Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)
Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig
Az oktatás amúgy sem magas színvonalát csökkentette az a tény, hogy a fQiákba „a legközelebbi anyaegyház tanítója rándult ki időről-időre iskolát tartani", mint például a pétervári járásban a bátonyi iskolamester Herceg János Maconkára. 22 Hiába volt a tanító, ha valamilyen ok miatt nem volt tanítvány, mint például (Mátra)Ballán, Istenmezején, (Bükk)Széken, Szajlán, Terpesen, és esetünkben (Nagy)Bátonyban, mint olvashatjuk a visitationban - a tanulók nem látogatják az iskolát, - amihez sokszor a szülők is hozzásegítik gyerekeiket, egyrészt költségkímélésből, másrészt a gyerekek munkaerejét az iskolai napokon is igénybe lehetett venni. 23 A 18. század második felében, 1777-ben Mária Terézia kiadta a Ratio Educationis-t, amellyel „az egyházi kulturális monopóliummal szemben először hangsúlyozza ki a szellemi művelődés területén az állam érdekeltségét." Az oktatás alsó szinten továbbra is az egyház kezében maradt szinte kizárólagosan 1868-ig. 24 1852-re az elemi népoktatás a vármegyében az alábbiak szerint alakult. Az iskolák száma 127, melyből 32 található az egri járásban, 32 a pétervári járásban és 6 a tiszafüredi járásban. 25 Ezek az iskolák a városiakat kivéve mind egy osztályos, egy tanítós népiskolák voltak. A 127 iskolából Sl-et, az iskolák mintegy 40 %-át alapították csak a falvak földesurai, a többi iskolát a falvak népe. 26 Az 1810-ben keletkezett visitatiok is megerősítik azt az általános szokást, hogy az „iskolamesterek a legtöbb helyen a falusi jegyzők tisztét is betöltötték". Jellemző volt ez a megállapítás főleg a gyöngyösi, hevesi, pétervásári járásokra, és ez a szokás még az 1850-es években is kimutatható. 27 Az első népiskolai törvény 28 megszületése után Heves- és Külső Szolnok vármegyében az elemi tanodák száma 300, összesen 375 tanteremmel. A 375 tanteremre jutott 378 tanulócsoport. Ha a népiskolai törvény azon passzusát betartották volna, hogy egy osztályteremben nem lehet több 80 tanulónál, akkor azonnal 132 osztálytermet kellett volna építeni. A valóságban az osztálylétszámok az alábbiak szerint alakultak az egyes járásokban átlagosan. Az osztálylétszámok alakulása járásonként 1868-ban Heves- és Külső Szolnok vármegyében Járás Egy iskolára jutó tanulók száma Egy osztályra jutó tanulók száma Tarnai. 129.0 101.3 Tiszai 152.0 105.6 Gyöngyösi 131.0 92.9 Mátrai 83.7 83.7 A bemutatott statisztikák legjobb állapotot a mátrai járásban mutatták. Itt vannak ugyanis a kis létszámú hegyi falvak. 29 A nagybátonyi elemi népoktatás vázlatos története a 18. századtól az első népiskolai törvényig A reformáció és ellenreformáció harcának eredményeként a 16. századtól elszaporodtan a falusi kisiskolák. Az 1560-as nagyszombati zsinat határozata szerint a gyermekeknek tanítani kellett a katekizmus szövegét, az egyházi énekeket, s egy-két értelmesebb gyermek számára az olvasás, és esetleg az írás is szerepelt. Az oktatás helye a templom, majd később valamelyik egyházi személy lakása, majd az amellett kialakított tanoda. A zsinat határozata a gyakorlatban hosszú évszázadokon keresztül valósult meg. Eleinte a jobbágygyerekek oktatása továbbra is a családban történt, ahol a gyermekek nemük szerint szüleiktől tanulták meg az életükhöz, mindennapi tevékenységükhöz szükséges gyakorlati tudnivalókat, az erkölcsi magatartás szokásait. 30 Nagybátony temploma, a paplak 1735-re épült fel a faluban, s valószinű, hogy a rendszeresebb oktatás időpontját is e dátumtól datálhatjuk. Minden bizonnyal ekkor indulhatott meg fokozatosabban valamilyen képzési forma a hittan és a vallási énekek tanítása mellett, melyek korábban is folyhattak, mert ezek elemi tudása feltétele volt az első áldozásnak. A források, a canonica visitatiok - Nagybátony esetében 1746-ban őriztek meg számunkra információkat - ha áttételesen is - az elemi népoktatással kapcsolatban. A szűkszavú adatokból megtudhatjuk, hogy a falu lakossága 366 fő, kik közül gyónóképes 206 fő, 160 bátonyi lakos pedig még nem részesedett a gyónás szentségében. Közöttük kell keresnünk azt az egy-két tucat leányt és fiút, akik akkor, 1746-ban az iskolakorúak táborát alkották. Tanítójuk nevét a visitatioban nem tüntették fel, mint ahogy az iskolába járók számát sem. A vasárnapi oktatások eredményeként valószínű felcsendült gyermek 187
