Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Természettudomány - Hír János–Mészáros Zoltán. Megkésett emlékezés Lipthay Bélára, Nógrád megye első természettudományos muzeológusára

XIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 TERMÉSZETTUDOMÁNY NATURAL SCIENCES Megkésett emlékezés Lipthay Bélára, Nógrád megye első természettudományos muzeológusára * Hir János - Mészáros Zoltán 1892. május 28-án született a bánáti Lovrinban főnemesi család gyermekeként. Középfokú tanulmányait a nagymultú bécsi Theresianumban végezte. Érdeklődése már ekkor a természettudományok - főleg a növénytan és az állattan - felé fordult. Ugyanakkor - szülői nyomásnak engedve - a Zürichi Egyetem műszaki fakultására iratkozott be. Ezt a tévedését hamar megbánta, de a természettudományi karra való átjelentkezését keresztezte az első világháború kitörése. Az akkori elvárásoknak megfelelően önkéntesnek jelentkezett és a háborút csaknem elejétől végig a fronton töltötte. Leszerelése után, 1918. november 30-án vette feleségül Odescalchi Eugeniet. Akkor, amikor a monarchia összeomlott és a lovrini birtok előbb szerb, majd román megszállás alá került. Egyetemi tanulmányokról most már szó sem lehetett, ennek ellenére nem adta fel tudományos ambícióit. A lepkék szenvedélyes gyűjtésébe, tanulmányozásába fogott. A második világháború alatt érlelődött meg benne az elhatározás (döntő módon legidősebb fia hősi halála után), hogy birtokcsere útján áttelepül Magyarországra. Ezért vásárolta meg a szécsényi kastélyt. Átköltözésük 1944 húsvétja előtt zajlott. Vagonokba rakott ingóságaik között ott volt a féltve óvott 40 ezer darabos lepkegyűjtemény is. Nem sok időt hagyott számukra a sors arra, hogy belakják új otthonukat. 1944. decemberében Szécsényt is elérte a front. A kastély pincéjében több mint 300 embert fogadott be és részesített ellátásban. Amikor tudomására jutott, hogy a németek a levegőbe akarják röpíteni a malmot - ahol a település teljes liszt-készletét raktározták - felkereste a parancsnokot és sikerült kikönyörögnie, hogy álljanak el a robbantástól. Az egyszerű emberek szemében ezek voltak legemlékezetesebb tettei. Néhány év és a Rákosi-korszak évei következtek, amikor arisztokratának lenni eleve főbenjáró bűn volt. Protekcióval muzeológusként elhelyezkedhetett a balassagyarmati Palóc Múzeumban havi 200 Ft. tiszteletdíjért. Bár hivatalosan csak részmunkaidőben alkalmazták, ő is 8 órát dolgozott minden nap. Járandóságát akkor emelték fel 400 Ft-ra, amikor szovjet küldöttség járt a múzeumban és az általa rendezett kiállítás igen elnyerte tetszésüket. Munkakedve és ügyszeretete kora előrehaladtával . sem lankadt. A lepkéken kívül 1200 db.-os ősnövénytani gyűjteményt állított össze. Ezeket 4-5 darabonként hátizsákban robogóján szállította be az ipolytarnóci és a Párizs-völgy lelőhelyekről. Tasnádi Kubacska András professzorral együtt tervezték az ipolytarnóci lábnyomos homokkőpad bemutatóhellyé való kiépítését. Nem rajzuk múlt, hogy ennek megvalósulását egyikük sem érhette meg. Mindezeken felül kiállításokat rendezett és a múzeum adminisztratív ügyeinek intézéséből is jócskán kivette részét. Mint „osztályidegen" azonban soha sem nyerhette el munkája valódi elismerését. Lipthay Béla a lepkék kutatója A hatvanas évek első felében a Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében dolgoztam, ahol a nem sokkal korábban megszervezett országos fénycsapda-hálózat rovaranyagának feldolgozására ún. Identifikációs Csoport alakult. A csoport munkájában a Növényvédelmi Szolgálat, a NöA szerző a Kertészeti Egyetem Rovartani Tanszékének vezetője, a Magyar Rovartani Társaság elnöke. 157