Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Irodalomtörténet - Praznovszky Mihály: Kultikus események Alsósztregován 1864-ben (Adalék a Madách-kultuszhoz)

2,1 К Hon, 1864. okt. П., 232. sz., 3. Kovács Ferenc ekkor mindössze 26 esztendős Losonci születésű, édesapja Kovács Benjámin, a Líceum nagyhírű tanára, majd igazgatója, magy is író. 28

Szinnyei: Magyar írók élete és munkái. VI. k.Bp., 1899. 1220. 29

Pesti Hölgy. DivaÜap, 1864. okt. 15., 20. sz., Borító 3. - Hölgyfutár, 1864. 2. félév., okt. 13., 31. sz. 354. 30

Vasárnapi Újság, 1864. okt. 16., 42. sz., 444. - Magyar Sajtó, 1864. okt. 11., 232. sz., 1091. 31

Koszorú, 1864. 2. félév., okt. 16., 16. sz., 381-382. 32

Nefelejts, 1864. okt. 16., 29. sz. 288. 33

Voinich Géza: i.m. 218. 34

Morvay Győző: Adalékok Madách Imre életéhez. Bp. 1898. 19. 35

Pesti Napló, 1864. kt. 11., 232. sz., 2. (A tudósítás keltezése: október 8.) ^Nógrádi képcsarnok. Szerk. Praznovszky Mihály Salgótarján, 1984. 28. (Nógrádi irodalmi ritkaságok 3.) 37

Szinnyei: Magyar írók... I. k. Bp., 1891. 1133-1134. - Leblancné Kelemen Mária: Madách Imredokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Salgótarján, 1984. 387-388. 38

Szinnyei: Magyar írók... VI. k. 1989. Bp., 289. 39

Magyar Sajtó, 1864. okt. 11., 232. sz. 1091. 40

Nem minden tanulság nélkül, de a tájékozódás kedvéért közreadjuk Csalomjai versét. Megjelent: Figyelő, 1889. 24. sz., 940-941. Madách Imre ravatalánál. 1864. Ismét egy áldozat mit a Sors vas keze Rajtunk könyörtelen szigorral megveve; Kertünkből ismét egy nemes gyümölcsű fa, Mely a halál fagyos lehetői elhala! Madách a tüzlelkű, a bátor hazafi, Kit semmi vész nem volt képes riasztani, Ki hogyha tett s szabad szó kellett a honért Föláldozá magán- legszentebb érdekét. S inkább szenvedni kész fájó aláztatást Mintsemhogy elvéből engedjen egy vonást Madách a jó apa, jó testvér, jó fiú, Az áldozó barát, a lelkes férfiú, Kinek nagy elve volt az emberszeretet, Most im örökre holt, örökre jéghideg! Madách a láhgelmű költő, kinek magas Eszményvilága fennen szárnyalt mint a sas S ki alkotott merész tollal tragédiát, Mely ember! végzeted árnyát borítja rád: Itt nyugszik, itt pihen nagy faradalmitól, Mikről egy küzdelemben gazdag pálya szól: S ki tegnap örömünk volt még és vigaszunk: 41

Nefelejts, 1864. okt. 30., 31. sz. 297. 42

Idézi és elemzi Dávidházi Péter 131. Ma néma hantinál zokogva gyászolunk. Talána kor, talán erőszak ölte meg Hogy, kell siratni őt most tisztelőinek? Talánnem érdekelte őt már e világ. Hogy itthagyá búban, keservben a hazát? Talán sikertelen munkában fáradott S rút háladatlanság volt amit aratott? Óh nem! korának ő delén állott csupán Lassan hervadva múlt ki puha nyoszolyán. Kebléhez annyi gond s bánatnak irjaul Repkény gyanánt három fejlő remény simult: Büszkén nevezte őt sajátjának hona. S babért viselt díjul máris szép homloka, S ki ránk s magára így derítve fényt, napot: Balvégzet! általad, felkölthetlen halott! De nem, nem halt meg ő! nem halt meg a n e m e s Ki e dicső nevet viselni érdemes: A szellem él s örök ! csak a test porlatag Melynek pihenni jó a csendes föld alatt, ő élni fog míg él a hű emlékezet: S nevére fényt a hír örök sugara vet." 207