Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig

A felsorolásból látható létszámváltozás valószínű nemcsak a születések számának függvénye volt. Az összeírás sem mindig pontos, főleg a puszták népénél. Az 1850-es évektől Pozsgai József töltötte be a településen a tanítói állást, ót 1866-ban Hakker Károly váltja fel. Hakker Károly az aki kérvényezi, hogy az eljövendő tagosítás alkalmából a templomnak és a papnak egész jobbágytelek nagyságú földet biztosítsanak, megfelelő legelőilletménnyel együtt. Ugyanezen tagosítás alkalmával a kántornak (tanítónak) fél telek nagyságban, a harangozónak pedig negyed telek nagyságban biztosítsanak „illetményföldet".

39 Oskolamesteri, tanítói jövedelmek 1868-ig Az előbbi fejezetekből látható volt, hogy a tanítói állás képesítéshez nem volt kötve. Az iskolába járó gyermekek száma igen alacsony volt, s a tanító fizetése - mivel államilag szabályozott jövedelme nem volt -, a gyermeklétszámtól függött. A gyermeklétszámtól függő fövedelmények csak egy kis része volt készpénz, nagyrésze jövedelmények természetbeni, termény, fa, széna, és a lakás. Mindezek előteremtése a mester számára a „convnunitas" a jobbágyközösség feladata volt. A jobbágyközösség pedig tehetségétől, anyagi teherbírása szerint tudott megfelelni feladatának. Ezért a tanítók jövedelme településenként rendkívül változó képet mutatott. 1766-ban Herceg János kántor és tanító jövedelme felsorolásánál a tanításért járó jövedelmet fel sem sorolják, hisz a szülők nehogy külön kiadást jelentsen gyermekük taníttatása, nem engedik iskolába gyermeküket. Jövedelmet kántori tevékenységéért kapott. Minden házaspár után járt egy mérő termény - valószínű kétszeres (búza és rozs keveréke), készpénzként páronként 5-5 poltura. Évente minden telkes gazda, ki igával rendelkezett egy-egy szekér gallyfát adott a kántornak. És végül a falutól évente járt a kántornak egy szekér széna.

4

" Mária Terézia alatt összeírt tanítók tanulóként évente 1 rajnai forint díjazást kaptak. Ha akadályoztatva voltak tanítási munkájukban, akkor maguk helyett saját költségen „kismestert" kellett fogadniok. Ezek a jövedelmek 1848-ig nem sokat változtak.

41 És végül nézzük meg, hogy milyen volt az a lakás, melyet természetbeni jövedelemként élveztek. 1766-ban Herceg János lakása megfelelő volt, de hiányzott a gyerekek számára a tanterem. Az oktatás a tanító házában, illetve szobájában folyt. 1811-ben ugyanez volt a helyzet. A tanító lakása egyben tanteremként is szolgált. Az épület fából volt, tetejét szalmával fedték. Az épület igen kicsiny volt, mindössze egy kis szobából és egy előtérből állt. A ház kicsinységét ellensúlyozza egy nagyobb gazdasági épület, melyben a magtár és a 4 tehén befogadására alkalmas istáló van. Az udvar, és a kert karókkal volt körülkerítve. Az épület építője, fenntartója a bátonyi jobbágyközösség volt.

42 Nem sokat változott a helyzet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után sem. Egy összeírás szerint a bátonyi iskola állapota 1851-ben „tanításra alkalmatlan". Egy év múltán az iskola és tanítói lakást „megfelelő"-nek minősítik.

43 A tanító életmódja nem sokban különbözött a falusiaktól. Amennyiben eltért, a földet, amit természetbeniként kapott, azt a falu lakossága művelte meg, takarította be a termést. Ezek a szogáltatások 1848 után a tanító földjére is érvényét veszítették. A nagybátonyi elemi népoktatás története 1868-1921 A magyar közoktatás mérföldköve az 1868-as év. A törvényhozás ekkor fogadta el az 1868: XXXVIII. törvénycikket, mely népiskolai törvényként ismeretes, de előterjesztőjéről Eötvös-féle törvénynek is nevezik. Ennek a törvénynek lényege, hogy általános tankötelezettséget vezet be 6-12 év között, illetve korig a mindennapos iskolába. Az általános tankötelezettség mellett a törvény intézkedik a népoktatási intézetek felállításáról, az iskolák állami felügyeletéről, és kimondja „minden gyermek anynyelvén nyerje az oktatást." A mindennapos iskolába járó növendékek 10 éves korukig a szünidő kivételével, télen nyáron egyformán taroztak iskolába járni. A 10 évesnél idősebb gyermekekre nézve azonban a földműveléssel foglalkozó községekben az iskolaszék megengedhette, hogy a szünidőn kívül még két hónapig a legnagyobb munkaidőben csak a vasárnapi iskolákba járjanak a tankötelesek. 189