Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. III.

Azt tehát, hogy a ruhakészletből milyen ruhaféléket, illetve, hogy esetenként melyikből hányat vesznek fel, befolyásolja az évszak, a konkrét időjárás. Az éves öltözködést áttekintve szembetűnik, hogy nem az egész öltözetet, hanem annak csak egyes darabjait cserélte fel K. J., fokozatosan váltva át a téli viseletről a nyárira és fordítva. Május elejétől (19. hét) elmaradt az előre kötött kendő és a barhent anyagú felsőszoknyákat flokonra cserélte. Ugyanakkor még két hónapig (28. hétig) viselt alulra barhentszoknyát. Amikor ezeket is nyárira váltotta, már csak két alsószoknyát vett fel. Ősszel viszont előbb visszavette a téli alsószoknyákat (40. hét), noha még két hétig nem növelte az alsószoknyák számát. Amikor erre is sor került, akkortól már két kendőt kötött fel. De még a következő héten is flokonszoknyát viselt felülre. Bár előzőleg (39., 42. hét) már téli anyagúnak minősülő, szövet felsőszoknyát is hordott. Az eltéréseknek K. J. nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Saját megítélése szerint is, a szokásosnál később váltotta át alsószoknyáit nyáriakra, de az összetorlódott nyári munkák miatt nem jutott hozzá, hogy előkészítse azokat. Ugyancsak elsődlegesen időhiánnyal indokolta, hogy télen felkötött egyértelműen nyárinak minősülő kartonkendőt alulra (2., 5., 48. hét). Körültekintőbb gyűjtés alapján kiderült, hogy a jönni-menni viselet téli-nyári időszakra történő tagolása - szemben az ünnepek ilyen irányú kötött előírásaival - a régi gyakorlatban csak tendencia jellegű behatárolást jelentett. Néhány feltétlenül szükséges meleg felsőruhán, lábbelin túl, ki-ki ruhatára biztosította lehetőségein belül válogatott, s a hétköznapi ruhakészlet mind teljesebb körű téli és nyári megkettőzése az utóbbi időben erősödött fel. Az öltözet állandó elemei közül a meleg, téli darabokat nyáron azelőtt sem hordták," fordítva azonban lehetett, legfeljebb növelték az egymás fölött viselt ruhaneműk számát (pl. több szoknyát vettek fel). Abban többnyire megegyeznek a vélemények, hogy mindig kicsit késleltetik a váltást: nagyjából ugyanolyan időjárás mellett tavasszal még téliben, ősszel nyáriban járnak. A váltás megtörténtét sem értelmezik mereven. Pl. a 18. héten, mivel erősen lehűlt az idő, K. J. visszavette a bélelt-mellényt, s ismét két kendőt kötött fel. Rugalmas olyan vonatkozásban is, hogy esetenként kézitáskájában viszi haza a délutánra már meleggé vált harisnyát, kardigánt, kötött mellényt, sőt a felsőkendőt is, amelyeket a hűvös korareggeli órákban még elbírt. A 32. héten arra is volt példa, hogy egyik nap vett kardigánt a rövid ujjú pulóver fölé, másik nap nem, ahogy az időjárás alakult. A napi időjáráshoz való alkalmazkodásban már közrejátszik a kivetkőzött asszonyok öltözködési gyakorlatának mintája is. Felhívnám a figyelmet arra, hogy gyász idején megnő az ilyen értelmű eltérések száma. Az adott gyászfokozat kifejezésének szabályai mellett ugyanis háttérbe szorul az időjárás kérdése. Nyári anyagúnak számító köztes szoknyát javarészt azért viselt K. J. a téli időszakban (8/a., 10., 12-14., 17., 49-52. hét), mert előírásos, fekete zsinórral szegett szoknyája csak ilyen van. Fiókon vagy karton felsőszoknyát kizárólag olyankor vett fel télen, ha az adott fokozatú gyásznak megfelelő színű, mintájú szoknyából téli változatú nincs a ruhatárában (5/a-14., 16., 17., 44/a. hét). 2.3.2 Színharmónia A látható felső ruhadarabok összehangolásában szerepet kapnak a színharmónia helyi ízlés által elfogadott szabályai (ld. mellékelt táblázat). Ezek a cifra öltözködés keretei között a ruhanemű anyagának alapszínére vonatkoznak, a mintázat szín(összetétel)e lényegtelen. Kockás anyag esetében, ha mindkét szín azonos arányban szerepel, egyikhez is, másikhoz is sorolható. 118