Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

A politikai szemlélete és nézetrendszere a századelőn 1912 elejétől felfokozódott politikai hangulat uralkodott Balassagyarmat közéletében. Az országos politikában jelenlévő - a kormány és az ellenzék közötti állandósulni látszódó - konfliktus mellett az izgalmi állapotot elsősorban az motiválta, hogy a település és a kerület parlamenti képviselői helye megüresedni látszott. A mandátum megszerzéséért a munkapárt megyei vezetősége egységre szólította fel a vármegye közönségét: „tömörüljenek az alá a zászló alá, amelyre a magyar hazának a jövő boldogulása van írva". Az idősebb Sztranyavszky által jól előkészített januári, marcali vadászatot követően egyre világosabbá vált, hogy ezt a zászlót - a távozó Wickenburg Márk után - nem viheti más, mint az ifjú, a harmincéves politikus Sztranyavszky Sándor. A munkapárt megyei vezetősége - Török Zoltán nyugdíjas főispán elnök, Baintner Ottó és Sztranyavszky Géza ügyvezető elnökök - megegyezett a személyébe. Csatlakozott hozzájuk dr. Fáy Albert, aki a választások levezetését végezte több alkalommal is. Az ő véleményét - amit közölt a nyilvánossággal - egyetértéssel fogadták: „olyan férfi kell, aki tisztában van a város jól megfontolt érdekeivel, a kerület és a város érdekeit is szolgálja". A meghatározó politikai tényezők tehát elvileg is eldöntötték: nem engednek „idegent", kintről való jött-mentet maguk közé, némi kockázatot - a fiatalos tapasztalatlanságot - is felvállalva határoztak így. A tavasz az egység demonstrálásában, a képviselő megválasztásának előkészítésében telt el. Úgy tűnt zökkenő nélkül sikerülni fog a munkapárti politikai akarat érvényesítése. Hiszen a jelölt, ritka nagy egyéniség: „Mi, dr. Sztranyavszky Sándor jelöltünk személyében olyan férfiút küldünk, aki egyik kezét szívünkre teszi, hogy érezze dobbanását, s e szerint igazodjon, másik keze ha kell, a küzdő kardot is vitézül forgatja." Az április 10-én megtartott megyei munkapárti értekezlet határozatában ismét hangsúlyozta: Sztranyavszky Sándor a párt jelöltje, mert: „egyetért a város fejlődésével, törekvéseivel. Hivatali állásából is volt alkalma az embereket, azok fajsúlyát megismerni." A választás utolsó szakaszában a nyomatékosan hangsúlyozott egység megbomlani látszott: a saját pártjából támadt ellenzéke Sztranyavszkynak: Tokay Lajos „a munkapártiból lett hirtelen Kossuth-párti" lépett fel az ellenérdekeltségűek képviseletében. Összesen azonban csak 18 szavazatott kapott, a hivatalos jelölt 519 voksával szemben.

1 A rövid izgalom után kezdődhetett a felszabadult vigasság a „tüntető éljenzés", a győzelmet megünneplő, el nem hagyható lakoma a Tóth szállodában, a mandátum átadása a győztesnek, Az ünnepségen Balassagyarmat jeles férfiai - a vármegye politikai közvéleményének reprezentánsaiként voltak jelen: dr. Baltik Frigyes evangélikus püspök, Kacskovics Iván, Jaskovics Ferenc és a távozó képviselő volt a fő szónok. [ Szranyavszky Sándor ugyan „komoly hazafias lendülettől áthatott beszédet" mondott, emellett azonban - politikustól szokatlanul, de egy pályakezdőtől elfogadottan - megmutatta emberi tulajdonságait is: „átölelte, megcsókolta bájos nejét" és sírt, amikor átvette a mandátumot, majdnem sírt, amikor a banketten apja felköszöntötte, meghatódott volt, amikor barátai köszöntötték. Sztranyavszkyt választottuk - hangzott az általános vélemény, „mert szeretjük a hazát, hódoló tiszetelettel övezzük körül a királyt, rajongunk családi szentélyeink békéje és boldogságáért". " Sztranyavszky Sándor tehát megválasztották képviselőnek. Milyen politikai nézeteket valló személyiség került a megyeszékhely és kerület képviseletében a parlamentbe? A párt, a kerület, az ország érdeke vajon egységes rendszerbe, egymáshoz közelítve, vagy a teljes diszharmóniába érthető e tetten felfogásában? Az országos politikusi pályára került Sztranyavszky több beszédét, parlamenti felszólalásának szövegét ismerjük, hogy kérdéseinkre némi választ kapjunk, érdemes azokat vizsgálat alá vennünk. Az érzelmeket sem nélkülöző képviselői programbeszéde három egységre bontható. Törekvéseinek első irányát általános célkitűzéseit abban látta, hogy a „kerületben a múlt küzdelmek szülte ellentéteket" kiegyenlítse, „a békét, melyre mindannyiunknak, de főként a közérdeknek oly szüksége van megteremtsem". Tevékenységének középpontjába mély hazafiságát állította. Szavaival szólva: „legyenek meggyőződve tetteimet egyedül lelkiismeretem, hazafias meggyőződésem adja." Az általános megközelítés után, programjában állásfoglalt az ország politikai közvéleményét akkor élénken foglalkoztató konkrét kérdésekben is. Támogatta a véderő reformot. „Ma, amikor körülöttünk minden állam, szinte őrült versenyre kellve fegyverkezik, tökéletesíti, növeli haderejét, akkor mi, igen tisztelt Polgártársaim, nem kedvtelésből, hanem a magunk biztosítása végett utalva vagyunk arra, 24