Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglátás Salgótarjánban 1890–1922

így elérhető lenne az is, hogy a fogyasztó olcsó áron rendes bort kapna, ami hatna a belfogyasztás növekedésére is. A petróleum adó mint a legszegényebbek világító anyagára vetett adó, nem egyeztethető össze a népjólétet fokozni kívánó jogállam eszményével - összegezte nézeteit a kamara. ' A kamara által kívánt 12-14 krajcáros bor hiányzott Salgótarjánból is. A legolcsóbb asztali bor még leszállított áron is duplája volt, a történelmi borvidékek italai négy-ötszörösébe kerültek az óhajtott árnak. Nem mondhatók olcsónak a sörért elkért árak sem. A Dreher sörházban, amelyet a Korona szálloda egyik helyiségében nyitottak 1906-ban és csakis elsőrendű kőbányai sört mértek, egy pohár sör 16, egy korsó 24 krajcárba került. Érdekes viszont, hogy 1 liter sör házhoz vive olcsóbb volt, 40 krajcár, mint a helyben fogyasztás. A sörház gazdag italkínálatában és mint láttuk áraiban is az elegáns szállodák követelményeinek is igyekezett megfelelni. Palackozott borok, magyar- és francia pezsgők köztük Tulipán pezsgő - várták a zsebüket nem kímélőket. A nem éppen szerény italárak, a zajos mulatozások, a vendégeket fogyasztásra csábító kasszírnők sokakat elriaszthattak azonban a betéréstől. A Dreher sörház sem lehetett hosszabb életű vállalkozás. Két évvel nyitása után, amikor a Koronából Hungária szálloda lett, feltehetően a bérlőtől is megvált az új szállodás. A pontos, előzékeny kiszolgálást és polgári árakat igérő Krämer Samu, aki a Wehovszky-kertet is vezette, egy ideig meg tudott felelni az igényeknek. Jó forgalmat bonyolított le, és a helyi intelligencia legkedveltebb találkozó helyévé vált. 1913-ban a szálloda bezárásáról tudósító cikk a bukás okát az üzleti járatlansággal párosult goromba vendéglátásban látta. A századfordulóra a választójogosultak száma jelentősen megnőtt, 1869-ben a községet négy választókörzetre osztották. Ez a lakosság jövedelmi viszonyaiban bekövetkezett változásokat mutatja, mert a választójog magas vagyoni cenzushoz volt kötve. Jelzi a polgári rétegek kialakulásának folyamatában elért haladást. Amíg 1871-ben mindössze 76 választópolgára volt Salgótarjánnak, a századforduló előtt már 2007 választó lett polgárként elismerve választójogosultsága által. A polgári rétegek szélesedése a századforduló után megnyilvánult újabb polgári jellegű önszerveződések: társaskörök, egyletek alakulásában is. Polgári jellegét hangsúlyozta már a nevében is a Polgári Kör, amelynek tagjai Salgótarján kereskedő és iparos polgárságából kerültek ki. A kör összejöveteleinek ideiglenes helyiségéül a Czirbesz-vendéglő külön terme szolgált. A Polgári Kör helyiséggondja megoldására bérbe vette a Hungária szálloda emeletén lévő szobákat. Kispolgári jótékony egyesülésnek tekinthető a József Asztaltársaság, amely szegény gyermekek felruházását tűzte ki céljául. Törzshelye a Vadász szálloda nagyterme volt, ahol évente többször - szinte minden nagyobb ünnepen - belépti díjas műsoros esteket rendeztek. Bár a századforduló után már felépült az Acélgyári Olvasóegylet, Salgótarján legnagyobb színháztermével, a városban fellépő vándor színtársulatok természetesen továbbra is a Vadász szálloda nagytermére voltak utalva. A még mindig kedvelt népszínműveken kívül előadták a Bánk bánt, a Peleskei nótáriust és a János vitézt. Játszották Gárdonyi (A bor), Rákosy Jenő (Magdolna) és Herczeg Ferenc (Gyurkovics lányok) egy-egy darabját is. Helyet adott a Vadász szálloda jótékony célú műkedvelői előadásoknak, amelyek általában a rendező társaság pénzalapját gyarapították. Felléptek itt a Salgótarjáni Műkedvelő Egyesület, a Salgótarjáni Római Katholikus Olvasókör és Hirsch és Frank gyár alkalmazottainak olvasóköre műkedvelői is. A „Vadász" igazi rendezvényeit azonban a mulatságok, bálok és különféle táncvigadalmak jelentették. Farsang idején, a báli szezonban menetrendszerűen rendezték meg báljaikat a különféle egyletek, társaságok. Többnyíre a József Asztaltársaság vagy az Izraelita Nőegylet nyitotta a sort, de visszatérő rendezvény volt a rendőrbál, és az ipartestület mulatságai is igen népszerűek voltak. A talpalávalót legtöbbször Bódi Rudi és zenekara húzta, aki emellett önálló zeneestét és hangversenyt is tartott a „Legújabb concert és magyar darabokkal". Megfordult itt a losonci 25. gyalogezred zenekara, amely 1908 farsangján az ipartestület táncestélyéhez szolgáltatta a zenét. A mulattató, szórakoztató programokon kívül a politikai élet egy-egy jelentősebb rendezvényének is helyet adott, sőt a világháború előtt majd a forradalmak idején központi szerepet töltött be a Vadász szálloda. 1905-ben a füleki járás szabadelvű pártja, 1910-ben az SZDP salgótarjáni szervezete, 1912-ben a Vas- és Fémmunkások Szövetsége salgótarjáni csoportja tartotta itt alakuló ülését. 1918 decemberében a Vadász szállodában határozott a bányászok, a vas- és fémmunkások szervezetének összbizalmi értekezlete a KMP salgótarjáni szervezetének megalakulásáról. A Vadásszal ellentétben a Pannónia ekkoriban elég szűk körű társaság programjait bonyolította le. Többnyire az ezres nagyságú izraelita lakosság tartotta itt különféle rendezvényeit, időnként pedig hitközségi esküvőket ültek. Néhanapján a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakegylete salgótarjáni csoportja rendezett egy-egy táncestet, vagy éppen a társaság érdekeit szolgáló intézkedésekről tartotta értekezletet, (pl. fél 9-es záróra), de azért jutott hely a Budapesti 44