Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIX. (1994)

Tanulmányok - Művészettörténet - Peák Ildikó: „Profán mítoszvágy”

Fürdőző leány 1922, tus A bécsi és budapesti múzeumokat szorgalmasan látogató fiatal Derkovits valószínűleg találkozott ebben a szellemben fogant alkotásokkal, de jóval inkább hatottak rá azok a tendenciák, melyek a kortárs magyar művészetben jelentkeztek. Hazánkban a Cézanne által megteremtett új irány legkövetkezetesebb képviselői a Nyolcak vol­tak, akik közé Derkovits mestere, Kernstok Károly is tartozott. A „gondolkodó festészetet" művelték, képeiken a monumentalitás iránti vágy ötvöződött nagyszabású utópisztikus elképzelésekkel. Ezek legkristályosabban az aktos csoportképek műfajában érvényesülte, itt jelentkezett leginkább az emel­kedett idealizmus, mely műveik sajátja. A képi megoldáshoz a Nyolcak a szecesszió szimbólumrend­szerét hívták segítségül, felhasználva Cézanne kompozíciós elveit és a reneszánsz freskók (elsősorban Michelangelo és Luca Signoreili alkotásai) formavilágát. Ennek az utópisztikus, monumentális mű­vészetnek legjellemzőbb alkotásai Pór Bertalan Hegyibeszéd (1911) és Vágyódás tiszta szerele Tire (1911) című nagyméretű aktkompozíciói, illetve Kernstok Károly Lovasok a tengerparton (1910) című festménye. Derkovits Gyula általunk vizsgálandó korai műveiről szólva általánosságban elmondhatjuk, hogy klasz­szicizáló hangvétel jellemzi ezeket az alkotásokat. A művész fő törekvése ember és természet panteisztikus egységének megjelenítése, egyfajta távoli boldogság iránti elvont vágyakozás érzékeltetése. Ugyanakkor, nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ezek a képek még számos esetben nem mentesek bizonyos formai és technikai bizonytalanságtól - egy pályakezdő, fiatal művész útkeresését mutatják. Az alkalmazott technikától függően is Derkovits e művein kétféle képi megoldással él. A tusrajzo­kon, a két ide sorolható vízfestményen a cézanne-i hagyományokat követi. Egységes felületek, mo­numentalitásra való törekvés jellemzik e lapokat. A figurák súlyosak, tömbszerűek, az arcvonásokat, egyéniségre utaló jegyeket - mint lényegtelent - kevéssé érzékelteti a művész. A háttér gyakran jelzet­108

Next

/
Thumbnails
Contents