Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglátás Salgótarjánban 1890–1922

sportviadal, amely a dupla márciusi sörnek is jó reklámot csapott, a Vadász szállodában reggelig tartó táncestéllyel zárult. A település polgára megnézhette az időnként a községbe látogató vándorcirkuszok produkcióit, heti két alkalommal térzenét hallgathatott. A településre látogató vándor színtársulatok előadásában polgári- és népszínműveket tekinthetett meg, és megcsodálhatta a budapesti színpadokat meghódító operetteket. A Vadász szálloda nagytermében zajlott előadások mellett egyre gyakrabban léptek fel a megerősödő salgótarjáni műkedvelő színpadok is. ' Mindehhez járultak a vendéglők és kávéházak által kínált szórakozási lehetőségek. Mindenekelőtt a kuglipályával felszerelt kerthelyiségek, ahol naponta kugliversenyeket rendeztek, vonzották a közönséget. Nemkülönben vonzó volt a frissen csapolt vagy palackos kőbányai sör, a külföldi sörök kedvelőinek pedig müncheni Paulaner sörrel szolgáltak, aki megéhezett zónapörköltet vehetett magához. Esténként pedig katonazenekar vagy cigányzene mellett rophatták a táncot a fiatalok. A cigányzenekar az új vendéglők és kávéházak megnyitása során sem maradhatott ki. A tulajdonosok és bérlők elsősorban a kínálat és szolgáltatások bővítésével igyekeztek megnyerni a vendégeket, de nem mulasztották el hangsúlyozni sokévi gyakorlatukat, szakismeretüket és szolid üzleti szellemüket sem. Üzleti szellemük igen fejlett volt, amennyiben a tulipán mozgalom idején Tulipán pezsgővel kedveskedtek a hazafias érzelmű polgároknak. A századelő nemzeti politikai mozgalmai ihlették a vendéglők és kávéházak elnevezését is. A „Hazám" kávéház és a „Rákóczi" nagyvendéglő ékes bizonyítékai ennek. Thill József 1908-ban nem kisebb ünnepen, mint március 15-én nyitotta meg nagyvendéglőjét „Rákóczihoz". Az olvasókörök szokásaihoz híven este ünnepélyes társas vacsora keretében emlékeztek. A menü sem volt megvetendő. Bélszín makarónival, vegyes szárnyas, pulyka, kappan és libasült, valamint malacpecsenye alkották a főételt, amely mellé hortobágyi túrós csuszát és fél liter rizlingbort fogyaszthattak a vacsora résztvevői. S hogy az ünnep hangulatát is megadják a vacsora mellé Bódi Rudi zenekar játszott hazafias dallamokat. Thill továbbra is látott üzletet az ünnepekhez kapcsolódó étkeztetésben. Húsvét előtt pl. szerdán és pénteken halászlét, halpaprikást és rántott halat ajánlott, csütörtökre malacpecsenyét. A halestélyeken meglehetett kóstolni a hazai halkonyha legfinomabb falatait: dunai ponty, csuka, tiszai harcsa, balatoni fogas, süllő és kecsege került az asztalra. Másodikként debreceni túrós csusza dicsérte a magyar konyha hírnevét. Mindezeket pedig finom egri bikavérrel, villányi sillerrel és fehér rizlinggel lehetett leöblíteni. Rendezett Thill szilveszteri és újévi estélyeket, disznótoros vacsorát, hirdetéseiben különféle bel- és külföldi borokat ajánlott. Thill kávéházat és szállodát is rendezett be, ahol telefon is állt a vendégek rendelkezésére. Nem mehetett azonban az üzlet igazán jól, mert az 1912-es országos nyilvántartásban már sem Thill nevét, sem a Rákóczi szálloda, kávéház és vendéglő nyomát sem találtuk. Ez minden bizonnyal Összefüggésben állott a salgótarjáni lakosság kereseti viszonyaival, akiknek nagy többsége mint tudjuk munkás volt. 1910-ben a munkások zöme heti 6-40 korona között keresett. A XX. század eleji gazdasági válság következtében jelentősen drágultak az élelmiszerek árai, súlyosbodtak a megélhetés körülményei. A kormány bizottságot hozott létre a további romlás megfékezésére, „hogy közélelmezési viszonyainkban a könnyebb és olcsóbb megélhetés biztosíttassék s különösen, hogy az elsőrendű szükségletet, főleg pedig a kevésbé vagyonos néposztályok szükségleteit képező élelmi cikkek ára normális keretekbe szorítassék." Az ügy mielőbbi megoldása érdekében kikérték a kereskedelmi és iparkamarák véleményét. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a drágulások okát elsősorban a hibás vámpolitikában látta. A magas vámok, a legfontosabb fogyasztási cikkekre kivetett magas közvetett adókkal megdrágították a munkásoknak az élelmezést. A fűszerek, a tea és kávé után pl. 44-47 és 65%-os vámot szedtek be. A húsdrágaság okát az élőállat hiányában jelölték meg, amely a Szerbiával fennállott vámháború miatt állott elő. Javasolták a húsárak letörését, hogy oldják fel a szerb húsbehozatali tilalmat, és nyissák meg a Balkán országai húsbehozataja előtt a határt. A drágulás megállítására egyes cikkek (hús, cukor, ásványolaj, bor és sör) fogyasztási adójának reformját elkerülhetetlennek tartották. Mivel a sör, mint az ipari munkások általában nélkülözhetetlen közszükségleti cikke volt számontartva, szükségesnek vélték az ún. munkássör árának csökkentésére adópolitikai reformokat hozni. A belföldi borfogyasztás fellendítését nagymértékben segítené elő a bor árát megdrágító adók, illetékek csökkenése. Ebből az a nagy gazdasági előny is járna, hogy a korcsmárosoknak nem maradna okuk az általuk kimért bor vizezésére, amivel ez időszerint a bort megdrágító közterheket néha ellensúlyozzák. Ha a bor 12-14 krajcárba kerül, nem érdemes azt vizezni, mert a vizezés palástolására szükséges anyagok ára magasabb, mint a vizezés által elérhető haszon. 43