Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

Az 1926-os választások alkalmából kínálkozott a megoldás, hogy a megye éppen leköszönő főispánját, a korábbi időszak parlamentjének tagját, és nem utolsósorban a frissen kinevezett belügyi államtitkárt, Sztranyavszky Sándort tegyék meg a város képviselőjévé. A feladat elvégzéséhez mind a helyi, mind az országos vezetők nagy körültekintésével fogtak hozzá. 1926. november 21-én, a piactéren összegyűlt ezres tömeg előtt tartották meg az első jelölőgyúlést, amelynek levezető elnöke Róth Flóris bányafőtanácsos volt. Sztranyavszky „hatalmas orgánumának egész szépségét szárnyalni engedte, és dörgő hangja, kerek mondatainak igazsága visszaverődött a széles tér határházairól." Még nem rukkolt elő képviselői programjával. Amint mondta: „ma csak a lelke világából akart néhány sugarat idehozni. Nem harcot jött vívni, hanem önmagát feláldozni." Elmondta, hogy nem szokott a nehéz feladatok elől kitérni. Ezért is vállalta a képviselőséget. „Öt évi főispánsága alatt összeforrt a lelke a salgótarjáni választópolgárság lelkével" - ez volt a második, a döntő érve. Úgy látta, „hogy itt a lelkek mélyén megvan az a talentum, amely szükséges, hogy a lelkeket az eddigi nehéz helyzetből kiemeljük". Kísérletet kíván tenni arra, hogy „megtudja-e alapozni az egyetértés új útjait". Annak a törekvésnek akart gátat emelni, amely arra törekedett, hogy „a magyar munkást szembeállítsák a magyar polgárral". Azt tekintette fő feladatának, hogy azt a világba végbemenő folyamatot, amelynek célja a „munkásság nemzeti alapra való helyezése" Salgótarjánban is érvényre juttassa. Bizalmat kért önmaga iránt Sztranyavszky, és a gyűlés végeztével Porázik György nyugdíjas acélgyári iskolaigazgató köszöntésére ment. Meglátogatta a szociáldemokratákat, a bányász szakszervezetet, az ÉME bányászszakcsoportját, a keresztény szocialista munkásokat." Salgótarján polgárainak meggyőzése rövidesen folytatódott. 1926. november 24-én, nagy és igazán fényes körben érkezett Sztranyavszky Sándor a városba. Szécsényből Bethlen István miniszterelnök, Scitovszky Béla belügyminiszter „nagy-számú kísérettel" jelent meg, hogy meghallgassa a képviselőjelölt programbeszédét. A színhely ugyanaz: a város piactere, aholis azt „teljesen megtöltött 67000 főnyi"„szűnni nem akaró ovációk között" lelkesedő tömeg foglalt helyet. Érzelemtől gazdagon vezette fel Sztranyavszky programbeszédét, amelyet jól előkészített a fogadó és kivonult „iskolás gyermekek raja", kiknek tekintetéből „a magyar jövő derűjét" olvasta ki a képviselőjelölt. A program fő pontja „a magyar társadalom különböző rétegeinek egységgé kovácsolása, a magyar munkásság nemzeti alapra helyezésé' volt. A bevezető kijelentést-követően hosszasan és szenvedélyesen bírálta a „nemzetköziség gondolatát", annak érvényre jutását a világban. Mindezzel „a borús" elvvel szembeállította a nemzeti gondolatot. Úgy vélte, hogy Európában „ahol a munkásság erre az alapra helyezkedett, ott felvirul a nemzeti lét, felvirul a gazdasági élet". Azt gondolta szónok, hogy „Salgótarjánból kiindul a magyar polgári társadalom egysége, felekezeti villongás helyett a felekezetek egymást megértő bizalma és szeretete". Biztosnak érezte magát abban, hogy sikerülni fog „a munkásságot a magyar nemzeti társadalom testéhez visszaforrasztani." Az általános, elvi bevezetőt követően azt fogalmazta meg Sztranyavszky, hogy a konkrét tennivalói elején a salgótarjániakkal „egy lélek akar lenni", „a város és környéke fejlesztése érdekében" kíván dolgozni. Legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a „tömegek kulturális foka emeltessék, és ezért a legnagyobb súlyt helyezendőnek tartom arra, hogy a magyar ifjúságnak, a magyar jövendő generációnak a nevelés szellemi és testi tekintetben mindig a legnagyobb gonddal végeztessék". A feladat elvégzéséhez leginkább „a hívatott tanítónak a nevelését" tartotta fontosnak, akiknek „nemcsak tanítani, hanem az ifjúságot nevelni kell". A tanítókban tudatosítani kell - mondotta - azt az elvet, miszerint: „az ő feladatuk nem merül ki az iskola falai között", de folytatniuk kell abban az irányban is a munkát, hogy „a szülők is ráneveltessenek" a feladat elvégzésére. Programja második pontjaként a „magyar ipar és kereskedelem" fejlesztését tartotta fontosnak. „Hirdetem, hogy a magyar kereskedelem és ipar fejlesztése mindenek felett álló feladataink egyike". Fontosnak tartotta „a magyar széntermelés folytonosságának biztosítását", arra a veszélyre hívott fel, amely a békéből fakadt: Salgótarján elvesztette szénpiacának legnagyobb részét. A veszély leküzdését a kereskedelem bővítésében „a magyar szén külföldre szállításában" látta, mindaddig amíg ez nem érvényesül „az idegen szén behozatalát a lehető legminimálisabbra kell korlátozni". A kor követelményébe táplált ideológiák helyett - szinte teljesen váratlanul - pragmatikus nézet-töredék is megfogalmazódott Sztranyavszkyban. Úgy vélekedett, a gazdaság fejlesztése - amely fő feladat - érdekében is változtatnunk kell bizonyos nézeteinken: „elhibázott az a felfogás, hogy mindenáron csak ellenséget akarunk látni magunk körül, és kell, hogy átmenjen a köztudatba a szüksége annak, hogy körülöttünk magunknak barátokat is kell tudni szerezni". A továbbiakban а földreform fontosságát, a mezőgazdaság hitelkérdéseit tartotta fontosnak. 30