Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

2.3.3. Hetenkénti váltás A „viseleti naptár" alapján egyértelmű, hogy az öltözetek hetenként változnak. Ez nem egyéni felfogás kérdése, a többi, városban dolgozó viseletes pataki asszony ugyanezt követi. Akik viszont otthon élnek, amikor jönni-menni alkalom adódik - ez esetükben természetesen ritkább és esetleges összeállítanak egy öltözetet, majd visszarakják a ruhákat a helyükre. Ha netán még azon a héten belül ismét jönni-menni ruha kell, választanak mást. Az életformaváltoztatáshoz igazodó, új gyakorlat azonban nem gyökér nélküli. A hagyományos viseleti szabályok szerint ugyancsak hetenként váltják az otthoni munkaruhákat. Mégpedig úgy, hogy az adott összeállítású öltözetet először vasárnap veszik fel a háztartási teendőkhöz. A következő heti városi munkába hordott öltözet is elsőnek vasárnap kerül használatba, délutáni kimenőruhaként. K. J. többnyire szombat este, amikor lefekszik, végiggondolja, mit vesz majd fel következő héten. Vasárnap, ahogy a felvételhez válogatja ki a szükséges ruhadarabokat, egyúttal helyre (vagy a szennyesbe) teszi, amit előző héten hordott. Megoszlanak a vélemények, hogy mi minősül „más" öltözetnek. Általában a hangsúly a felsőszoknyán és a kendőkön van. K. J. a vizsgált év során meglehetős alapossággal tartotta magát az előírásokhoz. Ez összhangban áll azzal, hogy a faluban őt a szépen öltözködők között tartják számon. Egyenként véve az öltözetdarabokat: felsőszoknyáját minden héten cserélte, kivéve a nagy-gyász időszakát (49-52. hét), amire csak egy előírásos szoknyája van. Hátrakötő-kendőí két esetben nem váltott (3-4. hét és 46-47. hét), időhiányra hivatkozva: nem volt ideje másik kendő kikötésével bajlódni. Felsőkendők hordási időtartamát négyszer nyújtotta meg (5/a-8., 8/a-9., 47-48., 49-52. hét), ebből azonban három alkalommal a gyász előírásai adtak felmentést. Hasonló indokból hordta ugyanazt az ujjast (12-14. hét) és kötényt (49-52. hét) hosszabb ideig, a többi öltözetdarabot azonban eközben is cserélte. Mindössze három alkalommal került sor - legalábbis K. J. megítélése szerint, ugyanis nem minden öltözetdarab volt azonos ez esetekben sem - a teljes öltözet túlhordására. Ez azonban sohasem jelentett kéthetes időtartamot, csak ilyen vagy olyan okból hozzákapcsolt, csonka hétről volt szó, amikor megtakarította az öltözet összeállításához, előkészítéséhez szükséges időt. A 8. hétre esett farsang vége. Hamvazószerdától fokozottan gyászos viseletre kellett váltani. A megelőző két napra K. J. nem állított már össze a személyes gyászából fakadóan esedékes félgyászos öltözetet, hanem az előző hét gyászos öltözetét viselte tovább. A 10. és 14. hetek második felére szabadságot vett ki, ezért hosszabbította meg az előző heti öltözet viselését. Egy érdekes jelenség: a heti váltás szabálya elleni vétségre - a gyászt leszámítva - mindig ugyanaz az indoka volt K. J.-nak, az időhiány. Láttuk, hogy a színharmóniai eltérések esetében is többször merült fel ez. Mégis, ha hét közben adódott volna rá ideje, akkor sem korrigálta. Magyarázat nincs rá, azon túl, hogy nem szokás. A hetenkénti váltás szükségességét azzal indokolják, hogy ennyi idő alatt elhasználódik, elpiszkolódik az öltözet. K. J. elmondása szerint a hetes használat után ki kell mosni a meleg-bugyii, az alsószoknyákat, kombinét ~ trikót, a legalsó ujjast, az alsókendőket. A harisnyát, szükség esetén a legalsó szoknyát hét közben is váltja tisztával, a kisbugyit pedig naponta. A részletes adatfelvételből azonban kiderül, hogy a gyakorlatban ezt nem tartja be olyan szigorúan. Pl. az alsószoknyák közül legfeljebb csak a legalsókra igaz a heti tisztaváltás. K. J. ugyanis megszokásból még ma is mindig hétfőn mos, mint annakidején anyósával, az egész együtt élő családra. Ha ugyanazt az alsószoknyát vette fel két egymást követő héten, mosásra nem kerülhetett sor. Maga is elismerte utólag, hogy inkább csak szükség esetén mossa az alsószoknyákat, de ragaszkodott ahhoz, hogy a legalsót feltétlenül tisztán veszi fel újabb öltözethez. Amikor elétettem a letisztázott „viseleti naptárt", fejcsóválva hitetlenkedett, hogy egymást követő héten is előfordult egyszer-másszor ugyanaz a legalsó szoknya, legalsó ujjas. A kikötött kendők esetében egyetértett, valóban nem mossa hetenként, legfeljebb csak a karton vagy műszálas darabokat, amik könnyen kezelhetők, a selymeket azonban csak ha muszáj, mert rendbetételük meglehetősen időigényes. A többi ruhafélét akkor mossa, ha láthatóan szükséges. Egyéni belátás függvénye a vasalás. Mosás nélkül erre csak a felsőszoknyák esetében kerül sor, manapság gyakrabban, mert az autóbuszon ülve könnyebben gyűrődnek a szoknyák. K. J. legtöbbször minden hét után elvégzi ezt, főleg a vékony anyagú szoknyák esetében. 120