Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Képzőművészet, politika és közönség Salgótarjánban az 1960-as években

sorába - ennek nyomán számos ellentét keletkezett. Bár az új tömörülés pártolói azzal érveltek, hogy a szervezeti forma keretei között a helyi alkotóknak lehetősége nyílik országos rangú rendezvényeken részt venni, voltak, akik a megyei képzőművészeti élet önállóságát féltették. Mindenesetre a megyei művészek 1964-es, utolsó önálló tavaszi tárlata után, az év nyarára elkészült az Észak-Magyarországi Területi Szövetség munkaterve, mely hangsúlyozta, hogy a közös bemutatkozások mellett külön, önálló kiállítások is lesznek a jövőben. Az új szerveződés első bemutatkozó tárlata 1965. április 4-én nyílt meg az új (még nem is teljesen kész) megyei könyvtárban. A tárlatot - melynek mottója az évfordulós alkalomhoz illően „munka és művészet" volt - a korabeli kritika egészséges fejlődést tükröző, országos rangú eseményként üdvözölte.

15 Mivel az Észak-Magyarországi Területi Szövetségbe többen nem kerültek be, számukra jött létre 1965-ben - Iványi Ödön vezetésével - a Megyei Képzőművészeti Stúdió, egyfajta átmeneti lehetőséget biztosítva a helyi autodidakta alkotók számára. A stúdió - mely a József Attila Művelődési Központ mellett működött s annak költségvetésében szerepelt - feladatául a tehetségkutatást, a szakköri élet fellendítését, kiállítások szervezését jelölte meg. Lehetőséget biztosított arra, hogy legtehetségesebb tagjai idővel bekerüljenek az Alapba, vagy a Szövetségbe. A stúdió keretein belül dolgozó alkotók szintén részt vettek művésztelepeken, 1965-ben Eresztvényben, a későbbiekben Szirákon. A helyi képzőművészek szervezeti formáinak átalakulásával egy időben új fórumok jöttek létre, melyek segítségével az érdeklődők megismerkedhettek a kortárs alkotásokkal. 1966 tavaszán adták át végleges formájában a József Attila Művelődési Központ modern épületét (a terveket Szrogh György készítette). Az új formában működő intézmény nem kevesebbet vállalt fel, mint a városban szétszórtan már működő klubok, kulturális intézmények összefogását. Könyvtár, előadótermek, szakkörök, könyvesbolt és a Képcsarnok Vállalat újonnan létrejött helyi fióküzlete kapott helyet az impozáns épületben. A művelődési központ első éves munkaterve rendezvényekben rendkívül gazdag volt, - egyéb kulturális események mellett - számos képzőművészeti tárlat között válogathatott a közönség. A közép-szlovákiai képzőművészek tárlata mellett Jánossy Ferenc, László Lilla, Pataki József, Iványi Ödön egyéni kiállításai, a X. Országos Képzőművészeti Kiállítás válogatott anyaga várták az érdeklődőket. S természetesen, itt nyílt meg a II. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás is. E rendezvény jogutódjának, a Tavaszi Tárlatnak egyébként 1980-ig, az új múzeum átadásáig ez az épület adott helyet. Művészek és művek A művészeti élet szerveződéseinek bemutatása után szóljunk néhány szót az ebben az időszakban Salgótarjánban élő s kiállító legjelesebb művészekről. Bátran állíthatjuk, hogy a 60-as években a város legmarkánsabb művészegyénisége Iványi Ödön és Czinke Ferenc volt. Ők alkotó tevékenységük mellett komoly szerepet játszottak a helyi képzőművészeti s általában kulturális élet szerveződésében is. Iványi ödön 1954-ben telepedett le Salgótarjánban s az elkövetkező években tanított a Madách Imre Gimnáziumban, részt vett a Palócföld létrehozásában s egyik szervező egyénisége volt a helyi képzőművészek csoportjának, illetve nevéhez fűződik - mint már korábban említettük - a stúdió megalapítása. 1955-től vezetett szakkört, először a salgótarjáni úttörőházban, majd 1958-tól a bányász képzőművészet kör vezetőjeként dolgozott. Lírai hangulatú, humanizmussal átitatott festményein, grafikáin elsősorban a nógrádi tájat, a bányavidéket, a rohamosan városiasodó Salgótarjánt örökítette meg. Czinke Ferenc a kialakuló helyi képzőművész csoport egyik alapítójaként, a későbbiekben a területi szervezet vezetőségi tagjaként, Nógrád megye titkáraként, majd titkárhelyetteseként (1965-től) fontos szerepet töltött be a megye képzőművészeti életében. Ebben az időben ő bizonyult talán a legsikeresebbnek a Salgótarjánban tevékenykedő alkotó közül - ezt bizonyítják az 1961-64-es Derkovits ösztöndíj, illetve a 60-as évek olaszországi ösztöndíjai és kiállításai. Nevéhez fűződik az első városi iskolagaléria, a Bolyai Galéria létrehozása 1965-ben. Bányásztémájú rajzai, festményei mellett évtizedünkben alakította ki népballadákon alapuló, sajátosan egyéni formanyelvét. 110