Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

rokonságának is. Valóságos páter famiíias volt. Jiagyon megtudta érteni a köznépet s parasztjainknak józaneszű megjegyzései, velük született humoruk igen mulattatta. Jiorpácsi udvarháza hat szobából állotta ÍAz előszobából a bejárattal szemben volt a nagy ebédlő, balra dolgozó szobája, abból hálószobája nyílott s azután következett egy cselédszoba. !Äz előszobából jobbra pedig két vendégszobája volt. ÍA ház alacsony kividről, belülről meszelt volt, közönséges deszkapadlóval, egyszerű bútorzattal. Dolgozó szobájában fogadta rendszerint vendégeit. Itt a könyveknek se szeri, se száma, elfoglalták azok még a székeket és pamlagot is úgy, hogy előbb helyet kellett csinálni a vendégeknek. Ő legszívesebben ült nagy hintaszékébe. Xönyves szekrénye tetejét Madách Imre mellszobra" díszítette. Jiáza elejét egy keskeny, téglával kirakott faoszlopokon nyugvó tornác szegélyezte. ÍÁ ház előtt két óriási nagy, vastag kőrisfa állott. Л ház mögött régi fenyőfák díszlettek, s azután egy magasabb part következett, honnan bizony az esővíz gyakran mosta a ház fmdamentumát is. 'balra megkerülve a házat, jutott az ember a kertbe, тегу elég nagy kiterjedésű és valamikor Szontagh Tál szülei idejében - akik egy ideig szintén laktak Jiorpácson - ápolt és gondozott volt. Jíalastó is volt benne. Tál bátyánk idejében azonban a kert már el volt hairyagolva, a halastóból pocsolya lett. Cselédségével szemben nagyon elnéző volt. tfz udvaron lévő úgynevezett virágos kertecske is már inkább zöldséget termelt. Jlárom vagy négy kutyája volt. 'Ezeket igen szerette. (Mikszáth Xálmán írt is azokról a „Vasárnapi lljság"ban „Szontagh Tál kutyái" címen : 'Tornácán ülve sokszor hívogatta és simogatta ezeket, 'beszélt is hozzájuk. Xépes volt meggyűlölni azt, aki kutyát lőtt le szándékosan, ha mindjárt tilosban járt is az. ÍAzt tartotta, hogy az csak gonosz ember lehet. Лоду sétálni mennyire nem szeretett, azt igazolja a következő kis epizód. Széli Xálmánéknál volt látogatóban Hátóton , hol a háziak előzékeny figyelemmel igyekeztek vendégüknek kellemessé tenni az ott időzést. ELlvitték sétálni a parkba. 'Egy ideig csak járt-kelt Tali bátyánk, míg végre megsokallta a mulatságot és a háziasszonyhoz fordulva azt kérdezte: Xegyelmes asszonyom az én kedvemért sétálunk? „Tersze hogy" - válaszolt szívélyes hangon a megszólított. „Sakkor hát - vette fel újból Tali bátyánk a szót - Üljünk le." Mindennapi életéből is meglehetősen száműzte a járkálást, legfeljebb akkor tette, amikor Jiorpácson időzött és meglátogatta jó barátját Ладу Ivánt, vagy rokonait Veres Józsefet és két öreg nővérét, özv. Xosztolányinét és Jíizi nénit.' Tizekhez rendesen gyalog ment. Xülönben korán kelt. gyakran megesett, hogy szüleimnél időzve már öt órakor hozatta a reggelit a cselédek kétségbeesésére, akik a takarítással még nem készültek el. üeggeli után mindjárt hozzáfogott napi foglalkozásához. Otthon sokat írt és még többet olvasott. Munka előtt azonban közvetlenül a reggeli után még vagy két csibukot szívott el. Dohányozni nagyon szeretett, főleg a csibnkot kedvelte, de azért szaporán szítta a szivarokat is. Xülönösen télen rövidesen oly fiist gomolyok töltötték meg a szobát, hogy aki kívülről bejött, ugyancsak néznie kellett, hogy kik vannak tulajdon képen odabent. Jia valahol vendég volt és partnere akadt, akkor munka helyett a tarokk járta reggeltől késő estig. Ilyenkor időveszteségnek tekintette, ha a házigazda csak rövid időre is, dolgai után nézett, jól esett az öregúrnak ezen szórakozás és szüksége is volt arra otthoni folytonos szellemi munkája után. Ózonban nem mindenkivel szeretett játszani, hanem csak az úgynevezett „szép játékosokkal". 'Ebédelni rendesen délben 12 órakor szokott volt. ÍÁz egyszerű közönséges áeleket szerette, de azért tudta méltányolni az ínyenc falatokat is. így bámulatba ejtő mennyiségben volt képes osztrigát fogyasztani és megesett olykor, hogy ő ette meg a jobb és a bal szomszédja részét is. De megtörtént vele egy udvari ebéd alkalmával az is, hogy oly élénken és szellemesen mulattatta szomszédját - egy bajor herceget -, hogy csaknem éhesen távozott az előkelő helyről, íí bajor herceget azonban bámulatba ejtette tudományossága és kellemes beszédmódja, amint annak a herceg kifejezést is adott mások előtt. Л tudományos és politikai irodalmon kívül leginkább foglalkozott a latin klasszikusokkal, kik közül kedvenc költője Jioratius volt. Eízt mondhatta egészében kívülről tudta, nem kevésbé szerette (Arany Jánost, Shakespeare-t és Cjoethét. Szerette a költeményeket, de olykor-olykor regényeket is olvasott, főleg angol és franciákat. ÍAz északi írókat, főleg az oroszokat nem tudta élvezni. ÍA naturalista irányt nem szívelhette. Mindig az idealizmus elégítette ki a szépirodalomban. TLgyszer egy jó ismerőse Dosztojevszkij egy regényével kedveskedett neki. 'Elolvasta s amikor visszaadta, szemrehányást tett ismerősének, hogy miért adta ezt neki olvasni, elrontotta vele az éjjeli álmát. adomázni nagyon szeretett. De mi tűrés, tagadás, némelykor bizalmas körben oly irányt vett szellemi játéka, hogy meg kellett várnia, még a hölgyek távoztak, avagy őfogott karon egy vagy két urat és magával vitte a szomszédos szobába. Őszintesége páratlan volt, e téren annyira ment, hogy bizony olykor-olykor bántóan tapintatlan tudott lenni, bár nem szándékosan tette ezt. Xülönös vonása volt ez az ő jellemének, mert igen sok és mély szeretetre is volt képes. 95