Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

A továbbiakban „Csonka Magyarországon lévő úthálózatok további kiépítését, karbantartását" hangsúlyozta. A felvállalt feladatai között felbukkant egy tipikusan helyi feszültség megoldás: a nagyipar és a kisipar közötti kapcsolat rendezésére tett javaslatot. Felfogása szerint „a nagyiparnak meg is kell férnie a kisiparral", a különböző produktumaik miatt, no meg azért is támogatni kell a kisipart, mert „a kisiparos a hazafias gondolatok ápolója volt, ezt a társadalmi osztályt nem elejteni, de felemelni kell". A vallási békétlenségről - a korábbiakhoz képest -, a türelmetlenségről nem szólt általában, csupán az un. párbér fizetésének rendezését említette meg. Lényegesnek tartotta Sztranyavszky Sándor azt is, „hogy a külföldi államok velünk szembeni bizalma" helyreállíttassék. Ebben természetesen a nyugati országok politikai vezetésének szimpátiamegszerzését tartotta fontosnak, amely országokat - Olaszország, Anglia - Bethlen István miniszterelnök meglátogatott. Bethlen Istvánt egyébként a magyar gazdaság stabilitásának megteremtéséért végzett munkájáért is dicsérőleg szőtte be programbeszédébe. Ez alkalommal is kifejezte: a fennálló rendszer és személy szerint Bethlen István hű támogatója akar lenni a továbbiakban is. Az egymásiránti megértést, az összeforrást - a fenti elvek gyakorlati megvalósításával Salgótarjánban - általános hangsúlyozásával fejezte be választói programbeszédét Sztranyavszky Sándor. A választói gyűlésen felszólalt Bethlen István miniszterelnök is. Mindenekelőtt kérte a támogatást „kedves" barátja és munkatársa számára, „akinek a szíve arany, a lelke csupa tűz." A miniszterelnöki beszéd kiemelte Salgótarján fontos szerepét a magyar gazdasági életben. „Nincs hely Magyarországon talán, amely annyit szenvedett azon oknál fogva, mint határváros. És mégis ennek a városnak megmaradt a jelentősége ebben az országban, annál az iparnál, bányászatnál kereskedelemnél fogva amelyet polgárai kifejtenek". Ami azt jelentette, hogy „a kormányzatnak fokozott figyelmet kell fordítani ennek a lakosságnak a jólétére, fejlődésére". Bethlen István fontosnak tartotta, hogy a trianoni határok között alkalmazkodjunk az élethez, és „a magyar ipar erőteljesebb organizáció, az ipar koncentrációja révén" talpra fogunk állni. Ezt a törekvést a kormány is támogatta. Hangsúlyozta az ipari hitelek rendezésének fontosságát: elsősorban a közép ipar támogatását vállalta a kormány, mert a nagyipar könnyebben szerez külföldi hitelt. A városiasodás fejlesztését, a munkások szerepének feltárását e folyamatban ugyancsak ki nem kerülendő kormány fel adatnak tartotta Bethlen István. Úgy vélte a kormány jobban meg fogja védeni a munkások érdekeit, mint a szociáldemokrácia. Ennek oka az, hogy munkáspárt felfogásában, célkitűzéseiben központi helyet foglaló „kollektív tulajdon" megteremtése, és ez ellentétes a munkások érdekeivel is. Ugyanis „az embert be akarja préselni egy olyan tervezetbe, amelyben csak parancsolok és engedelmeskedők vannak, de nincsenek szabad egyedek." A munkások és a kormány érdekei a jobb és több munkaalkalom megteremtésében, a munkafeltételek javításában is megegyező - mondta a miniszterelnök. Bethlen István tagadta munkásellenességét. Nézete szerint 1921 óta úgy hitte, „hogy a munkásvezetőkkel kezet kézbe téve dolgozhatunk a nemzet előrevitelén". A jó szándékából kevés valósult meg. Véleménye szerint a szociáldemokrata vezetők nem állták szavukat. „Nincs szándékomban a munkásosztály ellen állást foglalni", de „a munkásosztályt fel kell szabadítani a pártpolitikai terror alól", a kormány új jóléti intézmények létesítését, szociálpolitikai intézkedések meghozatalát tervezte, a szakszervezeti intézmények bántatlanul hagyása mellett, ennek első állomását „az egykori biztosítás" bevezetésében a békéltető bíróságok felállításában látta a miniszterelnök, mindezeken túl a társadalmi béke megteremtését tartotta fontosnak, a lehető legszélesebb értelemben, „a keresztény felekezetek", de a „keresztény és zsidó" viszony normalizálásában is. A képviselőjelölt támogatására felszólalt Scitovszky Béla is." A Sztranyavszky beszéd - noha visszacsengett belőle több, korábbról már ismert politikai szófordulat, téma - mégis sok tekintetben elütött az előzőekben elmondottaktól. A változást az jelentette, hogy a fejlődést megérző politikus reagált a kor, és a hely által felvetett, és megoldásra váró néhány problémára. Bizonyos pontjain programbeszéde korszerű elveket is megfogalmazott. Bőréből kibújni azonban nem tudott. Az is kitapintható, hogy az új helyzetről, a társadalmi, szociális gondokkal küszködő Salgótarjánról nem volt teljes ismerete, ennek áthidalásában a szónoki fordulatokba rutin segítette ki. Sztranyavszky Sándor képviselőségének megszerzéséért nagy politikai csata dúlt. A párt irodáját az ipartestület emeleti szobájában rendezték be. Kralovánszky Imre, Szecsey Ernő, Kovács József vezette választási kampányban Sztranyavszky nemcsak Salgótarjánban, hanem Zagyvarónán, 31