Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: Sztranyavszky, a cár

XIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Sztranyavszky, a cár Horváth István A XIX. század szellemi értékeit kutatók közül sokan nevezik az időszakot aranykornak. Az általános megállapítás különösen életteli a közép-európai régióban. A minősítés egyaránt szól a politikai gondolkodás eredményeinek, valamint a művészet, a tudomány létrejött alkotásainak. A liberalizmus, a nemzeti függetlenség, a nemzeti államok kialakulása, fejlődése, az ebből következő konfliktusok megoldására tett törekvések jelentik az egyik pólust. Olyan személyiségek mint Széchenyi és Kossuth a magaslatokat, az egyszerit és megismételhetetlent teremtették meg, és egyben a folytatandó irányt jelölték ki. A magyarság tudatára oly nagy hatású Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany kimagasló szellemisége kitörölhetetlen pecsét a nemzet arculatán. A XIX. sz. utolsó harmadára egyre intenzívebbé váló modernizáció tovább gazdagította ezt a hagyományt, és a gazdaság új gyakorlatát, a technika, a műszaki fejlődés új elemeit, felfedezéseit építette be a mindennapi gyakorlatba. Századunk, a XX. század ezt a teljesítményt nem tudta megismételni. Különösképpen az egyes tevékenységek közötti összhang bomlott meg. A technika nagyot lépett előre, de ezt az előrelépést a társadalmi élet más területei nem követték. A politikai gondolkodás lelassult, kisérletező hajlama zsákutcás gyakorlatot alakított ki. A művészetek állandósult válsága a korábbiakban kiérdemelt progresszivitást korlátozta. A nagy alkotók, személyiségek hiánya korunkban szembetűnő. A nagy folyamatok hatása, a helyi ellentmondásoktól tovább mélyülve a XIX-XX. század nógrádi történetében is tetten érhető. A múlt század Madách, Mikszáth minőségű tehetsége-értéke a 30-as években kialakult köznemesi politikus kör - többek között Sréter János, Kubinyi testvérek, Prónay János - szellemiségétől termékenyült meg. A folyamat azonban ekkor megszakadt. Az új irány a század közepétől kiindulva más hangsúlyokat képviselt. A bányászkodás, az acél és üveggyártás a műszaki értelmiség és gondolkodása új, európai tartalmat hoztak e tájra a Borbély Lajos, id. Chorin Ferenc. Gerber Frigyes féle személyiségek megjelenésével. Az általuk képviselt ipari, és a vele együttjáró modernizációs szándék azonban korlátozott visszhangot váltott ki a XX. századi Nógrád megyében: a politikai szemléletet hangsúlyosan a nemzeti konzervativizmus uralta, amely gyakran beszűkítette a gazdasági-műszaki cselekvési lehetőségeket. A művészetek, a tudományok tisztes szakiparosai tevékenykedtek, és kaptak munkásságuk révén korlátozott megyei nyilvánosságot. Ebben a helyzetben különösnek tűnhet, hogy 1920 után a megyei, majd az országos szintű politikai életben három személyiség: Scitovszky Béla, Huszár Aladár és Sztranyavszky Sándor is megjelent, és tartósan részt vett. Törekvéseik, tulajdonságaik és politikai gondolkodásuk révén az országos politikában kaptak szerepet: belügyminiszter, nemzetgyűlési elnök volt egyidőben Scitovszky Béla, Budapest főpolgármestere, a társadalom biztosítás igazgatója volt Huszár Aladár, aki Dachauban fejezte be életét. A nemzetgyűlés, az Egységes Párt elnöke volt a harmincas években Sztranyavszky Sándor. Kortársak voltak. A megyei politikai életben szinte egymást követték, a főispáni széket egymásnak adták át. Személyes életvitelük révén is összekapcsolódtak. Úgy tűnt, folytatni tudják a századok alatt kialakult hagyományt, amely szerint Nógrád jeles közéleti férfiakat képes adni a hazának. Dolgozatom ez utóbbi - talán hármuk közül a legérdekesebb, legszínesebb - személyiség életútját és tevékenységét kívánja felvillantani, és az olvasó a szakmai közvélemény elé tárni. A család A Sztranyavszky család - mint oly sokan a névtelenségből előbukkanok közül - a XVII. században jelent meg a vármegyei közélet színpadán. A módszer sem volt a szokásostól eltérő: az ősök, Sztranyavszky Miklós és fiai: János és Mihály 1640-ben nemesi levelet kaptak III. Ferdinánd király19