Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

Az édesapja általi gyermekkori viselkedés-mintának is szerepe lehetett abban, hogy később a gyermekszülésre nem vállalkozható Karman Istvánné összesen nyolc fogadott gyermeket nevelt, fokozatosan, részben a rokonságból. A gyermekgondozással részint ő segített másokon, ugyanakkor viszont a gyerekek is segítették őt, mert „nagyon nagy beteg vótam, én nem bírtam menni, (...) a gyerekekkel kapaszkodtam". Mint mondotta, hasonló helyzetben volt, mint a most hozzá folyamodók. A hét esztendős korában érzett egyfajta beavatottsági élményét - mások sorsába látást - követően, sajátos betegségek mintegy próbatételei után, újabb, a továbbiakat meghatározó fordulópont következik az életében. Élményei szerint az égiek lényegében beavatják és képessé teszik a ráváró, kiemelkedő feladatvállalásra. Az alábbiak emlékeztetnek a hagyományos, lokális közösségekből ismert vezető személyiségek kiválasztódására, az átstrukturált modern kori körülmények deformáló hatásaitól átszőtten is. E kapcsolatokra még utalni fogunk. Beavatásának mintegy előzményeként, elmondása szerint 1973. május hetedikén ötvenegyedik születésnapján, az addig fekvőbeteg asszony ágyánál Jézus jelent meg, és „életvizé"-t adott, amit ő megivott. Ezt követően már tudott járni. „1975. május tizenötödikén délután három óra tizenöt perc"-kor, fülészeti kezelésről jövet Salgótarjánban, a Ferenc rendiek acélgyári templomában „beálltam egy kis imára, s ott vártak engemet, az Úrjézus előtt (a tabernákulumnál). Akkor az Úrjézusnak az emléki előtt várt engem három pap. Papi ruhába. Szentlélek Egyistenem, Égnek Ura azaz Szentatyám, és az Úrjézus. Hárman." Tiszta fehér köntöst viseltek arany gombokkal, „gyönyörű fehér ing rajtok," a lábukon sarut látott. Több alkalommal is kértük Karman Istvánnétól a mennyei alakok jellemzését, s a válaszok következetesen azonosak voltak. Ezek szerint a „Szentlélek Egyistenem" két méter két centi magas, búzakék szeme körül égszínkék. Arca kerek, hátrafésült haja világos gesztenyebarna, és „egy kis szőrme [szakáll] meg bajusza is van neki. Nagy erős, mint a hatalom (...) gyönyörű szépség, kimondott erős, hatalmas termete. Szigorú nézése (...) az,t nem lehet elmondani a szépséget, úgy sugárzott a szeme." Az Égnek Ura „száznyolcvanöt centiméter magas, világoskék szeme, nagy szép kerek szeme, ke•ek arca", kicsi szája, hosszú szőke hátrafésült haja van, aranykorona a fején. Középen piros csillag, „szent fia fájdalmára, vele szembe két tigris nézett. Zömök, ügyes forgású." Az Úrjézus két méteres, zöld szeme körül búzakék, arca hosszúkás, homloka négyszögletes, ajka előreáll. „Az Úrjézus olyan lelki jósággal nézett rám, olyan jósággal. (...) az Úrjézusnak meg van, hogy le vót stuccolva, úgy is mutatta magát, úgy viselte, maj harminc éves korában meghagyta a haját". Mindhármuknak fiatal arcuk van. „Gyönyörű szépek", és „nagyon szépen beszélnek hozzám". A Szentlélek Egyisten a fő, Égnek Ura azaz Szentatya, a helyettesítője. Erről a gyógyítási modell felvázolásakor részletesebben szólunk. Jézust Mennyei Atyának hívja. „Azt mondta (...) mikor a kegyet megkaptam, hogy mától fogva, mer Istenkémnek híttam, (...) én neked Mennyei Atyád vagyok." Ez a látomásos különös entitás Karmánné számára végeredményben a Szentháromságot jelenti, amit leírásukkal együtt mutat, hogy házi szentélyében, ahol a gyógyítás történik, az „oltár" fölött fő helyen a Szentháromság faliképe látható, és viszont Karmánné szerint az egészséget lényegében az imént jellemzett szent személyek adják vissza. Az acélgyári templomban kérte őt a három személy, hogy válasszon közülük: „Atya Fiú Szentlélek Isten szent nevibe. Melyikünket választod? - Én a Szűzanya szent Fiát, az Úrjézust, az Istenkémet. - Jó gondod meg, mer nagyon sokat szenvedsz. Adunk neked gondolkodási időt egy hetet. (...) Azt mondták, nagyon sok áll előtted, úgy készülj el." A templomban „égi mannát" kapott, és ezután „má én röpültem haza felé". A templomból kijővén háromszori megpróbáltatás érte. Ahogy kilépett az útra, egy autó csaknem elgázolta. Másodszor egy lánctalpas erőgép ütötte el csaknem, harmadszor az induló vonat ütközői közé rántotta egy részeg ember. „Megőrzött a Jóistenkém megint." Másnap „eljött" hozzá Jézus, szélesszájú üveget hozott, s mondta: „Mária nyisd szét a szádat!" „Eletvizé"-t adott neki, letette az asztalra és elment. Majd jött megint minden nap. Egy hét múlva a templomba „várták" megint, és fölajánlották, hogy válassza valamelyik szentet. Ó azonban kitartott, megismételte korábbi választását, bár figyelmeztették, hogy Jézust választva sokat fog szenvedni. „Azt mondták, majd találkozunk [ezentúl] saját lakásodon." Elhivatást kapott, amely mellett minden „világiról" le kell mondania. „És lemondtam mindenrő az emberekér." Égi pártfogói „elrendelték", hogy csak fehér ruhában beszélhet velük, ezért gyógyításai, zarándoklatai alkalmával mindig így öltözik. 141