Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

tettek az utód kiszemelésére, megmustrálására is. A későbbiekben történtek azt igazolták nem volt véletlen az esemény kiválasztásának színhelye. 1912 más szempontból is jól indult Sztranyavszky Sándor számára. A balassagyarmati takarékpénztár nagy befolyású igazgatósága - élén gr. Dégenfeld Lajos állt - egyik legjelentősebb részvényesét, dr. Sztranyavszky Sándort tagjai sorába választotta. A tekintélyes két alelnök id. Laszkáry Gyula, gróf Mailáth Géza a szándék megvalósulásával maradéktalanul egyetértett. 1912 csúcsév volt Sztranyavszky Sándor, a politikus számára. Az április 21-én országgyűlési képviselőválasztást tartottak a balassagyarmati kerületben, és a valóban más pályára került Wickenburg Márk helyett Sztranyavszky Sándort választották meg. A harminc éves fiatalember úgy élte meg ezt az eseményt, hogy „örökre eljegyezte magát a politikai pályával." 1912 a személyes szándékok és törekvések, az érzelmek szempontjából is meghatározó volt Sztranyavszky Sándor számára. A társasági életben korábbról is oly közismert, csinos fiatalember a századfordulótájt megismerkedett Madách Emmával, a megye legrégebbi családjának szép leányával, akit eljegyzett, majd nemsokkal ezután feleségül is vett. Hosszú ideig zavartalan életük biztosítására kijelölt Nógrádmarcalon lázas építkezések kezdődtek. 1912 nyarán „a régi jegyzői lakot modern kastéllyá alakították át családjának". Mindennap bizonyítani akart a nagynevű családnak, és a szerinte gőgös ellenfelei fölé kerülni. A csendes családi élet azonban jó tíz év múltán, Sztranyavszky államtitkársága idején felbomlott. Elvált feleségétől. Lányát férjhez adta. Fiait Imrét és Sándort ő nevelte. A parlamenti életbe - aholis Tisza István „egyik leghívebb támogatója volt" - bekapcsolódott fiatal képviselő rövidesen - 1912. júniusában - országosan is ismertté vált: Tisza István elleni fegyveres parlamenti merénylő - Kovács Gyula - ellen oly határozottan lépett fel Sztranyavszky egy képviselőtársával együtt, hogy azt a parlamenti tudósítások némelyike - így az ellenzéki sajtó is - brutálisnak, embertelennek minősítette. Ezek szerint a már - a revolverrel öngyilkosságot megkisérlő, - vérében fetrengő merénylőt megrugdosták volna. Amit Sztranyavszky sajtónyilatkozatában cáfolt. A nyugodt parlamenti éveknek rövidesen végét szakította az 1914-ben kitört világháború. Amikoris, mint az „1. honvéd huszárezred tartalékos főhadnagya két éven át teljesített harctéri szolgálatot" Sztranyavszky Sándor. A keleti fronton, a Strypa menti harcokban tüntette ki magát. Frontélményeiről írásokban számolt be a helyi újságolvasó közönségnek. „Az oroszországi bolsevizmus kitörésekor a parlamenti munkától akkor magát távoltartó ellenzékhez azt a figyelmeztető felhívást intézte, hogy az oroszországi eseményekből vonják le a tanulságot, és egységes nemzeti front kialakítására törekedjenek." A parlamentnek 1918 októberig, az összeomlásig volt tagja. Az 1918-1919-es forradalmakban nem vett részt. Családjával visszahúzódva élt nógrádmarcali birtokán, kastélyában. 1919 augusztus és 1922 április között is a megyében, a birtokán élt. Lassan és tapogatózva tért vissza a politikai életbe. Ezt mutatta, hogy 1919 októberében megalakult héttagú bizottság tagja, akiknek az volt a feladatuk, hogy a vármegyei tisztviselők és alkalmazottak kommün alatti magatartását vizsgálják meg. 1919. december 24-én Sztranyavszky Sándor lakásán tartotta alakuló ülését a legitimista királypárt. Sztranyavszky nem vállalt vezetőségi tagságot sem. 1920-as választási kampány idején politikai hezitálása tovább tartott. A vármegyei területvédő Liga ülésén részt vett, ott a nemzeti célkitűzéseket vázolta fel. A Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával szándékozott, de végül is nem indult el a képviselői mandátumért. 1921. szeptember 17-től betöltötte a megyei mezőgazdasági bizottság elnöke tisztséget, 1921-től a MO VE megyei elnöke is volt. 1922. április 20-án nagy megyei pompával, országos jobboldali politikusok jelenléte mellett beiktatták tisztségébe, és lett Nógrád és Hont főispánja. Úgy tűnt: a háború, a forradalmi időszak, az utána megjelent politikai bizonytalanság hatásai alól nehezen tudott megszabadulni. Főispánsága idején sokat tett a megyéért, elsősorban is Balassagyarmat érdekében. Tevékenysége különösen az elmúlt években „szétzilált viszonyok rendezése", „a vármegyei közigazgatás és állami igazgatás adminisztrációjának" újraindítása, szakszerűsége irányában volt eredményes. 1923-ban Balassagyarmaton járt a miniszterelnök, Bethlen István: mély benyomással volt Sztranyavszkyra. Olyannyira, hogy az eddigi politikai példaképnek tekintett gróf Tisza István mellé, odaállította a bethleni mentalitás példáját is. Valószínű, hogy kapcsolatuk elmélyülése - no meg Scitovszky Béla belügyminiszter, korábbiakban szécsényi is balassagyarmati képviselő javasolta - is belejátszott, hogy a Bethlen-kormány újjáalakulásakor, 1926. október 15-én belügyi államtitkárrá nevezték ki. Ezt a feladatkört 1931-ig látta el. Az életsors, a politikus hétköznapi tragédiái közé sorolhatjuk, hogy 1935-ben az „imádott" Bethlen azt javasolta Gömbösnek, hogy Sztranyavszkyt, a párt elnökét és főtitkárát, Marton Bélát küldje el a kormánypárt éléről. 22