Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

Egy további Hibája volt azon ironikus ér, melyet leküzdeni, elnyomni nem tudott. Első pillanatra a legtöbb dologban a komikumot vette észre s ezt sokszor iróniával nyilvánította. Xbzeli rokonaihoz, különösen édesapám családjáíwz nagy vonzalommal viseltetett, fttérezte rokonainak minden szomorúságát, minden örömét. Dia Capujtőn valamely családtag megbetegedett, Haladéktalanul sda sietett. Dia sokáig nem kapott levelet tőlünk, nyugtalansága tetőpontra Rágott, nem tudott aludni sem. Ilyenkor sürgönyzött és drótválaszt kért. tfzután szemrehányó levele érkezett, melyből a keserűséget nagyon ki érezhettük. r

¥iatalabb korában olykor külföldre is utazott, későbbi éveiben azonban már nem szeretett messzire menni. Balassagyannat mellett van egy minimális kis fürdőcske: Zsély . Я gróf Zicfiy féle szeniorátusíwz tartozik. ELzen legegyszerűbb, legigénytelenebb helyet szerette, talán csak azért, mert közel volt. Мед-meglátogattuk ott férjemmel s mindannyiszor csodálkoztunk azon, hogyan tarthatja ott ki hetekig? Itt természetesen ismerte az egész fürdőközönséget és őt is ismerte és szerette mindenki. i8yz. év nyarán szintén felkészült személyzetével mint rendesen ágyneművel, élelmiszerekkel és megérkezett Zsélybe. ÍAmde a lehető legkellemetlenebb meglepetés érte ott, mert a fürdőt zárva találta, 'bosszúságában azután megírta versben „a zsélyi sós ár fürdő tragédiáját", mely a 'balond Istókban is megjelent. tTlapító tagja és hű látogatója volt a Xisfaludy 'Társaságnak, irogatott is ö — mint tudjuk - költeményeket, kiváltképpen epigrammákat. Nagyon sajnálom, hogy ezek birtokomban nincsenek. Elszórva Írogatta ő ezeket, napi és szépirodalmi lapokba, a 'budapesti Szemlébe, a Vasárnapi Újságba stb. -Legtöbbször álnév, vagy ezen jel alatt Összegyűjtve soha sem lettek. Eis most emléktöredékeim befejezéséhez közeledem. 'Tájó, nehéz szívvel írom ez utolsó sorokat. íTz űr, amelyet életemben hagyott, betöltetlen marad örökké. Utolsó évei nagyon szomorúak voltak mind reá, mind azokra, akik igazán szerettük, gyakran, nagyon gyakran óhajtotta halálát. Szemei elgyöngültek, hallása fogyatékos lett, mozogni csak nehezen tudott. 'Társai elköltöztek már nálánál előbb e földi életből, kikkel együtt érzett, gondolkodott, cselekedett és szenvedett. Még eljött olykor kétszer, azután egyszer egy évben hozzánk Tuszta-Tcnkrc, vagy Budapestre elrándult, vagy ha Lapujtőn tartózkodtunk, ott látogatott meg s töltött velünk egy-két hetet, de azután már nem mozdult ki Jtorpácsról. Xértem, költözzék egészen hozzánk. Jía jobban szereti, úgy lakjék külön házacskában, hogy teljesen fiiggetlennek érezze magát s hozza el személyzetét is. Лет mondott „nem"-et, de addig halogatta, míg kifogyott az időből. Most is elszorul a szívem, ha arra gondolok, mily kevés időt tölthettem vele az utolsókból, mindig hálatelt szívvel gondolok irántam és családom iránt tanúsított meleg szeretetére. Utolsó betegségében minden kérésemre azon választ kaptam, hogy jobban van, de senki jövetelét nem óhajtja, mert az csak alkalmatlan lenne neki... Jiibáztam, hogy elhittem és nem követtem szívem sürgető vágyát. íjoq. évi június 15-én JLapujtőre utaztunk azon szándékkal, hogy onnan harmadnapra Jíorpácsra megyünk, de már aznap iste sürgöny érkezett, hogy Tál bátyánk meghalt. Másnap a temetésére siettünk SHorpácsra. Sokan voltak ott, előttem ismerősök és ismeretlenek. 'De nekem oly nagyon idegen volt ott akkor mindenki és minden - nélküle!... Tőörököse Szontagh fÁntal öcsém (Blanka nővérem és unokatestvérem Szontagh Tivadar fia), mint hallottam sok részvétnyilatkozatot kapott, többek között a Cabinet irodától, a SKisfaludy Társaságtól, a Magyar 'Töldhitel Intézettől (melynek felügyelő bizottsági tagja volt), gróf Tisza Istvántól, T)arányi Ignáctól stb., stb. és Cibetbánya városától, mely benne legeslegutolsó országgyűlési követét gyászolta. Birtokát később Szontagh Antaltól Mikszáth Xálmán vette meg. Utóbbi volt azután oly szíves megkeresésemre sírkövét a vasúti állomásról kivitetni s a temetőben sírja felé állítabú. Néhány kedves levelet is írt akkor ezen ügyben nekem. Tuszta-Tenk 1913. március 6. r

Papp-Szdsz Lajosné szül. : Szontaqíi Mária 96