Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

'Ennek történetét Tulszky Terenc /Eletem és korom" cüníí müvében, valamint Tóth Héla „Menât mondák" című könyvében a következőképen adja elő: 'becs ostromának kezdetén Tulszky Terenc kénytelen volt 'becset elhagyni, 'Ez alkalommal egy útlevelet vitt magával, amelyen a személyleírás kitöltve nem volt; szólt pedig ez útlevél: íierr 'Johann Schneider grafl. Széchényi 'scher Wirthsafisbeamter nevére . .Miután Tulszky a határon szerencsésen átjutott és az útlevélre többé szüksége nem volt, visszaküldte azt Veszter Sándor útján Tarendorfból a bécsi kancelláriába Szontagh Tálnak. Hécs bevétele napján Szontagh Tál és Jienszelmann Imre még a kancelláriában voltak, amidőn sietve hozzájuk érkezett a bécsi ellenállás vezetője Messenhauser és megkérte őket, segítsék Нет tábornokot megmenteni, rejtsék el a kancelláriában. Tzt egyikük sem találta alkalmas helynek, mert hiszen ott volt az első házkutatás várható. T)e Messenhauer megjegyezte: ,íEr folgt mir auf dem Tuss", és Нет csakugyan benyitott az ajtón az akadémiai legio egyenruhájában, oldalán könnyen megsebesülve. Zsulavszkyval (Xossuth sógorának testvérével). О volt az utolsó, ki a Tráterben az úgynevezett „csillagtorlaszt" elhagyta s azon pillanatban Нет szavai szerint: „une pièce d'obus" által meghorzsoItatott. Tanaszkodoit, hogy a nemzetőrök elhagyták „ils ont eu peur". 'Erre rövid tanácskozás után elvitték Hemet Szontagh Tál lakására, ahol elsősorban sebét akarták ápolásba venni, de r

Bem megjegyezte: „ich hab eine gute leib" és egyszerűen angol tapaszt ragasztott rá. Jienszelmann Imre azután felső ruhát és cilindert szerzett 'Ъетпек (Nagy Lajos udvari titkár, később soproni törvényszéki elnöktől) ellenben az ő akadémiai legióbeli egyenruháját és kalapját Szontagh Tál égette el a kályhában. Нет nem akart a kardjától megválni, mire Szontagh Tál figyelmeztette: „vous êtes maintenant bourgeois", mire Hem azt mondta: „eh bien, je prendrai au moins mon paraphlie". Hem kardját azután bedobta a Hurg-istáltók egyik nyitott ablakán. CEn úgy emlékezem, hogy a T)una csatornába dobta.) Я Johann Schneider névre kiállított útlevél segítségével azután sikerült Helnnek fiacerben a -Cinián átmenni és minden nagyobb akadály nélkül Tozsonyba érkezett. ('Évek múltán midőn unokaöccse látogatására Cjraefenbergben volt Tál bátyám, ezt megtudták az ott időző lengyelek és testületileg tisztelegtek nála nemzeti öltözetükben, köszönetüket fejezvén ki honfitársuk megmentéséért.) Néhány nappal később elfogták Szontagh Tált (a portás árulta el) és csaknem egy évig tartó vizsgálat' fogság után a hadi törvényszék következő ítéletét olvasták fel előtte: (lásd „Wiener Zeitung i8q.y. október iG-iki számát") „Taut v. Szontagh, aus Szécsény, Neograder Comitat in Ungarn gebürtig iy Jahre alt, evangelisch, ledig, gewesener Ministerial-Concipist des vormaligen ungarischen Ministeriums des {Äussern, ist durch sein mit dem erhobenen Thatbestande übereinstimmendes (jeständnnis überwiesen, dem mit der Troclamation Sr. Tlurchlaucht des {Herrn TM. Türsten zu Windischgrätz vom 26. October 184.8 zur {Auslieferung bezeichneten, an der Spitze des bewaffneten {Aufruhres in IVien gestandenen Hebellenßihrer Hern zurTlucht behilfich gewesen zu sein, idem er ihm nicht nur ein {Asyl in seiner 'Wohnung anbot, sondern ihn auch nach 48-stündiger heimlicher Heherbergung bewog, durch Henützung des von ihm, Szontagh, selbst herbeigeholten Tiakers sein ^Entkommen aus Wien zu bewerkställigen. Inqwsit Taul Szontagh ist daher wegen Vorschubleistung zurTlucht eines staatsgefährlichen Verbrechers von dem über ihn abgehaltenen {Kriegsrechte nach den Hestimmungen der Troclamauon vom 20-23. October, dann des Strafgesetzbuches L Theiles § iyj und 154 über den ausgestandenen ii-monatlichen llntersuchungsarrest noch zu 2-jährigen schweren {Kerker verurtheilt und diese Sentenz am 12. d. kundgemacht worden. Wien, den 15. October 184.Ç). Von der k. k. Central-Militär-llntersuchungs-Commission." Mint nálam lévő Hibliájában felírva találtam: 1Í45. november 1. napján reggel 6 órakor érkezett Tál bátyám az olmützi várbörtönbe. „(November $-én délután mintegy 3 árakor tizenegy láncszemből álló vasat vertek mindkét lábamra. (Kelt olmützi vártömlöcz 46 szám alatt i8q.y évi (November 5-ái - ezen vas súlya, mint mondják, 3% font. " így írta ő azt sajátkezűleg Hibliájába, hol ezenkívül még a következő jegyzetek vannak: „November q-én este gróf {Károlyi J. Ther. városba menete előtt megajándékozott 25 szivarral." „November 18-án az új profoss (Kreutzinger egy pár ezüst étszeremet (kés és villa) felsőbb generalcommandói rendelet folytán confiskáíta." 'Ezenfelül még összes holmijának jegyzékét írta be a Hiblia hátsó lapjára. Csak könyveit idézem: „Qoethe munkái első kötete; ezen szent Hiblia; 'Tacitus; angol szótár; Xölcsey naplója; (Kalendár 1850-re". Mint tőle hallottam, a kovácsnak, ki a vasat reá verte egy tallért dobott oda, amin az illető mesterembernek szeme-szája elállt. Tál bátyám ezt később így indokolta: „tudja meg a németje, hogy magyar embert vert vasra". "Ezen békóvasat, mely bal kezét és jobb lábátfűzte össze 1850. március q.-ig viselte, ennek hordása egész életében meglátszott rajta, mintha még mindig húzná a láncot járása közben. Tikkor újabb rendelet folytán a békóvasat levették róla és úgynevezett katonavasat adtak neki érte cserébe hét hétre, amikor ettől is megszabadult és csak egyszerű börtönbüntetésben részesült, mely július végéig tartott. Tagságának hátralevő idejére akkor meg kegy címezést nyert. 89