Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

Az. optimista, feltörekvő politikus Feleségével, Madách Emmával tiszti egyenruha egyaránt jól feszült. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy ezt az adottságát ő és környezete is kihasználta. így nem véletlen, hogy az 1905. szeptember 12-én a szécsényi országgyűlés 200 éves évfordulóján, az ünneplő vármegyei díszbandérium egyik vezető tagja volt. A külső adottságait jól hasznosító események mellett egyre aktívabban politizált szülő megyéjében. Életrajzírói szerint törvényhatósági bizottsági tagként résztvett az 1905-ben - Nógrádban és az országban sok helyütt kibontakozó, és a Fejérvári kormány választójogot kiterjesztő javaslatai elleni „vármegyei ellenállásban". Azonban erre ilyen irányú hiteles forrásra nem találtunk. Az ellenállás vezérkarában, az ún. 55. bizottságban bizonyosan nem tevékenykedett. 1906-1912 közötti évek a vármegyei politizálásban tették járatossá Sztranyavszky Sándort. Ez az az időszak amikor kibontakozott politikai felfogása. A politikai terepfelmérés, az erő és tapasztalatgyűjtés időszaka volt ez. Bekapcsolódott a Tisza István körül tevékenykedő vármegyei politikusok munkájába. Török Zoltán nyugalmazott főispán vitte ekkor a Munkapárt vármegyei zászlóját, mint a párt megyei elnöke, és itt találtuk az idősebb és ifjabb Sztranyavszkyt is. (Az apa egyidőben a Munkapárt egyik megyei ügyvezetőjeként is egyengette a fiú útját.) E politikusi hatásrendszerben formálódott, alakult ki politikai nézetrendszere, amelyet összefoglalóan a nemzeti konzervativizmus jellemzett. Lényegében ez a felfogása alapjaiban, az országos politikai csatározások tüzében sem változott. A politizálás hatására szépen haladt a vármegyei közéleti pályán, a társadalmi életben is. 1912-ben a vármegyei törvényhatósági bizottság elnöke, és mint ilyen aktívan és szakértelemmel munkálkodott „Balassagyarmat rendezett tanácsú várossá válásának" ügyén. 1912 nyarán a bizottsága vezetésével a jobb tájékozottsága érdekében - „tanulmányutat tett a rendezett tanácsú városokban". Az eredményre - tudjuk - éppen egy évtizedet kellett még várnia a vármegye székhelyének. A nagy és politikai tartalmú vadászatok megszervezésének időszaka is volt ekkor, amely minden bizonnyal állíthatóan az ifjú politikus pályáját meghatározták. E láncolatból most egyet említek, amely a pályaív kezdetét jelentő 1912 elején történt: az 1912. január 20-i nógrádmarcali birtokon megszervezett társasági vadászatot, amelyen részt vett gróf Wickenburg Márk is, aki ekkor Balassagyarmat országgyűlési képviselője volt. A jól informáltak már tudták, hogy rövidesen meg fog válni a képviselőségétől, a külügyi pályára készült. A vadászat izgalmas, oldott légköre, a társaságbéli személyiségek lehetőséget terem21