Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Emlékirat Szontagh Pálról

Tál bátyámat hozzátartozói és barátai később szemre fiányással kérdezték, miért nem tagadta le Нет megszöktetését, hiszen nem volt ellene más tanú mint a portás, mert az jelentette föl. Mire ő azt felelte, fwgy szégyellt volna hazudni. Tiz jellemző rá nézve egész életfolyásán át. Tagságában szorgalmasan olvasta a bibliát, melyet később is mindig magával hordott, bárhol járt, kelt. ïAzonban a iy. század elején az emberek lelkületébe annyira beoltott szkepticizmustól teljesen megszabadubú nem tudott, pedig szeretett volna. Tízen vívódását bizonyítják egy — Antónia nővérének ajándékozott - imakönyvbe írt eme sorai is: „Nyugtalanul fürkész, forr, kétkedik és tagad a fej. Áhítatos hitben lel nyugodalmat a szív. ' Cjyakran beszélgettünk vallásról együtt. Soha nem igyekezett másnak hitét megingatni, Tillen kezóíeg: vágyva áhította, vajha erősebb, biztosabb lenne az övé. Jíázában Jiorpácson minden évben szent István napján isteni tiszteletet tartatott az illetékes evangélikus lelkésszel a híveknek úrvacsora kiosztással egybekötve. Sőt végrendeletében is meghagyta, hogy halála után is mindig megtartsák e kegyeletes szokást. Togoly társaival jó barátságban volt. íA profoss jó borravalóért mindig készségesen hozott nekik bárminemű ételt. Sokan látogatták meg a rabokat. Ilyenkor, ha valaki Olmützbe készült hozzátartozóját meglátogatni, azt rendesen tudatta az ismerős többi fogoly rokonaival és rejtve vitték a leveleket és otthonról való híreket, nyilvánosan csak a legközömbösebb dolgokról írhattak, mert úgy a kapott, mint az írott leveleket átolvasták, esetleg el is kobozták a felügyelők. Szüleim is voltak Tál bátyámnál. Sokan írtak azon szomorú időkben tömlöcben sínylődő hazafiak közül börtöndalokaf melyek némi vigasztalást és szórakozást szereztek nekik. íA kiszabaduló Szontagh Tált is versben 00 Ti búcsúztatta Tbarsy József kiváló tudós s későbbi akadémiai tag, valamint Xeszi Jiajdu Lajos"' a kisújszállási gymnasium agg professzora. Olmützből az 1&50. július 22-én kelt császári kiáltvány alapján bocsátatott szabadon. Tikkor haza sietett Szécsénybe, majd megrongált egészségére való tekintettel édesatyám meghívása folytán az ő lapujtői (Nógrád megye) birtokára vonult vissza, ahol 1853. év tavaszáig tartózkodott. Szülei ekkor a horpácsi birtokof adták át neki, mire Szontagh Tál oda is költözött, bár nem szívesen, mert sokkal jobban szeretett az irodalommal foglalkozni, semmint a gazdasággal vesződni. Tiz időtől kezdve Jiorpácson lakott most már állandóan. ïA passzív rezistenciához mindvégig állhatatosan hu maradt az alkottnány helyreállításáig, dacára rendőrfelügyeleti állapotának. Még 184.3-ban ismerkedett meg" 'Tráter Tál akkori Nógrád megyei alispán házánál Madách Imrével, „CAz ember tragédiája " írójával, kivet bátyám haláláig tartó meghitt barátságot kötött. Madách életírói egybehangzóan állítják, miszerint költészetének fejlődéséhez és egész valójának érleléséhez Szontagh Tál barátsága nagyban hozzájárult. Tudvalevőleg Szontagh Tál volt az, ki Madáchot rábeszélte, hogy „SAz ember tragédiája"-val lépjen ki a homályból s mutassa be azt jArany Jánosnak." «Balassagyarmaton, nemkülömben egész Nógrád megyében akkor eleven élet lüktetett. Sokat politizáltak, múlattak és intrikáltak az emberek s Szontagh Tálnak alkalma nyílott, hogy pezsgő élccel, vagy ha kellett maró gúnynyal is biztosítsa magának a többséget. {A „Nógrádi Xépcsamokof Madách és Szontagh Tál együtt szerkesztették. Tiz csípős epigrammáknak füzete volt, mely nyomtatásban soha sem jelent meg, csak kéziratban forgott a megyei szereplők kezén. Tulszky Terenc is szolgáltatott hozzá egy pár elmésséget. SA gyűjtemény 184.4.-től származik és 45 epigrammát tartalmaz. Tbáró '\>ay alkancellárnak volt ajánlva.» Leányos házakhoz is együttjártak ők. Nagyanyám (Veres SAnna) nagyon óhajtotta, hogy Tál bátyánk megházasodjék úgyannyira, hogy egy alkalommal arany óralánccal is kedveskedett fiának, hogy egy bizonyos leányos házhoz elmenjen. "Ez; meg is történt, de tovább Tál bátyánk egy lépéssel sem ment. nemsokára Madách vőlegény lett és akkor Szontagh Tállal összebeszélve tréfából szerepet cseréltek és Szontagh Tál úgy mutatkozott be édesanyjának, mintha ő volna Tráter Tirzsi vőlegénye. TÍdesanyja erre Madách jelenlétében kétségbeesve öntötte ki előérzetes jóslatait Tráter Tirzsiróí, Tál bátyánk nem kis ijedelmére. Zavarában azután próbálta már ő édesanyját megnyugtatni, csillapítani és elhallgattatni, de mindhiába." Nem kell azonban hinnünk, hogy ő a női bájakkal szemben érzéketlen volt, vagy hogy feltett szándékából maradt agglegény - Nem. Tigy ízben nagyon szerelmes volt egy csinos babaarcú fiatal leányba. Til is akarta venni. ÍA dolog azon múlt, hogy Tulszky Terenc, kivel szintén jó barátságban volt, amikor látta, hogy óvó érvelése hatás nélkül maradt, szemmel láthatólag bebizonyította neki, hogy a szép leány nem méltó az ő önzetlen, bízó szerelmére. Ugyanis a kertből megmutatta neki, hogy az ablakmélyedésben hogyan borul imádottja közös pajtásuk: Liszkay Xálmán keblére." Nagy csalódást és szívfájdalmakat okozott ez neki. Nem is találkozott vele többé, csak a nő halálos betegségében, mikor arra kérte, hogy látogassa meg, mert beszélni akarna vele, mielőtt meghalna. Tiz meg is történt. 90