Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Kovács Anna: „Elvem: élet és literatura”

kora és fenyegető szembetegsége miatt káplányos helyet kényszerülvén keresni. Ez különben kedves lakása volna, de a plébánia épület és három templom fenntartása, senki sem képzeli, milly éjjel-nappali gondot ád ez. Ha csak ezeket a viharos szeleket veszem, mely itt oly dühösen ostromolják épületeit, hogy minden percben attól fél, hogy egy szélrohamra a falu közepén terem a templomnak teteje, melyet vissza tenni szintúgy nem lehet, mint helyette mást rakatni: ha csak ezt vesszük, már csordultig a bajok pohara. 6 azt hiszi jöjjön ide valaki plébánosnak, hozzon koromfekete hajat, ha tíz év múlva meg nem őszül, annak burokban kellett születnie." Szabó István 36 évet töltött Kazáron és itt is halt meg 1892 március 27-én. Már a kazán időszak elején elkészítette számadását, A Haldoklóhoz című költeményében. A korai számvetés oka minden bizonnyal az volt, hogy véglegesen lezártnak tartotta életlehetőségeit, csordultig a bajok poharát. Hogy a bajok pohara csordultig telt ennek három - önmagában is súlyos - összetevője volt: egészségi állapota, életkörülményei, és kiszorulása az irodalmi közéletből. Szabó István egészségi állapota egyre gyengült, látása folyamatosan romlott, pedig „vagy 16 évtől nem olvasok vagy írok a napon kívül másvilágnál"

27 - mondta 1866-ban. Kazán kéziratai egyre olvashatatlanabbak, sőt a már említett legutolsó „Programféle..." nagyrészét nem sajátkezűleg vetette papírra. Szabó István közvetlen környezete lehangoló, siralmas képet nyújtott. A faluban 1866-ban földrengés volt, ami nemcsak a templomot, de a plébánia épületét is megrongálta, a templom megrepedezett s csak 1899-ben épült újjá. A plébánia az 1870-es évek végére csaknem lakhatatlanná vált. „Kazán plébánia lakházam száz évi építésétől fogva olly igen romlott és roskadó állapotban van, hogy már egy része a múlt tavaszon beszakadt, egy másik részét a beszakadástól két év óta az megnevezett „boldoganya"-féle támasz védi, de az egész épület úgy össze-vissza van rogyadozva, hogy ide vendéget nem kívánok, miután a helyiség nem csak csúf és botrányos, hanem mert itt az életet minden percben szerencsétlenség fenyegeti."

28 Szabó István 1877. szeptember 2-án Szász Károlyhoz küldött levelében nem túlozta el segélykiáltását. A kazári plébános valóban kilátástalan helyzetbe került. Minthogy a plébániának kegyura nem volt, a fenntartás a híveknek kötelessége lett volna, de a népet - melynek keresete amúgy sem volt - a füleld járásbíróság a teendők alól felmentette. Szabó István szorult helyzetében ezért a vallásügyi miniszterhez fordult, ИЗО forintot kért alapítványi pénzből. Levelében ehhez igyekezett megnyerni Szász Károly - miniszteri osztálytanácsos - pártfogását, akinél mint írónál irodalmi érdemeire, akadémiai tagságára is reménnyel hivatkozhatott. 1877. decemberében megérkezett végre a válasz is, Szabó István a roskadozó plébánia épület javítására 1000 forintot kapott. A kazári papot ezúttal irodalmi érdemei segítették hozzá, hogy borzalmas helyzetéből kikerüljön, életkörülményei javuljanak, az irodalmár viszont a kazári pap szerepébe húzódhatott vissza, a KP szignó mögé rejtőzhetett. Szabó István Kazárra költözése, kényszerű elzártsága, elszigeteltsége egybeesett - szinte év szerint is - az irodalmi és szakmai közélet porondjáról való kivonulásával. 1857-ben már a „kazári plébános" aláírással Pesty Frigyeshez küldött levele jelzi a szándékát, és utal a magyarázatra is. A helységnevekkel kapcsolatos megjegyzései után arról értesítette Pestyt, hogy a Hesiodos (Theogonia) fordítást befejezte, de nem csak hogy kiadót nem talált a fővárosban, de még „részvétet", azaz érdeklődést, figyelmet sem: „azt gondolják a legjobb elmék... hogy jegyzeteim megint valami képtelenségek halmaza. Ennek persze oka magam vagyok, hogy nem tolakodom, hogy világosabban ki nem magyaráztam eddigelé magamat, hogy az akadémiai üléseken föl nem léptem... De ezekről nem tehetek, mert éveim és főleg szemeim parancsolnak... Inkább tanulni, mint írni fog minden teremtés, ki a klasszikusok magyar értelmezésébe, csak annyira is merülve van, mint szerény apróságom... A classicai mythológiát vagy magyar nyelvészek vagy senki sem fejtheti meg." - szögezte le végül azt a meggyőződését, ami rávilágít téves nézetrendszerére, s tevékenységének ebből következő irányára.

29 Ana, hogy egyre inkább belemélyedt a rejtelmes magyar-görög mitológia kapcsolatok megfejtésébe, annak kimutatásába, hogy a magyarok őshazája a „festői Árkádia" lett volna. KP - egy pillanatra sem mondva le választott hivatásáról - nyelvészeti, mitológiai tárgyú tanulmányokkal foglalkozott. Róma neve, Homér neve, Zeusz nejei, A Titánok és Gigasok, Mózes nyomai Homernál - hosszan sorolhatnánk munkáit, de fordítsuk figyelmünket annak sorsára, amit ő is élete fő feladatának tartott: a Hesiodos-fordításra. 216