Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig

A törvény iskolafenntartónak ismerte el az államon kívül az önkormányzatokat (városok, falvak), az egyházakat (felekezeteket), társulatokat és magánosokat, mindazokat, akik anyagi áldozatokat tudtak hozni az oktatásért, képesek voltak iskolát, vagy iskolákat fenntartani.

44 Nagybátony esetében a törvényt megelőzően katolikus néptanodában folyt a tanítás, s a törvény megalkotása után is az egyház kezében maradt az iskola. Az iskola megtartásának érdekében az egyház anyagiakkal is hozzájárult az iskola fenntartásához, de a fő terhet továbbra is a katolikus község lakói viselték. A hiányzó pénzt 5%-os pótadó formájában a község adófizető lakóitól közadó formában szedték be. A magyar állam 1898 után először a tanítók fizetésének egy részét, majd egészét magára vállalta. 1869-ben a nagybátonyi egyházközség népgyűlésen vitatta meg a bátonyi iskola jellegét, ki legyen a továbbiakban az iskolafenntartó. A népgyűlésen az egyház kinyilvánította azon szándékát, miszerint a nagybátonyi elemi népiskola továbbra is maradjon katolikus jellegű. A határozat egyértelműen kinyilvánította: , A nagybátonyi népgyűlés a katolikus iskola fenntartását kívánja." Hasonlóan nyilatkozik a filia Maconka katolikus lakossága, ahol a „Szent László Társulattól nyert 110 forint(ra), s a jó reménységre támaszkodva a plébános megkezdte a maconkai iskola építését." Az iskola építését maconka lakossága „pénzzel nem, csak igával" tudta támogatni, ezért a nagybátonyi plébános az addig adott „50 forintját 200-ra emeli, csak az iskola ne államosíthassék."

45 Ezek után tekintsük át a tanulói létszám alakulását A nagybátonyi elemi népiskola iskolaköteleseinek száma 1868 é 1885 között: Év 1868 1869 1870 1871 1872 1873 1874 1875 1876 Tanuló 150 154 140 150 60 81 81 92 92 Év 1877 1878 1879 1880 1881 1882 1883 1884 1885 Tanuló 100 137 98 91 92 Ц 73 70 53 (A Schematizmusokban 1885-ig csak tanulói végösszeget adták meg) Nagyon valószínű, hogy az itt közölt adatok, illetve létszámok nem azonosak az iskolába járok számával. A beírt, illetve effektive iskolába járó tanulók létszámát naplók hiányában már megállapítani nem lehet. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy Szabó József kántortanítónak jóval nagyobb számú osztályokkal kellett foglalkozni, mint amit a népiskolai törvény felső határként megszabott. Szabó József kántortanító 1876. június 6-ával nyert kinevezést Nagybátonyba. Előtte Farkas Gáspárt választották meg kántortanítónak, de az ő válsztását az egri érsek nem hagyta jóvá, mivel tanítói képesítéssel nem rendelkezett. Szabó József Egerben az érseki képezdében szerzett, oklevelet. Nagybátony ban 44 évig tanított 1923-ig, 1905-ig egyedül hat összevont osztályt.

47 Munkahelye nem volt irigylésre méltó. 1882-ben a faluval együtt leégett az iskola épülete. Valószínű 1883-ra már újjáépült az iskola, mert 1883-ban a budapesti Valzer cég egy kis harangot ajándékozott a Nagybátonyi iskolának.

48 Szabó Jószef jövedelme, amit a tanításért kapott, mindössze 140 forint, a kezdetben a megállapított 300 forint helyett. A hiányt a község 5 %-os pótadó formájában igyekezett pótolni nem minden nehézség nélkül, mert először a képviselőtestület „a kántortanító 140 forintos hiányát ünnepélyesen kétségbe vonta". A kántortanító megfellebezte a képviselőtestület azon határozatát is, mely szerint a 300 forintos évi fizetésbe beletartozzon a lakáshasználat, a stólapénz, és az illetményfa szállításának a díja is. Többször fellebezés után Szabó József kántortanító nyert. Az egy tantermes iskola igen zsúfolt volt 1905-ig a második állás megszerzéséig, és a második terem felépítéséig. Az említett időszakban a mindennapos tanulók létszáma évente nem volt kevesebb 90nél, de az ismétlősök száma is meghaladta átlagban a 25 főt. A zsúfoltságot csökkentette az az objektív tény, hogy a puszták lakóinak gyermekei a távolság miatt is ritkán látogatták az órákat. A zsúfolt,tarthatatlan állapotot látva a községi képviselőtestület már 1898. januárjában kénytelen foglalkozni „egy új tanterem építése , és egy második állás szervezése tárgyában-, mert a megyei közigazgatási bizottság erre szólította fel a képviselőtestületet. A felszólítást azonban a község sérelmesnek tartotta, s „egyhangúlag elutasítja, s utasítja a községi bírót, hogy a fellebbezést nyújtsa be."

49 190