Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Irodalmi muzeológia – irodalmi kultusz

amely szobája falán függött stb. Mindezek bemutatása a templomokban szokásos csendben történik. S ekkor következik be a megérintés pillanata, a révület lehetősége. Ennek is két módja van: vagy szabadon, engedéllyel foghatják kezükbe a látogatók azzal a sejtelmes szöveggel, hogy csak most, s csak ők ez egyszer, vagy titokban történik, amikor kihasználják az őrző személyzet figyelmetlenségét. Ez egyúttal az őskeresztényi halált megvető bátorság sejtelmes pillanata is. Ez az ún. „beleülés effektusa", amely mindenkit megérint, látva bármelyik múzeumban egy széket, amelyen tiltó tábla van, hogy ebbe nem szabad beleülni, mert ez egy jeles emberé volt. S hiába teszik rá a legvastagabb kötelet is, a minden áldozatra kész hívő mégis megtalálja a lehetőséget s az eggyé válás révült állapotában távozzék. Ugyanebbe a rituskörbe tartozik, hogy alkalmanként egyes fétis jellegű tárgyakat ezen a napon külön is kiemelnek környezetükből, hangsúlyt, jelentőséget adnak nekik - de csak egy napra szólót! így például a Madách család tagjának, Balogh Károlynak 1870-ben Alsósztregováról készült akvarelljét, a Madách Sándor által 1795-ben rajzolt „szabadságfát" stb. A csesztvei jubilee szinte mindig azonos délutáni időben zajló eseménye a mise, ami viszont most majdnem az, hiszen a helyszíne a kúriától nem messze álló kis árpádkori templom. Igazság szerint lehetne rendezni a művelődési házban is ezt, ahol sokkal többen férnének el, de éppen ez a sokszorosan nagy érzelmi többlet vonzó a helyszínben. Hogy valóban templom, hogy valóban ide jártak a Madáchok imádkozni, s hogy aki itt szerepel, az maga is közel került már Madáchoz és érzelmei itt sokszorosára erősödnek. (Nem véletlen, hogy hány jeles művész hatódott meg itt könnyekig előadása közben , átélvén a hely különleges erős szakrális hatását.) A programon általában azok a színészek szerepelnek, akik az adott évben éppen játszanak valamelyik magyar színházban a Tragédiában vagy más Madách darabban. Néhány név és esemény: Inke László előadta Lelket keresek című Madách életrajzi összeállítását, Lukács Margit részleteket mutatott be a Tragédiából, Gombos Katalin és Sinkovits Imre a Mózes jeleneteivel szerepelt. De felléptek a Nemzeti Színház centenáriumi előadásának szereplői, Tóth Éva, Bubik István, Ivánka Csaba; Berek Kati női Luciferként állt a közönség elé, majd jöttek a Független Színpad művészei Ruszt József vezetésével, a veszprémi Petőfi Színház művészei Vándorfi Lászlóval és részleteket mutatott be Dobos Attila is Az ember tragédiájából írt operájából. Ritkábban előfordul más jellegű műsor is, de ez nem általános. S itt látszik az is, hogy maga a kultusz cselekvés a hívőtől nem tudatos megnyilvánulás, hiszen a már órákkal(!) előbb helyet foglaló helyieket inkább az előadóművész neve, híre, személyisége vonzza, mintsem a produkció kultikus hangulata. Nem szólva arról, hogy számára a templom egyébként is megszokott helyszíne élete rendjének. Az áldozati ajándékok elhelyezése a jubilee utolsó eseménye. Kezdettől fogva ez volt a fő cél: Madách szobrának megkoszorúzása. Ám ez sem esetleges cselekedet. Eleve a hívő azzal áldoz, amije van: jelen esetben virággal, csokorral. Minél nagyobb rangú egy intézmény, annál nagyobb és hivalkodóbb a koszorú is. A szobor magas talapzaton áll, az előtte állónak fel kell rá néznie s ez a perspektíva óhatatlanul az abszolút tisztelet érzetét kelti az oda érkezőkben. A szobor előtt szent énekek hangzanak el, himnuszokat szavalnak Madáchról - Madáchtól. Teszik ezt mindig a költőről elnevezett iskolák diákjai, kórusai, olykor meg-megzökkenve, megakadva, de végtelenül meghatva. Nem maradhatnak el a szentbeszédek sem a költő márvány arcmása előtt. Nem egyszer valóban templomi szónoklatokká válnak, s ezt nemcsak a patetizmus jelzi, hanem a mindig aktuális mondanivaló és a pillanat szentségének lelki átalakító együttes hatása. Hiszen ha a költészet megmaradásáról, a nemzeti lét sorshelyzetéről, a magyarnak lenni itt és ott stb. kérdésről szólnak, a kiindulópont, a példatár, a mérce mindig Madách és a Tragédia - s így valójában az Úr szólal meg az ő kiválasztottja szájával. Majd ezután következik a koszorúk elhelyezése, kezdetben összesen három koszorút hoztak, legutóbb 33-at. A gyászvirágok szaporodása köszönhető annak, hogy a helyi, s más helyről érkező egyletek, egyesületek, szervezetek száma stb. ugrásszerűen megnőtt. Az áldozati ajándék értékét némileg csökkenti, hogy ha tudjuk, hogy több hivatalos szerv nem vesz részt az egész napos jubileen, csak erre az aktusra érkezik s máris megy tovább. Ám ebben is van valami felemelő: nem meri kihagyni az eseményen való részvételt. Fél az Isten-Madáchnak a jelenlévőkben megnyilvánuló megvetésében a távolmaradást látván. A csesztvei Madách nap mára így vált az irodalmi kultusz hazai mintapéldájává. De tette mindazt 104