Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

Országos Gazdasági Egyletet, 1859 novemberében pedig megalakítják az Erdélyi Múzeumi Egyletet. 1861-ben több honvédsegélyező egylet jön létre, hivatalosan szigorú gazdasági alapokon. Hasonlóan politikamentes a Magyar Technikai Egyesület 1866-os létrehozása. 1867-tôl a társadalom mozgásában és a törvénykezésben is új szakasz kezdődik, amely jelentősen hat az egyesületi tevékenységre. Már az első években találkozunk két irányzattal. Egyrészt a kaszinók, olvasókörök feléledésével, melyek példát szolgáltatnak a későbbi egyesületek számára. Ehhez kapcsolódik az Eötvös József nevéhez fűződő népnevelési egyletek létrehozásának szorgalmazása. A bizonytalanságot mutatja - úgy társadalmi, mint jogi szabályozás tekintetében - a javaslatot követő vita. Az egyik fő kifogás ellene, „hogy hazánkban az egyleti tevékenység sokkal újabb, semhogy attól nagy eredményeket várhatnánk...". Eötvös válaszában elfogadja a megállapítás első részét, de ebből más következtetést von le. Kifejti, hogy újabb keletű az alkotmányosság is, „de vajon ki következtetheti ebből, hogy alkotmányunk megváltozott, és az egész nemzet minden osztályainak tulajdonává vált, ne alkalmazzuk azon institúciókat, melyek nálunk újak, de melyek nélkül megváltozott alkotmányunk célszerűen nem működhetik..." Végezetül hozzáfűzi, hogy az egyesületi mozgalom újdonsága nem befolyásolja abban, hogy tôle „bizonyosan nagy eredményeket várjanak, azaz mindazokat, melyeket alkotmányos országban egy erősen kifejlett közvéleményből várhatunk...". Az előbbi példák főként a művelődés, társas élet fejlesztését tűzik zászlajukra. A másik irány a politikai életbe bekapcsolódó egyesületek, a demokrata körök megjelenése a szélsőbal 1867. október 24-i felhívása nyomán. Bár ezek területileg behatárolhatók és szűkkörűek, a belügyminiszter 1868. március 3-i rendeletével mégis betiltja működésüket. Ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy: „a törvény határai között helyes céllal és eszközökkel működő egyletek előmozdítását" feladatának tekinti.

7 Az ellenzék azonban nem mond le könnyen az egyesületekben rejlő politikai erőről. Az Országos 48-as Párt 1870. március 16-án közzétett programjában írják: „Vájjon azonban a közöny, mely a megyei élet iránt napról-napra elharapózik, fog-e a régi érdekeltség által felváltani, azt előremondani nem merjük, s éppen ezért szükséges, hogy egy másik orvosszer után lássunk, mely ha nem pótolhatja is egészen az előbbenit, legalább némi részben gátat vethet a baj terjedésének, s mely egyébiránt az előbbi mellett is egyáltalán nem fölösleges. Az egyleteket értjük. Alakítsunk köröket minél nagyobb számmal, városokban és faluhelyen egyaránt, ilyen vagy amolyan név alatt, a körülményekhez képest... legyen e körök feladata a közmíveltség és a helyi érdek előmozdítása mellett, a hazafias közszellem ébrentartása, s a nemzet akaratának az országgyűlési választások időközeiben is nyilvánítása, határozatok és kérvények útján...".

8 Az egyesületek számának gyarapodása és a bennük rejlő fentebb ismertetett lehetőségek kihasználása a központi hatalom számára egyre nagyobb problémát jelent. Ellenőrzésükre az alapszabályok bemutatási kötelezettségén túl nem nagy lehetőség adódott. így az 1873. április 29-én 1934. szám alatt kiadott miniszterelnöki rendelet nemcsak azt a fenyegetést tartalmazza, hogy az alapszabályoktól való eltérés felfüggesztéssel és kivizsgálás után feloszlatással is együttjárhat, hanem a törvényhatóságok jogává és kötelességévé teszi az egyesületek felügyeletét. E célból a dokumentum egy példányát nekik is meg kell küldeni és azt a törvényhatósági levéltárba kell elhelyezni.

9 Az 1867-ben elkezdett jelentős törvénykező-jogalkotó munka az 1870-es évek közepére jutott el oda, hogy az alapvető szabályozások után más kérdések átfogó rendezésére is vállalkozhatott. így került sor - a még alapvetőnek számító - kereskedelmi törvény megalkotására, amelynek 224. paragrafusa kivonja az egyesületi rendelkezések hatálya alól a gazdasági tevékenységet folytató szövetkezeteket. Ezzel egyidőben, 1875. május 2-án, Tisza Kálmán aláírásával lát napvilágot az 1508/1875. számú belügyminiszteri rendelet. „Az egyletek nagy részét illetőleg az alapszabályoknak szokásos láttamozási záradékkal való ellátása - írja a bevezető -, valamint általában az államérdek szempontjából az egyletekre gyakorlandó főfelügyelet a vezetésem alatti ministerium hatásköréhez tartozván, hogy úgy a hatóságok, mint azok, kik egyleteket alakítottak vagy jövőben alakítani kívánnak, kellő tájékozódással bírjanak teendőikre nézve, szükségesnek láttam, hogy jelezzem a legfőbb szempontokat, a melyek engem e tekintetben vezetnek." Ezek a szempontok egyrészt az addigi részleges szabályozások összefoglalását tartalmazzák, másrészt pedig az elkövetkezendő évek rendelkezéseiben is irányadók lesznek. Először leszögezi azt a később mindig visszaköszönő tételt, hogy az „egyesülési jog egyike az állampolgárok legbecsesebb jogainak...", majd rátér a működés feltételeinek ismertetésére. „Mindennemű egylet megalakulásának fő kelléke, hogy alapszabály-tervezetét a m. kir. kormánynak - illetékes törvényhatóság útján - láttamozás végett felterjessze." Ha 40 nap után sem jön erre visszajelzés, tevékenységét ideiglenesen megkezdheti, de közös alapszabály alatt nem működhet politikai, humanisztikus, nyerész162