoni halálesetek gyakoriságát tekintve legfeljebb ha átlagosnak minősül. S férje év végére eső halálán kívül, mind kisebb gyásznak minősül, vagyis nem hosszú időtartamúak. Mégis ez 17 hetet jelentett, s ha hozzávesszük a vallási indíttatású gyászokat, az év csaknem felében viselt ilyen-olyan fokozatú gyászos öltözetet. így nem meglepő, hogy az egyébként belenyugvó természetű, kötelességtudó K. J. is, esetenként hangot ad annak, hogy unja már a sok gyászt. 2.3.7. További egyéni szempontok Szándékosan nem használom az egyéni ízlés kifejezést. Nem mintha tagadnám, hogy a közösségi ízlésen belül van, és volt is, egy olyan szűkebb tartomány, amely lehetőséget biztosít az egyéni esztétikai nézetek érvényesítésére. Fontosabb az, hogy a vizsgálat tapasztalatai szerint az esztétikai kritériumok összefonódnak a praktikum tényezőivel. Azaz legalább annyira fontos a mérlegelésnél, hogy az adott viseletdarab nemcsak „szép", hanem „jó" is, a kettő együtt teszi azt, hogy K. J. „szereti" e ruhadarabot, ezért lehetőleg gyakrabban viseli. Illetve lehet egy viseltdarabról önmagában az a véleménye, hogy szép, de ha hordhatóság szempontjából kevésbé megfelelő, vagy rendben tartása időigényesebb, ritkábban veszi fel. Ha K. J. jönni-menni öltözködését evonatkozasban a normákhoz, valamint más hasonló öltözködésű asszonyok gyakorlatához viszonyítjuk, nagyjából három tendencia rajzolódik ki. Először is kerüli a feltűnést: „Nem szeretem, ha megnéznek nagyon". Színárnyalatban a szelídebbeket, azaz halványabbakat, tompábbakat részesíti előnyben. Bár nem sorolható a viselet újítói közé, gyorsan igye123