Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: „Fekete Csütörtök”

igyekeztek betömni. Ezek azonban hol Bécs, hol a hazai ellenzék ellenállásán buktak meg. Az utóbbit kommentálva írta a megyei vezető körök nézeteit közvetítő Nógrádi Lapok és Honti Híradó, hogy "...a függetlenségi pártnak s az általa inauguvált programnak jövője mindaddig nem lehet, míg annak vezetőit őszinte meggyőződés nem vezeti. Egy pártnak beteges állapota nem igényelheti, hogy a közügyek intézkedésénél domináljon, s arra irányuló törekvést kénye kedve szerint megakasszon... Az obstrukciónak nyája tehát nem valamelyes egészséges eszme, célja nem a helyzet javítása, hanem kizárólag az, hogy a kisebbség dictatúrája fenntartassék. " Az obstrukciót letörő 1904. november 18-i "zsebkendőszavazás"-sal keresztül vitt háziszabály-revízióra - melyre a cikk utalt - válaszul az ellenzék december 13-án szétverte az üléstermet. Az elhatalmasodó kormányzati válság megoldási lehetőségei közül az új választások megejtése kínálta a reális kiutat. A szóba jöhető másik, radikális és erőszakra alapuló elképzelés megvalósítását kétségessé tette a Monarchia ingatag külpolitikai helyzete, illetve az osztrák államrészben is az 1890-es évektől látensen jelen lévő kormányzati válság kiéleződése. A választások hírére az előbb idézett újság nem kis malíciával jegyzi meg: "Tisza István tudja, hogy mi kell a magyarnak. Elrendeli az új választást és megszűnik az éhség. Csak az a fő, hogy a választási kampány kezdődjék novemberben és végződjék márciusban. Nem fogja senki énekelni ebben az országban: „Szögény embörnek szögény a sorsa". Lesz pénz, lesz bor, lesz pecsenye". Ennek ellenére rendíthetetlen hittel közvetíti a megyei vezetés álláspontját: „A megindult küzdelemből tehát a szabadelvű párt kerülhet ki győzelemmel, nyíltan, őszintén, férfiasan s az igazság fegyverével küzdi végig a harcot". Egy hét múlva újabb érveket sorakoztat föl ezen állítása mellett: „Nincs arra még példa a nemzetek történetében, hogy aulicus, néppárti, 48-as, 49-es s egyéb elemek egészséges párttá tömörüljenek." A sajtón és különböző kortesfogásokon túl azonban a hatalom sokkal hathatósabb - és bevált - intézkedéseket is foganatosít. Január közepén a választási központokba jelentős fegyveres erőket vezényeltek: Fülekre 350 katonát és 20 csendőrt, Losoncra 200 katonát és 19 csendőrt, Balassagyarmatra 200 katonát és 20 csendőrt, Nógrádra 200 katonát és 19 csendőrt, Szirákra 200 gyalogos, 50 lovas katonát és 19 csendőrt," „hogy a szabadelvű választók bántatlanul mehessenek a választás helyére" - jegyzi meg a Salgótarjáni Lapok. Nemis alaptalanul, mivel Kisterenyére Losoncról kellett egy század katonaságot irányítani, hogy a szécsényi kerület kormánypárti képviselőjelöltjét, Fechtl Jánost meghallgassa a nép. Turopolyán (losonci választókerület) pedig január 21-én Rohonyi Gyula szabadelvű képviselő programbeszéde alatt úgy elszabadultak az indulatok, hogy a kivezényelt csendőrség a fegyverét használta. Az eredmény: négy halott és egy súlyosan sebesült. Ilyen zaklatott közhangulatban zajlott le a megyében január 26-án a választás, s kapcsolódott Salgótarján az előbb említettekhez a „fekete csütörtök"-kel. A szavazás eredményeként a nógrádi hat kerületből ötben az ellenzék jelöltje győzött, s csak a szécsényiből került ki szabadelvű képviselő, mivel nem volt ellenfele. Ez a földcsuszamlás a megye vezetőit is óvatosabb megnyilatkozásra késztette, az uralkodó döntése pedig, mellyel „átmeneti időre" a Fejérváry vezette „darabont kormány"-t nevezte ki, az ellenzékhez sodorta. Ugyanis itt már nem a hatalom személyi összetétele volt a lényeg, hanem az „ősi magyar alkotmány" elleni támadás, illetve a nyíltan vagy hallgatólagosan elfogadott „67-es alapok" felrúgása az uralkodó részéről. Ki is hangsúlyozta a törvényhatósági bizottság október 5-i „végrehatározata", hogy az „ügyvezető minisztériumnak az országgyűlés mindkét házában nyert bizalmatlansági szavazat után továbbra is kormányon maradását az 1848. évi III. t.-czikk erejénél fogva törvényellenesnek s a magyar alkotmánnyal s a népképviseleti rendszerrel kapcsolatos felelősséggel összhangban nem állónak tartja, miért is vele szemben a legmerevebb bizalmatlanság álláspontjára helyezkedve, azt alkotmányellenes működésében támogatni nem kívánja és a kormányzat továbbvitelére szükségként jelentkező eszközöket és szolgáltatásokat megtagadja, azok előállítását és közvetítését a rendelkezésre álló törvényes intézkedések keretén belül tilalmazza és meggátolni kívánja." Több határozatában részletezi is ezeket: adók nem bocsáthatók a kormány rendelkezésére, beleértve a bor-, ital- és húsfogyasztás! adókat is; az újoncozás és póttartalékos behívó jegyeket a megyei hatóságok nem kézbesíthetik, illetve a megye tisztviselői a kormány rendeleteinek nem tehetnek eleget. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy az 'adókat ne költsék el, hanem a „törvényes állapot" helyreállításáig „gyümölcsözően helyezzék el." A határozatok végrehajtására és a tisztikar támogatására még júliusban létrehozták az „alkotmányvédő 55-ös bizottság"-ot". A „teljesen ellenálló" megyék sorába lépő Nógrád főispánja, Török Zoltán, látva politikai ellehetetlenülését, lemondott. Nyíltan be is vallja, mikor a vármegye tisztikarától búcsúzik. „Méltóságától nem válik meg fájó szívvel, mert hiszen felmentését kérte. Erezte, előre látta, hogy ennek így kell 10