Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Vendéglátás Salgótarjánban 1890–1922

XIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Vendéglátás Salgótarjánban 1890-1922* Balogh Zoltán Az ipar és bányászat urbanizációs hatása nyomokban felfedezhető volt a századforduló Salgótarjánja életében. Ez leginkább a népesség számának növekedésében mutatkozott meg, amely 1860 és 1900 között több mint tizenötszörösére nőtt. Vonzerőt a település fejlesztő energiái által kínált munkalehetőségek, az ipar és bányászati munkahelyek kedvezőbb bérei, valamint a szolgáltató hálózat kifejlődésének szükségszerűsége jelentettek. A beáramló munkástömegekből és alkalmazottakból új típusú fogyasztói réteg alakult ki, amely mindennapi szükségletei terén a folyamatos bevásárlásra volt utalva. A legnagyobb forgalmat a tömegeket alapvető cikkekkel ellátó szegényes vegyeskereskedések és szatócsboltok bonyolították le, mivel a település társadalmának nagy részét a kis jövedelmű munkások alkották. A fogyasztói igényeknek a polgárosodó életformák térhódításával együttjáró változását és a helyi társadalom egyes rétegeinél az életszínvonal emelkedését jelzi a szaküzletek fokozatos bővülése. E rétegek étkezési és társas szórakozási igényei a vendéglátás mennyiségi és minőségi bővülését eredményezték, újabb vendéglők és kávéházak nyíltak, cukrászda létesült. A település kedvező közlekedési lehetőségeit kihasználó idelátogatók kegyeinek elnyeréséért újabb szállodák vetélkedtek. 1 Salgótarján kapitalizmus kori vendéglátása követte a település gazdasági fejlődése folyamatát, így természetes, hogy az első vendéglők is - kiépülésükkel párhuzamosan - a bánya- és acélgyári kolóniákon fejlődtek ki. 1867 és 1890 között megjelentek az első vendéglők, kávéházak, megnyílt az első szálloda. Ugyanakkor a fejlődés gátjaként a földesúri regálejog továbbra is béklyóban tartotta a szabad italmérést, nagy jövedelmet hozva tulajdonosának. Állandósultak a viták a község és a regáletulajdonosok között. A község a népesség jelentős növekedésére hivatkozva, időszakos bormérési jogához újabb italmérési helyiségek igénybevételét tervezte. Elhatározásuk azonban sértette az ősi jusst, a regálebirtokosok korlátlan italmérési jogát, így a község - az ügyben a regálepert elkerülendő - kérvényt intézett a megyei alispáni hivatalhoz. A regálejog tulajdonosai felismerték a lakosság gyarapodása által adott üzleti lehetőségeket. Élve a jog adta lehetőségükkel egyre több helyen nyitottak kocsmát, egyre több jövedelmet húztak abból. 1873-ban ilyenből 24 állott, ez évi 1500 Ft jövedelmet hozott, ezzel szemben a község még mindig egy helyen gyakorolhatta a negyedéves bormérési jogát, amelyért 805 Ft haszonbért kapott. Ráadásul a kocsmák számának szaporodásával járó kiadási gondok is a községre hárultak, mert a „rendőri személyzetet közrendészeti szempontból is szaporítani s jól fizetni kell". A kiadások fedezetét remélték a több italmérési helyiség nyitásából származó magasabb haszonbérből. Végül is engedélyeztek egy újabb bormérési helyiséget, ám a remélt bevétel jócskán elmaradt a várakozástól. Az évi 805 Ft-os haszonbér már csak egynegyedére csökkent." Szembekerült a regálejog az osztrák bányatörvény által a bányatulajdonosoknak biztosított italmérési joggal is. A Salgótarjáni Kőszénbánya részvénytársaság salgótarjáni bányaigazgatóság (a továbbiakban bányaigazgatóság) és a regálebirtokosok - főleg Szilárdy Ödön és bérlői - között kirobbant háborúság regáleperben folytatódott és a királyi kúria előtti megegyezéssel ért csak véget. A regálejog körüli vitákat azzal lehet magyarázni, hogy a bányaigazgatóság a szeszes saját italok kezelésében való kimérését a munkabérek alacsony színvonalon tartása egyik eszközének tekintette. Bonyolította az ügyet, hogy a regálebirtokosok bérbe adták jogaikat, és a regálebérlők gyakran a bányaigazgatóság kocsmabérlói is voltak egyben, vagy a kocsmabérlők érdektársai. Mivel a regáleszerződés a két fél között nem jött létre, és a bányaigazgatóság munkásait el kellett látnia szeszesitallal, máshonnan kellett beszereznie azokat. Szilárdy és a regálebérlők ebben törvényes jogaik csorbítását látták, ezért elkoboztatták az étkezőházban talált palackozott borokat és egy hordó rumot. Jelen tanulmány egy nagyobb dolgozat egyik fejezete. 37