Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglátás Salgótarjánban 1890–1922

nap, a pihenó' napon követték el, de aránytalanul nagyobb volt a bűnesetek száma szombaton, a fizetés napján és hétfőn, az ún. Blaumontag-on is, mint máskor. A bűnesetek 70 %-a függött össze az alkohollal: az emberölések, súlyos testi sértések között 58,4 % vasárnapra, szombatra, hétfőre esett. Salgótarján is élenjárt az alkoholos befolyás alatt elkövetett bűncselekmények számában. A hétvégi mulatozások és a Blaumontag-ok nem ritkán torkolltak véres tragédiákba. A század elején új erőre kapott és első hosszabb életű lapját megindító salgótarjáni sajtó bűnügyi hírei főszereplőivé léptek elő a kétes hírű mulatóhelyek, a kocsmák, a kártyabarlang szerepre kárhoztatott kávéházak. A vasárnapi túlzott alkoholélvezet korlátozása mellett síkra szállva, a pálinkás boltok bezárását követelte a helyi sajtó 1907-ben. A pálinka szenvedélye a hét végén egy nap alatt elviszi a bányában kemény munkával keresett pénzt, a munkás eladósodik, családja nyomorba dönti, tehát indokolt valamelyest a nyugalom, a pihenés napján az alkoholizmusfogyasztás korlátozása. Több törvényhatóság is kísérletezett a vasárnapi szesztilalom bevezetésével, a belügyminisztérium azonban nem engedte meg „mert a népnek ünnepnapokon nincs más szórakozóhelye, mint a kocsma és azt nem lehet tőle elvonni." Nagy port vert fel és a Nógrád megyei italmérők heves ellenállását váltotta ki a kocsmák vasárnapi zárórája ügyében 1907 őszén hozott főszolgabírói és alispáni határozat. A hatóságok elrendelték a kocsmák és ünnepnapokon délután egy órakor történő zárását. A vármegye italmérőinek szövetsége az érdeküket sértő határozat megszüntetéséért a belügyminiszterhez menesztett küldöttséget, aki a határozatot hatályon kívül helyezte. Felléptek az alkoholizmus terjedése ellen a szociáldemokrácia érdekvédelmi szervezetei is. 1908-ban a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár felhívásában a gyár területén való szeszesital szolgáltatás megszüntetését követelte. Az alkohol helyett olcsó és célszerű alkoholmentes italok (jó ivóvíz, bouillon, tej, kávé, tea) tartását javasolta. Jelentős állomás volt az alkoholizmus elleni harcban az Első Nógrádmegyei Alkohol Ellenes Egyesület megalakítása Losoncon, 1910-ben. Az alkoholizmus megfékezésére a skandináv államokban 1865-ben bevezetett ún. göteborgi rendszert javasolták. Az alkoholizmus terjedésében fontos szerepet játszott a kocsmáitatás akkori rendszere vagyis a minél nagyobb fogyasztás érdeke. Ezért italmérési jogot csak közhasznú társaságoknak adtak, amelyek az üzletet minden nyereség nélkül folytatják. A vendéglős fixfizetésű alkalmazott volt aki részesedést csak az ételek és az alkoholmentes italok után kapott. Végül alkoholmentes vendéglőket és népotthonokat javasoltak, ahol társas összejöveteleit a munkásság megtarthatja. Szükségesnek látták a munkások lakásviszonyainak javítását, a közélelmezés rendezését, jó ivóvíz biztosítását. Salgótarján vendéglátása, mint láttuk, egy-egy újabb üzem majd településrész kiépítésével párhuzamosan bővült. Az új gyárak dolgozóinak ellátására főleg kocsmák keletkeztek, de nyílt egy-egy vendéglő is, sőt a századforduló utáni években kávéház is. Jelentős volt a gyárak beindításával egyidőben létesített kantinok forgalma. Az éjjel-nappal nyitva tartó palackgyári kantinban minden két héten egy vagon sör és tetemes mennyiségű bor és pálinka is fogyott. A nagymennyiségű sörfogyasztás külföldi, főleg német és cseh-morva szakmunkások jelenlétére utalt. A salgótarjáni bányászat és ipar művezetői elsősorban külföldi szakmunkásokból kerültek ki a dualizmus idején. Az acélgyári főmesterek, felügyelők, az üveggyári hutamesterek, kiemelt üvegfúvók, a bányák előmunkásai a századfordulón heti 80 koronát is kerestek. Az üveggyárban pl. az üvegfúvóknál 11 műhelyből egy műhely dolgozói érték el a heti 80 koronát, 6 műhelyben 60-70 korona körül, 4 műhelyben 50 korona felett kerestek. Ez a réteg az átlagmunkások bérének 2-3-szorosát is megkereste, és a telepeken is külön mesterlakásokban élt, a többi munkáshoz viszonyítva jobb körülmények között. Az ideérkezett külföldi szakmunkások - tehetős javadalmazásuk révén minden gond nélkül bejárhatták Salgótarján vendéglátóhelyeit, a településsel való ismerkedés közben. A vasárnap munkaszüneti nappá nyilvánítása a szabadidő megnövekedése által erre alkalmas lehetőséget nyújtott. A pihenés, a szórakozás napjain filmelőadásokat nézhetett Salgótarján villamos mozgófény kép-színházában. Az 1900-as évek elején jelent meg a mozi Balassagyarmaton, Losoncon és Salgótarjánban. 1902-ben az angol-búr háború képeit láthatta a salgótarjáni közönség. Ettől az évtől kezdve, a Salgótarjáni Sport Egyesület (SSE) megalakulásával pedig már a futballmérkőzéseken múlathatta az időt a salgótarjáni polgár. Az első meccseken, az új játék megkedveltetése érdekében az acélgyári zenekart is bevetették, a nézőket pedig a mérkőzés utáni hideg sör és fröccs csábította. A Losonc elleni edzőmérkőzésre pedig a 25. gyalogezred zenekara vonult ki, hogy újabb híveket toborozzon az új sportnak. Az egykoronás ülő- és negyven filléres állóhelyek ekkor még azonban jócskán üresen maradtak. Az ilyen népszerűsítő sportviadalok már korábbról is ismertek voltak. 1886-ban Budapestről kerekezett le néhány lelkes fiatal, hogy bemutatót tartson Salgótarjánban. A jól sikerült 42