Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

A „somosi asszony" életútja, gyógyítóvá válása és látomásai Özvegy Karman Istvánné Katona Mária szülei apai ágon a szegényebb paraszti réteghez tartoztak, felesmunkát vállaltak és summába is eljártak. Édesanyja a községen belül módosabb családbeli volt, így a szülők gazdaságilag szerény megalapozottsággal kezdhették házasságukat, majd édesapja gyarapodást hozó vállalakozásba kezdett. Cementlapkészítő üzemet létesített, melyben mozaiklapok, tetőcserepek, kútgyűrűk készültek. Árvákat vett gondozásba, élelmüket és ruházatukat biztosította, s ők alkalmazottként dolgoztak nála. Az üzem mellett két hold földet birtokoltak. Mária a három fiú- és három lánytestvér közül másodikként született, jelenleg hárman élnek. Családja összességében közepes módúnak számított falujuk társadalmában. Szülei vallásossága nem emelkedett az átlag fölé, apja nem is járt el minden vasárnap templomba. A gyógyítóasszony 1922. május 7-én, elmondása szerint éjfélkor született a Nógrád megyei • Dorogházán. Születése 7-es dátuma és éjféli időpontja mellett - kérdés alapján - további megkülönböztető jegyként említette szúrós tekintetét: „Mikor én megszülettem, olyan szúrós vót a szemem, hogy nem tudtak szembe nézni velem." Személyiségét, vallásosságát egyaránt sajátosan alakította, hogy elmondása szerint kicsi kora óta mindig voltak misztikus élményei: „...de én természetesnek vettem^ Búcsúkba mentem [Mátraverebély-Szentkútra] és olyan gyönyörű szépséget mutattak, meg égi dolgot, mindent". Mint mondotta édesanyjától hét éves korában kapta első imakönyvét „Szent Vagy Uram!" címmel. Ez a kultúra, az emlékezet hagyományos szerveződéseként tartható számon, a néphit világában kiemelkedő személyiségeknél gyakran előforduló hét éves kori fordulópont vonzásaként, a néphit egyik szent számának megfelelően. Ugyanis bár tájékozódásunk szerint valóban a „Szent Vagy Uram!" című imakönyvet kaphatta, azonban ez csak két évvel később, 1931-ben jelent meg először. Hét esztendős korát transzcendens érzékelése szempontjából is kiemelkedő jelentőségűnek tartja: „Má hét éves koromba éreztem, hogy (...) az élőkről (...) tudtam beszélni, sorsáról, (gy: Már a jövőjükről is?) - Persze. (...) ...mindent megmondtam. Én tetőtől talpig megmondtam mindenkiről." Apja a leghatározottabb szigorúsággal igyekezett elejét venni Katona Mária ezen irányultságának, és előfordult, hogy meg is verte „különlegességéért". Viszont amikor édesanyjának beszélt látomásairól, „Ó (...) csak mosolygott, megcsókolt, oszt ment tovább. Kislányom aszongya nagyon boldog vagy". Kilenc éves korában életre szóló baleset, betegség éri. Otthoni játék közben elesik egy kőrakáson, és farcsonttörést szenved. A kisterenyei orvos megállapította, hogy munkaképes már többé nem lesz. Édesapja, hogy leánya számára mégis munkalehetőséget biztosítson, szatócsüzletet nyitott, melyben Mária eladóként dolgozott férjhezmeneteléig. Szülei építettek számára egy szoba-konyhás, éléskamrás és fürdőszobával ellátott lakást. „Azt mondták, hogy kis hajlékot csináltatnak nekem, kis lakást, hogy nem mehetek férjhöz, mer nekem nagy baj van. kihánytam minden ételt, nem birtam táplálkozni sokáig." Tizennégy-tizenhat éves kora táján látta Szűz Máriát, aki a rózsafüzér imádkozására figyelmeztette őt. Amikor ezt édesanyjának elmondta, imakönyvet kapott tőle, hogy abból imádkozza el és tanulja meg a rózsafüzér imarendjét. „így tanultam meg a rózsafüzért, mind a hármat." (1. kép) Az 1940-es évek második felében, a hasznosi búcsújáróhely létesülésekor édesanyja mellett kivezették a Mátrába, mennyei segítséget remélve betegségből való gyógyulásához. Ugyanezért a karancsi kegyhelyre is elvitték. Egy dorogházi legénnyel már jegyben jár, amikor ifjúkori kedvesével, Kovács Istvánnal, a katonaságban és fogságban töltött távolléte után találkozik, és 23 évesen hozzámegy feleségül. Férje azonban két és negyed év után meghal. A gyászidő leteltével, egy év múlva újra férjhez megy, és szemben az előzővel - második férje már nem ellenzi, hogy sorslátó készségét mások számára alkalmazza. Ekkor költözött jelenlegi lakhelyére", amely szolgálati lakás volt, a MÁV-nál dolgozó férje révén. Az 1980-as évek végén elhunyt férjére nagyon jó emberként emlékezik, aki „még a szélnek se hagyott megfújni". (2. kép) Időközben újabb betegségek érik. Férjhezmenetele előtt agyhártyagyulladást kap, majd első férje halálát követően szívével betegeskedik, budapesti klinikára kerül. Ezt követően székről esett le, akkor a „hátgerincem megcsúszott ötödik-hatodik csigolya közt. Befektettek a kórházba, deszkára. Azt mondta az orvos (...) hogy számíjjanak rája, nem marad meg." Elmondása szerint még fiatalasszony korában mérges gombától 13 évig volt beteg, a mentő hordozta. „Hányszor mondott le rólam az orvos. A koszorút is gyűjtötték rám a lakók.'" A füle vérzékeny volt majd tíz évig, és idegösszeroppanással kezelték Salgótarjánban. 140