Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

Büszkék vagyunk, büszkék vagyunk, hogy Sztranyavszky a jelöltünk, Megválasztjuk, megválasztjuk, bárki legyen ellenünk. Aki nem mer Sz.tranyavsz.kyra sz.avazni. Pukkadjon meg mikor elkezd havazni. A Munka 1926. november 27. 6.p. и Uo. 2-3.

p. A képviselőség elnyerése érdekében többször tett látogatást a városban, az ipari üzemekben. 1926. október 4-én a Hirsch-gyárat látogatta meg nagy és magas rangú kísérettel. A gyári látogatáson beszédet mondott Sztranyavszky Sándor. A munkások és munkásnők nevében külön is köszöntötték. Meglátogatta a gyárvezető Horváth Sándor családját is. A Munka, 1926. október 9. '

2 Uo. 3.p. Szokoly Endre: és Gömbös Gyula a kapitány. Gondolat. 1960. 241-242.p. A cári címet főispánsága alatt érdemelte ki, zsarnoki magatartása miatt. Más forrás szerint, azért kapta ezt a nevet, mert látogatásai során túl nagy kísérettel érkezett a színhelyre. Nógrád megye története. III. köt. 112.p. Resümee ISTVÁN HORVÁTH: Sztranyavszky, der Zar Von den Nógráder Politikern, die ihre politische Laufbahn um die XX-ste Jahrhundertwende begannen, erhob sich Sándor Sztranyavszky. Zuerst - ab das Jahr 1912 - war er der Parlamentsabgeordnete von Balassagyarmat. Ab 1926 hat ihn der Salgótarjáner Kreis, später der Sziráker Kreis in die Nationalversammlung gewählt. Er war zwischen 1923 und 1926 der Obergespan des Komitats Nógrád, anschließend - bis 1931 - Staatssekretär des Innern, ab 1932 der Vorsitzende der Nationalversammlung, ab Mai 1938 für kurze Zeit Minister für Landwirtschaft gewesen. Der Aufsatz hat die erste Periode dieser an Erfahrungen reichen Laufbahn in öffentlichen Leben, den sich unmittelbar an Nógrád knüpfenden politischen Lebensweg zu seinem Thema gewählt. Die öffentliche Tätigkeit hat das vielseitige persönliche Schicksal vollständig gemacht. In der Bearbeitung kann man auch dem Beispiel der Nógráder Mittelbesitzermentalität auf der Ferse folgen, wie die strebende und zielbewußte Persönlichkeit der provinziellen, nicht besonders reichen, erst seit Anfang des XlX-ten Jahrhunderts in dem Komitat einheimischen Familie immer höher die Stufen des öffentlichen Lebens steigt, um schließlich sein - nicht zu landes - Leben wieder in der provinziellen Einsamkeit zu beenden. Determinierend für seine Weltanschauung, politische Auffassung ist die Einheit des konservativen - nationalen - christlichen Ideensystems, mit dessen konsequenten Einhalten er zu der Ablehnung der extrem rechtseitigen, allzu deutschfreundlichen Ansichten kam. 36