Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: „Profán mítoszvágy”

Férfi fuvolával, 1921, rézkarc len, illetve nagy, sima dombfelületekből, hengeres törzsű, egységes lombkoronája fákkal kialakított táj. A hangulatot a dinamikusan mozgó, vagy statikus, emelkedett, szinte felmagasztosult nyugalmat sugárzó formák határozzák meg. A rézkarcok jóval rajzosabb megoldásúak, a Nyolcak által közvetített reneszánsz hagyományokon alapulnak. A hangsúlyozott izomzatú, Luca Signoreili alakjaira emlékeztető aktfigurákat határozott, kemény körvonalakkal írja körül Derkovits. A képkivágás kicsi, a kompozíció betölti szinte az egész teret. Az aktok elhelyezése a XVI. századi, úgynevezett gúlakompozíciók felépítését követi, dinamikus harmóniát kölcsönözve e grafikáknak. Derkovits itt tárgyalt művei nem csupán klasszikus Árkádia-témákat - tájban pihenő, zenélő, gyümölcsszedő alakok, szerelmesek - dolgoznak fel. Szorosan ide köthetőek a lírai természetben, vagy alig jelzett enteriőrben valamilyen tevékenységet folytató figurák és a művész életművében későbbi folytatás nélkül maradt önálló aktok. Hiszen ez utóbbiakra is érvényesek az aranykor legjellemzőbb ismérvei; a megállított idő, az el nem múló állandóság, a maradandó természeti állapot, a konfliktus nélküli lét. Az önmagáért való akt a képzőművészetben az ókor óta az emberi test szépségét, természetes harmóniáját hivatott ábrázolni. Gyűjteményünkben e műfajt - néhány dinamikus, gondosan kidolgozott tanulmány mellett - két érdekes lavírozott tusrajz képviseli. Tulajdonképpen ugyanazon téma két változatáról van szó. Mindkét grafika 1922-ben készült, mérettik is (36, 6x38 cm, illetve 38, 2x38,9 cm) közel azonos. A rajzok együttes szemlélése során első pillantásra nyilvánvalóvá válik, hogy Derkovits számára a témák szinte ugyanazon mozdulat kidolgozásához szolgáltak eszközül. Véleményem szerint az Ülő akt (ltsz.: 81.346) tekinthető az első változatnak. A grafika képterét az előtérben bal lábát két kezével felhúzva, összekuporod109