Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öblösüveggyár III.

volt pénzügy ül. kereskedelemügyi miniszter a társulat elnökeként lett az igazgatóság tagja. A másik igazgatósági tag, Zoltán Frigyes társulati gyárigazgató lett. A megújult igazgatóság a következő személyekből állt: Bud János, Deszberg Antal közgazdász, bányavállalati igazgató, Garay Károly, dr. Lévy Béla ügyvéd, Mühlig Antal, Mühlig J. Miksa, Róth Flóris bányaigazgató, Saxlehner Kálmán és Ödön keserűvíz-telep és gyártulajdonosok, Wahl Henrik és Zoltán Frigyes. 1936-ban új tagként Samarjay Lajos a MÁV elnöke szerepelt az igazgatóság tagjai között. Az elhunyt Saxlehner Ödön (1871-1936) főkonzul gyártulajdonos helyett Szontagh Jenő (1873-1939) politikus, felsőházi tag került az igazgatóságba. 2 A Salgótarjáni Üveggyár Rt. a második világháború időszakában. A hadigazdaság évei 1938-1944 A harmincas évek második felének burkolt előkészületei után í 938-tól a hadigazdálkodás évei következtek. 1938 elejére a gyár megnagyobbította a IV. fehér kádkemence olvasztófelületét 12 m

2ről 18 m

2-re. A hűtőt két 90 cm széles, Amgler Morton rendszerű hűtőgéppel szerelték fel, s ezzel az 1938-tól szélesedő belső piac felvevőképességét ki tudták szolgálni. A belföldre vonatkozó kétéves kartell szerződést 1938-ban meghosszabbították a Hazai Mechanikai Palackgyárral. Ez annál is fontosabb volt, mivel a politikai életben bekövetkezett változások után a Böhmische Union Bankban tömörült gyárak felmondták 1938. december 31-ével a közel négy évtizedes palackkartellt. A hazai piacon tovább folyt a verseny a parádi Anhalzer-céggel, különösen a fehérüveg területén. Tárgyaltak a sajószentpéteri gyárral is a fehér és félfehér üvegek értékesítése tárgyában. A salgótarjáni gyárban a termelésben való jelentős visszaesést 1938-ban a zöldüvegüzem 5 és félhónapos leállása okozta, viszont figyelemre méltó, hogy 1939-ben a gyártás már csúcsértéket ért el. (1938: 6 millió kg, 1939: 9,4 millió kg üveg) A kádkemence újjáépítésének ideje alatt az üvegmunkásokat más kemencékhez, illetve napszámos munkára osztották be, a munkáslányokat és nélkülözhető napszámosokat elbocsátották. A gyár vezetése úgy ítélte meg, hogy a politikai élet változásai miatt az árukészletet Budapesten raktározzák el. így egyre több. vagon árut szállítottak a fővárosba. A gyár mennyiségi növekedése újabb beruházásokat igényelt, ennek sorában a finomító műhelybe új gépeket rendeltek, bővítették a csiszoldát. A termelési eredményeket nehéz körülmények között érte el a gyár. A szénellátás állandóan akadozott, az Ipari Anyaghivatal a vállalat szénigényléseit állandóan csökkentette. Hasonló nehézségbe- ütközött a homok és szóda ellátás biztosítása is. A német szudétaföldi homok beszerzésének nehezedése miatt - amit súlyosbított az 1893-ban vásárolt saját homokbányájának kimerülése is 1941 ben Szilárdy Béla és István 10 holdnyi területét vették haszonbérbe homokkitermelés céljából. A háború utolsó két évében a dorogi Reimann-akna homokját használták fel üvegkészítésre." Mozgósítások miatt a szakmunkások bevonulása hátrányosan érintette a folyamatos termelést. Az esetleges nyersanyagzavart elkerülő, bolgár és jugoszláv homokforrás után is néztek, sőt tervbe vették a vízüveg gyártás bevezetését is. A beruházások sorában a munkáskolónia házait rendbehozatták, szennyvízhálózatot építettek ki és kikövezték a lakótelep útját. A termelés során a zöldüveggyártást 16 hónapos üzemelés után június 11-én leállították, mivel a Felvidék visszacsatolásával várt rendeléstöbblet nem jelentkezett. Az Owens kádon termeltek 1912 353 kg üveget, ebből: kézi üzem 472 753 kg, félautomata 107 065 kg, gépi üzem 1 332 535 kg volt. A fehérüveg termelésben a belföldi gyenge rendelés volt a jellemző. Az I.sz. fazékkemencén szinte csak export kehely és korsó készült, a mennyiségre jellemző, hogy a finomító műhelyek nem tudták utolérni a napi termelést. Átmenetileg színes palackot is gyártottak a lecsökkent exportmegrendelés következtében. A kemencén a termelés 550 851 kg volt. A II. sz. fazékkemence kizárólagosan színes üveget gyártott exportra, 625 484 kg mennyiségben. A nappali kemencét márciusban leállították a gyártott üveg gyenge minősége miatt, termelése 252 004 kg volt. A IV. sz, kádkemence 1937. december 3 i-én oltották ki, majd 1938. március 31-én teljes felújítás után állították ismét üzembe. A hozzáépített amerikai AMCO hűtőkemencék is kifogástalanul dolgoztak, de rendelés hiánya miatt a termelőképességet nem tudták kihasználni. Az eddig kézzel gyártott termékeket gépi termeléssel kívánták előállítani, hogy ezzel kihasználják a gépek kapacitását. A raktárra történő termelés helyett a gyár vezetői szorgalmazták a keleti piacok meghódítását. Erőfeszítéseik ellenére ,mégis kénytelenek voltak bevezetni a kétműszakos termelést úgy, hogy minden munkás csak 4 napot dolgozott hetente. A kereset lecsökkenését szénjárandósággal igyekezett a gyár kompenzálni. Hogy ne kelljen embereket elküldeni, minden exportot felvállaltak. A termelés 2 704 729 kg volt, ebből: öblösüveg és palack 1 143 396 kg, félautomata gépi üzem 1 060 466 kg, préselt üveg 500 887 kg. Demizsonból a fonatlan üveg 57