Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: A nyúllá változott jáger esete – avagy Mikszáth a jubileumáról

Mikszáth Kálmán eleget tett e „nemes" felkérésnek, és az ünnepség előtt egy nappal megírta Szabolcska beszédének csattanóját, válaszlevelét. Baráti melegséggel megköszönte, hogy tiszteletbeli taggá választották („egy kis helyet szorítottatok nekem magatok között"), mesélő kedvvel idézte föl egy régi temesvári látogatásának az emlékét, - mindezeket akár a szokásos jubileumi levélforma kellékének is tarthatjuk. Van azonban e levélnek egy olyan részlete mely sokkal többet elárul a jubiláló Mikszáth gondolkodásáról, s ez így szól: „...szeretnék holnap bekukkantani az Arany János Társaságba, ahol én leszek a téma. A maximum, amit az író elérhet. Mintha a jáger maga is nyúllá változnék. Hogy fogtok gyúrni, pácolni, mártásokkal leönteni és feltálalni - azt mind érdekes volna meghallgatni." A kíváncsi író, s nem a meghatott ünnepelt viszonyulása, magatartása ez. Mikszáthé, aki íróként figyelte, értelmezte (hasonlatát követve: szerette puskavégre kapni) az eseményeket, embereket, s most a jubileumi ünnepségek sorában ő lett a megfigyelt, ő került középpontba (terítékre). S bár a helyzet némi büszkeséggel töltötte el, azonosulni nem tudott vele. Az író ez esetben nem vált eggyé az ünnepelt jubiláns magasztos szerepével. Mikszáth Kálmán nemcsak ebben, de ebben is biztosan különbözött Jókai Mórtól. Az önkultusz építés, az önmitizálás mozzanata Mikszáthnál nem igen, sőt inkább fordítottan működött, egyszerűsíteni, deheroizálni igyekezett saját alakját, mintha csak a ráosztott szerep veszélyeit ismerte volna fel, ragaszkodott az általa választotthoz, hogy méltóságát íróként őrizze meg. A közfigyelem érdeklődése, az ajándékok, kitüntetések persze mind-mind jól esett, de Mikszáth még a legnagyobb, s talán a legkedvesebb ajándék, a nemzeti donatio esetében sem feledkezett meg erről. A nemzeti ajándékként átnyújtandó birtokról Mikszáth 1909 nyarán, Horpácson a legjobb helyen, a helyszínen értesült. A terv ugyanis az volt, hogy anyai őseinek horpácsi birtokát kapja meg. Az ezidőben eladó két Veres birtok közül - bár a másik volt tán az értékesebb - Mikszáth képzeletét a szomolyai erdőrész ragadta meg, s így a nyári napok boldog tervezgetéssel teltek. A birtok megszerzése azonban egyáltalán nem volt idillien egyszerű. Az 1909. április 5-én alakult hölgybizottság 11 hónapon át dolgozott az előkészületeken. Először azt tervezték, hogy gyűjtéssel egy értékesebb műtárgyat vásárolnak meg, majd az is felvetődött, hogy a pénzt Mikszáth egy dobozban vegye át. Mikszáth - aki úgymond csak műve ellenértékeként fogad el tiszteletdíjat - tiltakozott az alamizsna ellen. A hölgybizottságnak azt a tervét támogatta, hogy előfizetők gyűjtésével segítsék művei díszkiadását, s ezzel birtokhoz jutását. Az előfizetésgyűjtésben is voltak persze kisebb-nagyobb zökkenők, botrányok, visszaélések. „Igen sajnálom - mondta egy ilyen alkalommal Mikszáth -, de ebben nekem egyéb bűnöm nincs, csak az, hogy a kedves nejére ráerőszakolt könyveket én írtam valamikor". ~ Nem csoda hát, ha egy a hölgybizottság elnökéhez küldött terjedelmesebb levelében is szükségét látta, tisztázni, részletezni álláspontját: „...Utólag még egy félreértést akarok eloszlatni. Úgy látom, hogy némelyek a gyűjtést úgy értelmezik, hogy a bizottság programjának főpontját félti, vagyis a horpácsi szomszédos földek megvásárlását. Én és a bizottság is kevés súlyt helyez erre. Én inkább takarékos ember vagyok ugyan, mint pazarló, de egy csöppet sem törődöm a vagyonszerzéssel. A fiaimat kitaníttattam, s nekem sincs többre szükségem, mint amennyim van. E földekre nem gondolok sóvárogva. Örülnék, nem tagadom, ha megkapnám, mert határosak az enyéimmel, de roppant félreismerne engem, aki azt hinné, hogy ezt én valami főpontnak tartom. Én az erkölcsi sikert tartom főpontnak, és abból egy szemernyit sem áldoznék, még hatszor annyi földért sem. Hiszen szerezhettem volna eleget harminc évi képviselőházi befolyásommal, ha akartam volna. De minek nekem? Hiszen olyan csekélyek az igényeim... A program főpontjának én az írói személyem presztízsét tekintem... szóval egész gondolatvilágom e körül abba az egy princípiumba csúcsosodik ki, hogy mint úriember, mint gentleman mentem be ebbe a jubileumi dologba, és úgy is akarok belőle kijutni." Végül meglett mégis a nemzeti ajándék, gyönyörű vörös bőrbe kötve nyújtotta át Beöthy Zsolt 1910. május 16-án az adományozó levelet. S kit érdekelt már ekkor - Mikszáthot végképpen nem -, hogy a vásárlással kapcsolatos teendőket - kb. 40 000 korona hiánya miatt - csak részben végezték el. A kultikus tárgyak Voltak azonban olyan jubileumi ajándékok is, melyeknek Mikszáth kézzelfoghatóan örülhetett. Már 1909-ben elindult az ajándékok áradata a Mikszáth-ház felé, műalkotások, képek, emléktárgyak, szépen faragott könyvszekrény stb. formájában. 81