Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

Egyes források szerint Pongrácz Györgyöt rövidesen menesztette Sztranyavszky, erre az intézkedésre a hivatalban eltöltött évei legitimációt is jelentettek. Ehhez az eseményhez, valamint a főispán első személyzeti intézkedéseihez kapcsolódóan azonban némi - a Pongrácz beszéd elmondásának indokát is árnyaló - ellenvélemény is megjelent: politizáló közvélemény szerint kifogásolható, hogy a „nógrádiak" eddigi pozícióit a főispán idegeneknek adta. Mások szerint: „Ez a fél-úr Sztranyavszky saját hatalmának biztosítása végett felrúgta ősi, nemesi vármegye tradícióit."" Hogy nem volt harmonikus egyetértés a főispáni kinevezése során azt más források is megerősítették. A néhány év múltán, államtitkári kinevezésekor visszaemlékező szerint Sztranyavszky főispánságának kezdetén: „a személyeskedés, a gyűlölet és irigység által szított politikai egyenetlenség" volt a jellemző." Sztranyavszky szerint főispánsága elején, közelében Júdási erkölcs, tudatosan szított ellenszenv" uralkodott. Hont vármegye volt az, amely első pillanattól fogva odaadó hűséggel támogatta, amit Sztranyavszky „meleg szívvel viszonzott"."" Talán ennek is tulajdonítható, hogy utódául a honti Pályi Pált javasolta, azért, mert „ő azon célok letéteményese amelyeket én vallottam."" A megyéjétől búcsúzó Sztranyavszky Sándor a vármegyei hagyományokat, az ősi tradíciót védő felfogásra meglepő, demokratikus vonulatú választ adott: „A vármegye sorsát valamikor vezető férfiak közötti megállapodásokkal lehetett intézni. Ma le kell szállani az Olymposról. A néppel meg kell értetni, hogy a hatalom az ő lelkéből sarjadzott. S amint a múltban szembeállították a népet sokszor az idegen érdekek szolgálatában álló hatalmikezelővel, épen úgy ma, mivel magunk vagyunk sorsunk intézői, meg kell értetni velük, hogy a hatalom birtokosai az ő vérükből valók, egymást meg kell érteniök, s bűnös az, aki a nép és a hatalom kezelői közé éket ver.""' Jogosnak tűnő a kérdés: milyen ember és vezető volt Sztranyavszky Sándor? Az embert tettei minősítik, de álljon itt néhány minősítő, a kérdésre válaszoló kortársi vélemény. A barát és a későbbi utód dr. Baross József szerint: „Őrt állt és dolgozott a magyar férfiúnak egyenes szókimondó jellemével, a megalkuvást és a nehézségeket nem ismerő töretlen akaraterejével. És ő nemcsak akart, de azt akarta, hogy mások is tudjanak akarni, mert érezte, hogy az akarás nélkül nincs élet, csak tespedés, mert érezte, hogy az akarásban jelentkező erő nélkül nem lehet alkotó munkát végezni." Vállalta és tudta, hogy „az erős akaratú férfiak nem szoktak népszerűek lenni." Szerette földműves és a munkás, mert érezték, hogy „együtt érez velük a munka megbecsülésében, népszerű lett a szegény embernél, mert érezte, hogy nála meghallgatásra és segítségre talál." Nem ismerte a pihenést, a fél munkát." Gr. Almásy Imre törvényhatósági bizottsági tag szerint Sztranyavszky célratörő politikus volt, és így vállalta a főispánságot. Ez a feladat „egész embert követelt, aki lelki tulajdonságainak, szellemi képességeinek és testi erejének teljességét vitte bele a küzdelembe." Erős kezű, józanul gondolkodó vezető volt, „megtörte" ellenfeleit." Farkas Géza honti törvényhatósági bizottsági tag is kiemelte célratörő magatartását: amely megmutatkozott abban, „hogy irányelve volt: egyenesen előre és soha semmi körülmények közt egy lépést, egy fél lépést sem hátra". Az éjt nappallá tevő közigazgatási tisztviselő mintája volt, akit az „egyéni tisztesség" vezérelt a feladat elvégzése során." Ha az elhangzottak színhelyét, az alkalmat is beszámítjuk, amikor ezek a minősítő szavak elhangzottak - hiszen ekkor már Sztranyavszky Sándor a belügyi államtitkárság biztos jelöltje - akkor is rögzíthetjük: Sztranyavszky jó és rossz tulajdonságokkal megáldott és megvert személyiség volt, akit a megyei politika történet jelesei közül nem szabad kihagynunk. Népszerűsége - feltűnően - a közvéleményben erősebb volt, mint abban a politizáló közegben ahonnan érkezett. A közvéleményt is tükröző helyi sajtó szerint ennek tevékenysége volt a forrása. Az emberek meghatározott, politizáló köre előtt úgy élt, és maradt meg, hogy főispánsága idején kapott Balassagyarmat villanyt, „a középületek sokaságát, a kislakásokat, a városi házakat, a sporttelepet egyaránt."" Balassagyarmatot, a megye székvárosát ellentmondásos megítélések, érzések közepette hagyta el Sztranyavszky Sándor. Salgótarján képviselője A trianoni határok közé került Magyarország gazdasági életében Salgótarján és az iparmedence társadalmi viszonyai felértékelődtek. Ezt a várossá nyilvánítás ténye mellett az is igazolja, hogy az 1920 után megalakult megyei törvényhatósági bizottságban az ipar, a bányászat jeles vezetői - Liptay Jenő, Szenté László, majd Róth Flóris - folyamatos tagságot kaptak. Az ország és a vármegye vezetői egyaránt megoldandónak tartották az országgyűlési képviselet itteni helyzetét is: hiszen 1926-ig a szociáldemokrata Králik Ferenc volt a birtokosa, a választók akaratából, a városi és környéki mandátumnak. Ez pedig sokaknak nem tetszett. 29