Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.
A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1995 ETHNOGRAPHIE „Jönni-menni" viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III. Kapros Márta 2.3. Az öltözet összeállítása és ennek meghatározó szempontjai Első a szoknya. Az a fő! Vagyis még napjainkig változatlanul érvényes viseleti szabály, hogy az öltözetnek legdominánsabb eleme a felsőszoknya. Ehhez választják ki a hátrakötő-kendő-t. Mivel általában kendőből leggazdagabbak a ruhatárak, egy szoknyához több darab közül válogathatnak. Ha még egy kendőt kötnek, azt a hátrakötőhöz igazítják. Ez többnyire automatikusan történik, a gyakori együtt-hordás rögzül az emlékezetben. Az ujjast ismét a szoknyához választják. Ha többet is vesznek fel belőlük, a látványban elsődleges szerepet játszó, felső kardigánféle hozza magával, hogy mely kacajok, pulóverek illenek hozzá. Mindez a cifra öltözködésre érvényes. Gyászban összetettebb a kép. Bár ilyenkor is többnyire a szoknyából indulnak ki, de nagyobb tartalmi jelentőséget kapnak a kendők, sőt esetenként a további felsőruhák is. A melegebb, felső testre való öltözetdarabokból senkinek sincs sok, így a választás lehetősége szűkebb: többnyire csak az alapvető alkalomhoz (gyászos vagy cifra) igazítják. Az öltözet többi darabjánál a válogatásnak nincs jelentősége, mindössze a legfelső alsószoknya zsinórszegése kell hogy igazodjon az öltözet cifra vagy gyászos jellegéhez. Az ismertetett séma szerinti összeállításnál különböző szempontok, különböző mértékben befolyásolhatják, hogy egy-egy konkrét öltözet mely darabokból áll össze. Esetünkben a mikrovizsgálat lehetőséget ad arra, hogy e szempontok meglehetősen bonyolult kölcsönhatásának érvényesülését érzékeltessük. 2.3.1. Időjárás Áttekintve a ,,viseleti naptárt" látjuk, hogy az öltözetnek vannak állandó elemei: kisbugyi, felsőtestre való alsónemű, legalább két alsószoknya (legalsó szoknya+egy köztes szoknya, ritkábban két köztes szoknya, legalsó szoknya nélkül), felsőszoknya, kötény, egy ujjas, kikötött kendő, lábbeli, kézitáska, ékszerek. Ezek egy része egész évben ugyanaz a darab (a két utóbbi), vagy anyagában, szabásában teljesen egyforma ruhafélét jelent (kötény), illetve különbözőségüknek a viselet szempontjából semmi jelentősége nincs, tehát azonosnak tekinthetők (kisbugyi). A többi állandó elem téli és nyári változatra különül el, esetenként tavaszi-őszi megfelelőjük is van. Csak anyagukban különböznek ilyeténképpen a hagyományos viseletből megmaradt alsóés felsőszoknyák, valamint a kikötött kendők. Az újabb, városi öltözködésből átvett ruhafélék téli és nyári változata anyagban és formában is eltér(het): kombiné - trikó; rövid ujjú kacaj, rövid ujjú pulóver ~ hosszú ujjú kacaj, hosszú ujjú pulóver; szandál, oroszi papucs -félcipő ~ csizma. Az állandó elemeken túl van az öltözetdaraboknak egy másik csoportja, amelyeket nem mindig hordanak. A vállkendőt kivéve, valamennyi az időjárás függvényében kerül használatba. Ahogy hűvösödik az idő, az alapelemeket ezekkel gyarapítják, részben úgy, hogy a nyár elteltével következő tavaszig az öltözetnek végig részei maradnak: harisnya, további egy alsószoknya, előre kötött kendő, kardigánfélék. Részben pedig váltják egymást, ahogy egyre zordabbá válik az idő: kötött-lajbi —> bélelt-mellény —> kabát. Illetve csak kemény hidegek idején kerülnek alkalmilag használatba: meleg-bugyi, paplanszoknya, sál, kesztyű. Az egyszer-egyszer viselt darabok közé sorolandó az esernyő. XX. KÖTET NÉPRAJZ 117
