Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig

énekhangjuk, amikor körmenetre mentek papjukkal együtt Szent István király napján Maconkára, Szent kereszt felmagasztalása ünnepén Dorogházára, Nagyboldogasszony napján Mátraverebélybe és Szent István vértanú ünnepén Kisterenyére.

31 Az 1766-os püspöki látogatás alkalmával készült jegyzőkönyv már lényegesen több adatot tartalmaz. A plébános neve Péter János, kinek kántora Herceg János. A kántor, aki egyben a tanítás feladatát is ellátja -, munkájához tartozott nemcsak Nagybátonyban, hanem Maconkán is a gyermekek oktatása, de csak lenne, mert mint a visitatioban olvshatjuk „a gyerekeket nem tanítja, mivel a szülők nem engedik őket iskolába". Nagybátony lakossága ekkor már 750 fő, akik közül 350-re tehető az első áldozásban még nem részesültek száma, akik között ott voltak azok a gyerekek, akiknek valamilyen formában látogatni kellett volna Herceg János tanodáját. Nagybátony tanulóifjúsága mellett még a Maconkán lakó ifjak tanításával is kellett volna foglalkoznia, ami a két faluban 100-120 gyermek tanítását jelentette volna.

32 Hogy mennyire nem volt vonzó csak a tanítói pálya - éppen ezért változott gyakran a tanítók személye -, mutatja a Mária Terézia uralkodása idején keletkezett néhány összeírás Eszerint 1770-ben Nagybátony tanítója Vtgh Péter, 1773-ban Nagy Imre, 1774-ben pedig már Tornosy János. Vígh Péter a tanítóság mellett kántor és orgonista, Nagy Imre egyben a falu jegyzője is, Tornosy Jánosról csak azt tudjuk, hogy tanító és római katolikus vallású.

33 Nemcsak a tanítók változtak, hanem az iskolába járók létszáma is. Példaként hozzuk az alábbi táblázat adatait

34 Nagybátony és környékének tanulói létszáma 1770-1775 Helység neve 1770-71 1772-73 1774 fiú lány ossz. fiú lány ossz. fiú lány ossz. Nagybátony 8 14 22 X X 8 6 1 7 Maconka 1 3 4 ? ? ? ? ? ? Dorogháza 3 14 17 X X 9 5 11 16 Szuha 2 2 4 ? ? ? ? ? ? x = bontásban nincs adat, ? = nincs semmi adat. A fentieken kívül megállapítható, hogy a lánygyermekek általában többen jártak iskolába. Végezetül tekintsük át, hogy a fenti években mit és milyen tárgyakat tanítottak Nagybátonyban. 1770-ben a tananyagban az olvasás és hittan szerepelt, amit 1773-ban írással egészítettek ki. Mindezekért fizetségként 1 arany forintot kapott a tanító évente egy tanuló oktatásáért. Az állam először Mária Terézia alatt avatkozott be az elemi népoktatásba. A királynő 1777 aug. 22én adja ki a Ratio Educationis-t, melyben elrendelte, és kifejezte óhaját az iránt, hogy „az állam által irányított közoktatás irányítást, és egységes felépítésű iskolarendszert létesít, s a felekezeti iskolákat is állami felügyelet alá helyezi".

35 A rendelet közvetlen hatását Nagybátonyra, több mint kétszáz év távlatából nehéz lenne lemérni, de valószínű az állami ellenőrzés eredményeként értékelhetjük a közösség 1807-ben kelt rendelkezését. „Hogy a tanulók nagyobb számmal járhassanak iskolába, a gyerekek után fizetni nem kell - olvashatjuk a visitatioban. Majd így folytatódik a feljegyzés - hanem a község kasszájából (a) kistanttónak aki a mestert elfoglaltsága esetén helyettesítette - esztendőnként 7 kila kétszerest és 2 forintot fizetnek, mely fizetésért a tanítómester - aki különben Bátonyban és Maconkán a jegyzői állást is betölti -, hogy ebbéli munkájában ne zavartassék, köteles egy kismestert tartani." Nagybátony fíliájában Maconkán a helyzet annyival volt rosszabb, hogy „eleddig semmi iskolaház nem volt".

36 Az intézkedés ellenére sem vált gyakorivá az iskolába járás a faluban. 1811-ben Putnoky István iskolamesterről feljegyzik, „a gyermekeket szorgalmasan tanítja, amennyiben a szülők iskolába küldik". Munkájában segítséget kapott a kismestertől, a segédtanítótól. A segítőtárs neve Pál János. A tanulók száma, akik látogatják az iskolát.

37 Valójában számuk ennél sokkal több lehetett. Lengyend- és Tiribespuszták iskolás fiainak száma is van ennyi.

38 Az iskoláskorúak száma az elkövetkező évtizedekben is évenként változott. 1845-ben számuk 85 fő, 1851-ben már csak 75 fő, ami 1857-re elérte a 105 főt. 9 188