Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szomszéd András: Nagybátony alsófokú népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig

ХУШ. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Nagybátony alsófokű népoktatásának vázlatos története a 18. századtól az államosításig Szomszéd András Bevezetés Nagybátony

1 falu található a Mátra-hegység Ágasvár nevű csúcsának északi oldalán a Kecskés- és Szoros-patakok mellett egy kelet-nyugat tájolású szűk völgyben.

2 A település neve oklevelekben először 1216-ban fordult elő Batun alakban.

3 Bátony határosa volt keletről Lengyend falu, mely a középkorban önálló település, akárcsak a nyugati részén a településnek Tiribes* Az említett két önálló falu a törökkorban elpusztult, határuk Bátony határával egyesült. A Bátony név a történelem folyamán több jelzővel fordul elő úgymint: Alsó-Bátony, Felső-Bátony, Kis-Bátony, majd a 19. század második felétől Nagy-Bátony formában, illetve alakban. Nagybátony 1950-ig Heves vármegye része volt, a különböző korokban hol mátrai, hol a pétervásári, hol pedig a hatvani járáshoz tartozott közigazgatásilag.

6 Nagybátony egyházilag az egri egyházmegye fennhatósága alatt állt Lengyend és Tiribes önálló falvakkal eggyütt, mely falvak a középkorban önálló templomos helyek, és népesebb templomos helyként tartották ezeket a településeket számon, mint a későbbi anyaközséget Bátonyt. Nagybátony plébánia székhely csak a 17. században lett, addig ezt a szerepet Lengyend töltötte be. Erre az időre Bátony egyik földesurának, Sztárainak a segítségével új templomot építettek a faluban „a lengyendi templom" köveinek felhasználásával.

8 A középkorban Bátony határában kevés a megművelhető föld, ezért jobbágy lakói a környező pusztákon heted fizetés mellett földet bérelnek földesuraiktól, így egészítve ki a kicsike jobbágytelkeket, ahol földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

9 1546 után a falu már a töröknek adózik, 5 adóköteles házának 15 adköteles férfia.

10 1558-ban a portyázó török csapatok a falut felperzselik, de hamarosan újratelepül. Valószínű, hogy Lennyend lakói is a védettebb Bátony faluba költöztek.

11 A 17. század második felében a falu ideiglenes birtokosa a szepesi kamara, amitől majd hosszabb időre a pásztói ciszterek bérlik, végül a települést az Almássyak és a Gyürkiek szerezték meg örökletes birtokként.

12 Nagybátony falu lélekszáma a 18. század második felétől az alábbiak szerint alakult: Nagybátony népességi adatai 1746 és 1949 között Lengyend és Tiribes pusztákkal együtt. Év: 1746 1762 1787 1804 1845 1851 1857 1863 1861 1869 Fő: 366 752 877 814 826 1049 815 820 977 1038 Év: 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1941 1949 Fő: 1020 1038 1193 1559 2144 2733 2977 3051 (1920-tól a lélekszám-adatok Szorospatak-bányatelep adatait is tartalmazzák)

13 185