Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

1926-ot nagy újraindulás éveként tarthatjuk számon más miatt is Szranyavszky Sándor életében. Ekkor ismét elindult a parlamenti választásokon. Valószínű, hogy az országos politikai érdek, és a megtapasztalt helybeli politikai csalódások is közrejátszottak abban, hogy nem Balassagyarmaton szeretett városában - hanem Salgótarjánban lett képviselő. Azt a célt tűzte ki új választókörzetében, hogy „a szociáldemokrata munkáspártot visszatéríti a nemzeti gondolat alapjára". Jelölő gyűlésére elkísérte és beszédet mondott a miniszterelnök Bethlen István is. Elvei megvalósulását önmaga sikeresnek tekintette, mert megítélése szerint „a munkásság bizalma feléje fordult úgy, hogy az ottani szociáldemokrata pártszervezetek megbomlottak." A képviselőséget közel tíz évig - 1935-ig - tartotta meg. Ez a tíz év Salgótarján addigi történetének legkeményebb, szociális feszültségekkel: sztrájkokkal, tömegtüntetésekkel terhes időszaka volt, amelynek megoldásában, tény és való a helyi szociáldemokraták részvétele nem volt egységes. Salgótarján vezetői sokszor rendeztek számára „fényes" képviselői látogatást. A megyei politizáló közvéleményt képviselő nógrádi sajtó szerint Salgótarjánt „naggyá fejlesztette". Ezért kapott városi díszpolgárságot, és jelen lehetett 1930. május 29-én, a Siklós Ödön által megfestett portréja városházi elhelyezésén. Képe id. Chorin Ferenc, dr. Vass József népjóléti miniszterével együtt került a helyére. A politikus pályája - így tűnt - felfelé ívelt. Magabiztosságának is köszönhető, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök takarékossági intézkedéseit nem vállalta, mert azok a közigazgatást is érintették. Ezért 1931-ben lemondott államtitkári állásáról, és rövid időre Nógrádmarcalra húzódott vissza. Gömbös miniszterelnöksége idején azonban újra politikai szerepet vállalt. Már korábban is Gömbös híveihez tartozott. A személyes kapcsolatuknak is volt köszönhető, hogy a kormányzó Nemzeti Egység Párt elnöke lett 1932 és 1935 között. Ezt követően - 1935. május 1-től, 1938. május 17-ig a képviselőház elnöke. Noha ezt a feladatát Horthy Miklós kormányzó szerint is „kiemelkedően" látta el", a pártelnöki tevékenysége oly - negatív - hatású volt, hogy meghatározó politikai személyiségek is távozását követelték a politikai életből. (A már fentebb említett Bethlen, Gömbösnek szóló javaslata is ezt igazolta. A képviselőház elnökévé történt megválasztása is ezt támasztotta alá.) Ekkorra már a megyei politikus pályaíve is megtörni látszott: a megyében központinak számító Salgótarjánt elhagyta, és az akkor periférikus Szirák képviselőjeként került csak be a parlamentbe. Az 1935-1939 május közötti ciklus zárta hosszú parlamenti tevékenységét. A harminckilences választásokon már nem indult. 1912 és 1918 között hat éven át, 1926-tól tizenhárom évig, vagyis összesen tizenkilenc évig tartott képviselősége alatt, vezető állami tisztviselőként óriási tapasztalatot, ismeretet halmozott fel, és az életút széles kapcsolatrendszer megteremtését eredményezte, hasznosítására, továbbadására azonban nem került sor. 1938-ban ugyan még adódott egy lehetősége, hiszen 1938. májusától - fél évig - 1938. november 15-ig földművelésügyi miniszter lett Imrédy Béla kormányában. A szélsőségek előrenyomulását azonban nem tudta elviselni. Tiltakozásul Imrédy erősödő németbarát kül- és belpolitikája miatt tisztségéről lemondott. Haza költözött Nógrádmarcalra. A birtoka irányítása kötötte le elsősorban. Az idősödő politikusnak a gazdaságban elért sikerei hozhattak ekkor már megnyugvást: szarvasmarhái több mezőgazdasági kiállításon is a díjazottak között voltak. A megyei politikai közvélemény sem tudott ekkori életéről. A nyilvánosság kevéssé érdekelte már. Megfáradtán, magára hagyottan, egészségileg megviselten halt meg - viszonylag fiatalon, hatvanévesen - 1942. április 30-án. A május 2-i nagy pompával, külsőségekkel megrendezett nógrádmarcali temetése az elmúlt időszak politikai személyiségének szólt. A kormányzó részvéttáviratot küldött, Budapestről külön busz érkezett ez alkalomra. Ekkor vett búcsút az evangélikus egyház, amelynek hosszú időn át világi gondnoka volt - is tőle. Képviseltette magát Gömbös Gyula Társaság, amelynek elnöke volt. Temetését Kapi Béla dunántúli püspök végezte, tizenhét fős papi segédlettel. A szülőváros nevében Kardos Gyula evangélikus főesperes búcsúzott. Bárányos Károly földművelésügyi államtitkár elsősorban a féléves miniszterségét méltatta. Neográdi Horváth Sándor a vármegye nevében „a vasból való közéleti ember" életútjáról szólt. Laszkáry Gyula „a kemény férfi" ideáljaként példázta. A Baross Szövetség Domokos László szavaival köszönt el Sztranyavszky Sándortól. A megyei sajtó tudósítása szerint, a hivatalos helyről származó koszorúk és csokrok száma hatvannyolc volt. A díszpárnákon ott voltak kitüntetései is: a Magyar Érdemrend Nagykeresztje, a Magyar Koronás Nagy Aranyérem, a Magyar Érdemrend csillagos középkeresztje, Signum laudis (háborús) kardokkal. A sírnál mondott beszédet: dr. Csengődy Lajos evangélikus lelkész, dr. Vannay Béla Balassagyarmat, dr. Förster Kálmán Salgótarján polgármestere és dr. vitéz Kocsis József Nógrádmarcal jegyzője is." 23