Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüveggyár III.

képest. Angliából új vevőként a Lawleys Ltd. jelentkezett, az értékes cikkek termelésével és eladásával itt a fuvardíj emelkedését akarták áthidalni. Franciaországban egyedárusítást biztosítottak az Alfondari és Cie párizsi cégnek. USA-ban a kehelyszállítás továbbra is sikerág volt, Egyiptom és Palesztina felé az export mindinkább visszaszorult. Itt a tokodi gyárral kellett versenyezniük, alacsony árak mellett. Üzleti szempontból ahol csak lehetett átengedték a piacot, hogy minél több alacsony árfekvésű terméket legyen kénytelen gyártani Tokod. Ausztria felé nem exportáltak, mert az egy vagon árut 3 000 Schillingért megváltották az osztrákok. A trieszti sörgyár milliós tételű rendelései fontosak voltak, mert így az Owensgépet egész évben foglalkoztatni lehetett. Albánia kisebb tételekkel jelentkezett, a piacot fejlődőképesnek ítélték. Argentinában csak képviseletet tartottak. A hazai piacon a zöldüveg eladásban értek el sikereket, miután a Részvényszeszfőzde, Lukács-fürdő, Igmándi-forrás, Harmat-forrás jelentkezett nagy rendelésekkel. A finomító műhelyek nem tudtak lépést tartani a kehelyfúvó munkások teljesítményének növekedésével, ezért a német és osztrák cégektől finomító munkagépeket rendeltek. Budapesten az irodaházukban mintatermet rendeztek be a külföldi utazóknak. Miután az USA-ban nem vált be a szifonüzlet, új üzletpolitikára volt szükség. Egyiptom, Palesztina, Szíria piacain tömegcikkek eladása volt jelentősebb. A bécsi Österreichische Kontrollbank vezetése alatt „Orientexportabkommen" jött létre osztrák, cseh, jugoszláv, német üveggyárak részvételével, ahová a salgótarjáni gyár is szeretett volna bekapcsolódni. Olaszországi behozatali engedély késése miatt a sörgyárak rendelkezésében lemaradás volt (3 millióból 1 millió palack), a mennyiséget a sajószentpéteriek gyártották le. Albániából csak a koreai gyár rendelése futott be sörösüvegekre, valamint néhány vagon öblösüveg igény. A vállalat exportcsúcsát az 1937-es év jelentette, 155 vagon csiszolt és 85 vagon zöldpalackot értékesítettek. Ezt a jelentős eredményt a régi fazekaskemence átépítése tette lehetővé, amelynek segítségével a világversenyben érvényesülő minőségi üvegárú gyártása vált lehetővé. A belföldi és külföldi érétkesítés terén elért eredmények a vállalat pénzügyi helyzetét is kedvezően befolyásolták. 1936-ban 600 ezer, 1937-ben 810 ezer pengőt törlesztettek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél, sőt 1936-ban megvették a Saxlehner család tulajdonában lévő üveggyári részvényeket is. ' A fehérüveggyártás bevezetése miatt a kvarchomok beszerzése egyre több gondot okozott, mivel a hazai üveghomok csak sötétzöld üvegáruk gyártására volt megfelelő. Az SKB Rt. vezetése nagy várakozással tekintett 1936-ban Putnoky László műegyetemi tanár tevékenységére, mely szakvéleményében a Kővágóőrsön talált kvarekő fehérüveggyártásra való alkalmazását lehetségesnek ítélte. A területet az igazgatóság haszonbérbe vette, de az ellenőrző vizsgálatok csalódást okoztak. A kvarekő csak költséges tisztítás után volt alkalmazható az üveggyártásban. A cseh és német kvarchomok költséges szállítása még mindig olcsóbbnak bizonyult a tisztítási költségekhez képest. A kővágóőrsi kvarekő végül az SKB Rt. új érdekeltsége, a zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár számára vált fontossá a ferroszilicium gyártásban. A gyártási kapacitás megközelítően teljes kihasználása következtében a munkáslétszám jelentősen emelkedett, a kérdéses időszakban 900-1000 fő volt. Szakmunkásokban mutatkozott állandó hiány, s ennek biztosítása súlyos gondot okozott. Az exportüzlet szakmunkásigényét a gyár saját képzésű munkásgárdával is igyekezett megoldani. A szakma megkedveltetése érdekében a finomcsiszoldában és az üvegfestödében a termelőmunkában résztvevő tanoncoknak heti 4-6 pengő fizetést is biztosítottak. Az 1937-ben alkalmazott 116 segéd a következő szakmák között oszlott meg: 71 üvegcsiszoló, 23 lakatos, 3 faesztergályos, 4 kovács, 5 villanyszerelő, 4 asztalos, 2 ács és 4 kőműves. Ugyanekkor a 31 tanonc közül: 27 üvegcsiszoló, 3 lakatos és 1 faesztergályos volt. 1937-ben 42 saját nevelésű csiszolósegéd szabadult fel. A vállalat szempontjából a begyakorlott szakmunkások és segédmunkások megtartása érdekében szociális és kulturális létesítményeket hoztak létre. Ennek sorában 1936-ban nyílt meg a munkásfürdő, 1938-ban az új kultúrotthon, amelyben helyet kapott: a könyvtár, az olvasókör, a színjátszó csoport, a népi zenekar és az 1936-ban szervezett tánczenekar. A politika azonban bevonult a gyárba is. Az igazgatóság akciót kezdeményezett a külföldről származó és itt letelepedett családos munkások magyar állampolgárságának megszerzésére, családi nevük magyarosítására. Ennek eredményeképpen 38 munkás magyarosította családnevét 1937-ben. A régi, cseh illetőségű festőmestert, Gartner Ottót elbocsátották a kerületi iparfelügyelőség javaslatára. Helyette egy magyar állampolgárságú és eddig Bulgáriában dolgozó festőmestert, Opitz Frigyest bízták meg a festődé vezetésével. A társulat vezetésének az élén 1934-ben történt jelentős változás, két új igazgatósági tagot választottak. Dr. Chorin Ferenc helyett dr. Budfalvi Bud János (1880-1950) statisztikus, egyetemi tanár, 56