Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. (1995)
Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Irodalmi muzeológia – irodalmi kultusz
nappal. Ez a legáltalánosabb és ennek leginkább kialakultak a részletei. A Csesztvén 1983 15 óta tartott Madách irodalmi napról van szó, amelynek megszervezése és kultikus ünneppé fejlesztése az a közismert kijelentést igazolja, hogy a „hagyományt fel is lehet találni. Hagyományról van szó, amelynek hazai és kimondottan Nógrád megyei előzménye Madáchoz kötődően 1864-re nyúlik vissza, a költő halálának évére. Az október 7-i sztregovai temetés után határozták el a losonciak, hogy egy hónap múltán „kifejezést óhajtván adni a közfájdalomnak" november 5-én (a halál első időbeni jubileuma!) Losoncon emlékünnepélyt rendeznek. Sajnos, egyelőre nem ismerni az ünnep lefolyását, programpontjait, de a rendőri jelentésekből legalább az kiderül, hogy sikerült megtartani azt a helybelieknek. A későbbiekben a figyelem elterelődött erről az ünnepi lehetőségről, helyére a Madách-kultusz más, egyedi s nem komplex jelenségei léptek. 1964-től tartják Salgótarjánban, majd Balassagyarmaton a költő születésnapján a Madách-napi ünnepséget díjak átadásával, emlékbeszéddel, műsorral stb. A nem hazai és modellként szolgálható (de nem az!) példák sorában az angolszász nyelvterület két nagy alakjának ünnepeit kell felidéznünk. Az első és a legteljesebb, eszközeiben a leginkább kialakult a Shakespeare-kultusz egyik leglátványosabb jelensége, az ún. jubilee. Az első stratfordi jubilee-t David Garrich rendezte, aki maga is valóságos kultikus jelenséggé lett, isteni magasságokba emelte őt játékáért a közönség kegyelme. Az 1769-ben megtartott jubilee olyan szertartásrendi elemek sokaságát alkotta meg, amelyek mindmáig élnek és hatásosan működnek bármely alkotóról legyen is szó. S ezek az elemek azért is állandóak, mert mintájuk, vallásos szertartások átörökített rendjéből váltak ki. (Ez a megállapítás egyúttal rámutat az ilyen típusú kultikus jelenségek mélyen szakrális eredetére és lelki tényezőinek hatásmechanizmusára.) Az első jubilee három napos volt. Szükséges - még ha csak meghívó-füzeti szinten is - felidéznünk az egyes programokat, a későbbiek visszatükrözését ezekben keresendő. Szeptember 6-án hajnali öt órakor harangzúgás ébresztette a nagyszámú közönséget. Az Avon partján 12 ágyúból adtak le díszsortüzet. Majd az oda érkezett társulat színészei szerenádoztak az előkelő hölgyek ablaka alatt. Nyolc órakor új polgármestert választottak a település lakói (bizonyára hatásos tevékenységet várva el attól az elöljárótól, aki ilyen szent napon nyerte el hivatalát!), majd a városházán Garrickot tüntették ki Shakespeare játszási érdemeiért. Ezt a programsort 800 fős reggeli adása zárta. 11 órakor menetbe szerveződve, zenekarral az élen indultak a templomba - ahol Shakespearet keresztelték s ahol még akkor nyugodott s itt egy alkalmi oratóriumot hallgattak meg. Innen ugyanilyen menetben indultak a költő szülőházához. Megtekintették a hiteles relikviákat, különböző alkalmi kiadványokat vásároltak pl. a Shekespeare tiszteletére írt versek antológiáját stb. Délután 4 órakor mentek a Rotundához, egy alkalmi építményhez, ahol ágyúszó jelére megebédeltek és számtalan pohárköszöntőt mondtak. Este 9 órakor volt a nagy, hajnalig tartó bál, a városka házait kivilágították, mindenki egész éjjel talpon volt, sétált, ünnepelt. Másnap, szeptember 7-én eleredt az eső, valóságos özönvízzé duzzadt, térdig érő sár keletkezett, így a tervezett nagy, színes programoknak csak a töredékét sikerült megvalósítani. A városházán elköltött közös reggeli közben felidézték, milyen lett volna az a díszes menet, amelyben Shakespeare drámák szereplői akartak felvonulni kosztümökben. Körbejárták volna a szent helyeket: a szülőháznál dicshimnuszokat akartak énekelni, az amfiteátrumban ódaszavalás, szoborkoszorúzás, ágyúdörgés, harangszó, örömujjongás következett volna, míg végül innen külön díszszekeren a városházára kísérték volna a költő új szobrát. Mindezek helyett 2000 néző előtt a Rotundában, az ide áthozott szobornál Garrick elszavalta saját ódáját. Ugyanitt 4 órakor volt az ebéd. Este úgy ahogy tartottak egy tűzijátékot, 800 fős vacsorát s elég kedvetlen álarcosbált a Rotundában. Szeptember 8-án a városházán elköltött reggeli után a még ott maradottak megtekintettek egy lóversenyt a Jubilee kupáért, megebédeltek, majd este megnézték a maradék tűzijátékot s egy közös búcsúvacsorával befejeződött az első Shakespeare ünnep Stratfordban. S ettől kezdve megindult a Shakespeare jubileek sora. Természetesen az elsőnél jóval szerényebb méretben, hiszen az anyagi háttér biztosítása mindig gondot jelentett. 1776-ban újra 3 napos volt az 100
