Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

kedési, közművelődési és gazdászati egyesület. A nemzetiségek csak irodalmi és közművelődési céllal hozhatnak létre szervezetet. Hangsúlyozza, hogy politikai és munkás egyletek tagjai csak magyar állampolgárok lehetnek, egyéb esetben külföldi honosságú személy tiszteletbeli tagságához a kormány jóváhagyását kell kérni. Megismétli az 1848-as rendelet azon kitételét, hogy megnevezésben nem használható a nemzeti cím, valamint külföldi államok jelképei. Az 1886. évi községi törvény előzményeként kimondja, hogy a helyi közigazgatási testületek „részvény-egyletek kivételével" beléphetnek egyesületekbe, de tanácskozási és szavazási jog nélkül. Végül az alapszabályok kellékévé teszi, hogy az 1873. évi rendeletben körülírt felfüggesztésről és feloszlatásról szóló megkötések is szerepeljenek benne.

10 A kereskedelmi törvény jelzett szakaszával megindult, az egyesületek fogalmi körét körülhatárolószűkítő tevékenység az 1884. évi XVII. törvényeik-kel folytatódott. Ez végeredményben az államilag szabályozott ipartestületek hatáskörébe vonja nemcsak az eddigi iparosegyleteket, hanem velük kapcsolatban a művelődési, illetve legényegyleteket is. 1888-ban az igazságügyminiszter 5367. számú intézkedése az általánostól eltérő elbírás alá helyezi a rabsegélyező egyleteket. Az 1890-es évek politikai-gazdasági változásai három irányban is érintik az egyesületekre vonatkozó jogszabályokat. Egyrészt az új típusú munkásegyesületek 1898-1907 között három belügyminiszteri rendelet témáját adják, másrészt a gazdasági jelleget is mutató leánykiházasítási, temetkezési és betegsegélyző egyesületek állami ellenőrzésének kiterjesztése történik több lépcsőben, harmadrészt szemtanúi lehetünk az állam látványos „ellentámadásának" a civil társadalom pozició ellen az ifjúsági egyesületek létrehozásának szorgalmazásával. Mindezek az egyesületi kategória nemcsak megjelenési formákban való redukálását jelentik, hanem az 1875-ben meghatározott tartalmi működési kör, az egyesületi jog szűkítését is. Perczel Dezső belügyminiszter 1898-ban kétszer is foglalkozik a témakörrel. Február 26-án kiadott 1136. számú rendeletében egyesületek szabályellenes megalakulását kihágásnak minősíti, amelyet 15 napi elzárás és 100 forint pénzbüntetéssel torolnak meg. Április 17-én, a 2219. számú rendeletének megszületését a következőkkel indokolja: „Számos esetben tapasztalható, hogy a socialisták által létesített u.n. szakegyletek és földmívesmunkás-egyletek nem az alapszabályaikban megjelölt közművelődési czélok elérését tekintik feladatuknak, hanem ily törvényesen megengedett irányú egylet szervezésének örve alatt tulajdonképeni czéljukat legtöbbször a jogrend megzavarása, jelesül az osztálygyűlölet felidézése, a tulajdon és a törvényes rend ellen való izgatás képezi." Ezért „az ilyen egyesületi alapszabályzatba való felvételét kívánom oly határozmányoknak, melyek szerint a hatóság az egyesületi gyűlésekre az egyesületnek mindenkori bejelentendő helyiségeibe bármikor szabad bemeneteli, a gyűlések jegyzőkönyveibe, az egylet pénzkezelésébe s összes irataiba bármikor betekintési s általában ellenőrzési joggal bír oly irányban, hogy az egyesület működése az alapszabályoknak megfelelő-e?" Ebben az estben is tetten érhető - már nem először - az államhatalom azon törekvése, hogy az egyesületi alapszabályokon keresztül működésükben mintegy önkorlátozásra kényszerítse a szervezeteket. Ugyanis ha az általa megszabott kitételek nem szerepelnek a jóváhagyásra bemutatandó dokumentumban, egyszerűen nem hagyja jóvá. Természetesen emellett él az a másik módszer, melyet e jogszabály végén is hangsúlyoznak: „Végül elrendelem, hogy az ily munkásegyletek vezetését és működését a hatóság minél sűrűbben szigorú vizsgálat alá vegye, s hozzám az eredményről minden félév végén jelentést tegyen."

11 Ennél továbbmegy ifj. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter az 1906. november 9-én kelt 122000. számú rendeletében, mely gyakorlatilag csak a létező országos körű munkásegyleteket helyi csoportjainak alakítását engedélyezi, bár a bevezetőben itt is elhangzik: "... a polgárok egyesülési szabadságát teljes épségben fentartani és biztosítani kívánom s az egyesülési szabadságnak csak azon értelmezését akarom megszüntetni, mely a polgárok egyéni szabadságát, különösen pedig az egyesületi tagoknak az alapszabályokban biztosított jogait és érdekeit, valamint az állam érdekeit is veszéllyel fenyegeti."

12 A leánykiházasítási, temetkezési és betegsegélyző egyesületekkel kapcsolatos intézkedését Széli Kálmán, aki a belügyminiszter feladatokat is ellátta a kormány 1901. évi működéséről szóló jelentésben úgy indokolta, hogy működésük ellen "... a panaszok az év folyamán mind sűrűbben merültek fel. Ezen egyletek tagjai rendszerint a legszegényebb néposztályhoz tartozván, velük szemben, csekély értelmiségüknél fogva, leginkább nyílt alkalom visszaélések elkövetésére." Ezért "... az ily egyletek vezetői utasítassanak, hogy alapszabályaikat a kereskedelmi törvény rendelkezéseihez képest dolgozzák át, s azokat a kereskedelmi czégjegyzékbe leendő bejegyzés végett az illetékes törvényszéknek mutassák, be." Erre azért lát okot, mert "... a kérdéses egyletek nyerészkedés űzésére igen alkalmasok, hogy a tagok befizetése ezen egyleteknél a kárbaveszésnek nagy mértékben ki vannak téve és hogy ezen egy163