Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: „Profán mítoszvágy”

Anya tájban, 1922, akvarell Szerelmespár is feltűnik a Vízparti jelenet című kisméretű temperafestményen (ltsz.: 81.111). Az aranykort, természet és ember idilli békéjét megörökítő sokalakos képet számos művész festett már a múlt században is. Közülük talán legismertebb Ingres 1862-ben keletkezett műve. Derkovits kompozíciója - bár az ábrázolásmódban Cézanne-ot követi - Paul Gauguin 1897-98-ban festett Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk? című festményének szerkezetére emlékeztet. A hasonlóság valószínűleg nem tudatos, hiszen a francia festő tahiti alakokat felvonultató műve hangsúlyosan tematikus, a XIX. századi filozófia központi kérdését ragadja meg, közvetítő közegül a földi paradicsomot választva. Gauguin főalakja, a jelképes Tudás Fájának gyümölcséért nyúló figura azonban megjelenik Derkovits kis képén is. A fekvő alakok között kissé hátrahajolva álló nő a csoport fölé magasodó két lombos fa egyike felé nyúl - talán gyümölcsöt szakít. A jelenetet jobbról és balról egyegy ló figurája fogja közre. A ló, a száguldás, a szabadság szimbóluma, a kortárs közönség számára már ismerős lehetett a mester, Kernstok Károly aktkompozícióiról. A dús lombkoronájú fa - gyümölcsfa - a természet bőségének, termékenységének szimbóluma az Árkádia-képeken. Derkovits Nagy fa alatt című 1921-ben készült kisméretű rézkarcán (két levonatban; ltsz.: 81.391 és 81.393) meztelen férfi és nőalak táplálja a fölöttük magasodó fa gyümölcseivel a földön ülő aggastyánt. A Nyár címet viselő - az előbbivel azonos évben keletkezett - rézkarcon (ltsz.: 81.388) balra, a fák között a háttérben hátán gyümölcskosarat cipelő férfi halad. Az előtérben középen önfeledten nyújtózó nő mögött jobbra egy anya ül a földön, karjában gyermekével. A vegetáció bősége, újjászületése s az emberi születés csodája együttesen jelenik meg két, 1922ben készült képen. Az Anya tájban című akvarellen (ltsz.: 81.115) az előtérben balra, fa alatt áll a 111