Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Néprajz - Limbacher Gábor: Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása

XIX. KÖTET NÉPRAJZ A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1994 ETHNOGRAPHIE Egy nógrádi javasasszony életútja és gyógyítóvá válása Összehasonlító néprajzi elemzés Limbacher Gábor Az egyéniségkutatás a magyar folklorisztikának nemzetközileg talán legszámottevőbb áramlata volt, amely főként a mesekutatásban nyert teret, illetve bizonyos fokig a népművészet, a népzene és néptánc vizsgálatában kapott szerepet. Célszerűnek látjuk e módszer alkalmazását a népi vallásosság, a néphit és a népi gyógyászat érintkező területén is, mellyel kapcsolatban hivatkozhatunk néhány korábbi példára a magyar néprajztudományon belül. Munkánk az e téren folytatott egyéniségkutatás újabb fejleményének is tekinthető, elsősorban VAJKAI Aurél Megyesi Józsefről és más javasokról, BÁLINT Sándor Orosz István-ról, FÉL Edit Czibor Istvánnérói, MANGA János később JÁDI Ferenc és TÜSKÉS Gábor Csépé Kláráról, GRYNAEUS Tamás Dóczi Istvánról és Engi Tüdő Vincéről, DÖMÖTÖR Tekla Dallos Laci Ferdinándról, KÜLLŐS Imola ifi. Badó Ferencnéről szóló kutatásai nyomában. Másrészt ide soroljuk a halottlátók vonatkozásában DIÓSZEGI Vilmos Hegyi Józsefnéről, BARNA Gábor Mészáros Mihályról és borsodi tudósasszonyokról valamint CZÖVEK Judit halottlátókról összefoglalóan írt földolgozását." Nógrádi vonatkozásban báró NYÁRI Albertnek a pilinyi halottlátóról szóló írására, a hasznosi Csépé Kláráról szóló fentebb jelzett művekre, LENGYEL Ágnesnek és e sorok írójának néhány tanulmányára hivatkozhatunk. A jelen dolgozatunkban központi szerepet kapó „somosi asszony"-ról eddig két publikációnk készült el. A téma első, átfogó megközelítéseként jelent meg tanulmány az 1994. évi Nagy Iván Évkönyvben „Gyógyítóasszony a Karancshegy lábánál a 20. század utolsó évtizedében" címmel. A Néprajzi Értesítő 1994. évfolyama számára „A gyógyítás színhelyei és tárgyi világuk egy nógrádi gyógyítónál a jelenben" címmel írtuk meg a téma egy részterületét. Most egy másik résztémaként szólunk a Somoskőújfaluban (Nógrád m.) működő gyógyítóasszony sajátos tevékenysége szempontjából megközelített életútjáról, „mennyei kiválasztásáéról, és különböző készségeiről. Verbális adatainkat magnófelvétel és -lejegyzés útján képeztük, melyek cédula anyaga a balassagyarmati Palóc Múzeum Néprajzi Adattárában megtalálható. A magnetofon jegyzetfüzetpótló gyűjtési segédeszközként működött, ezért a hiteles ismeretszerzés érdekében erről adatközlőinket többnyire előre nem tájékoztattuk, ez esetben a személyes adatoktól eltekintettünk. Adataink hitelességét részint szintén befolyásolja az a kép, amit a jelenség résztvevői a gyűjtőről alkotnak, s amelyet igyekeztünk minél célszerűbbé formálni, olymódon is, hogy az egyik gyógyító zarándoklaton a szerző betegként vett részt. Nem lényegtelen azon körülmény sem, hogy gyűjtőtevékenységünkkel nem kis feladat elé állítottuk a gyógyítóasszonyt, központi adatközlőnket. A rászorulók tömeges jelentkezése folytán rendre túlterhelten, a hosszabb felkészülés, átgondolás lehetősége nélkül, többször várakozó betegek közepette állítottuk, olykor egyáltalán nem egyszerűen megválasztható kérdések elé. E körülmény hozzá tartozik a győgyítóasszony megnyilatkozásainak értékeléséhez, mégha igyekeztünk is a több alkalommal történő visszakérdezés elvét érvényesíteni adataink gyűjtésekor. A gyógyítóasszonyt 1991. augusztus óta mintegy tucatszor kerestük föl, és hasonló arányban végeztünk gyűjtést a vonzáskörzete különböző településein. Köszönet a Nógrádi Mecénás Alapítványnak azon kutatási program költségeinek anyagi támogatásáért, melynek a jelen írás az egyik résztanulmánya (A szerző) 139