Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában

XVin. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1993 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE Egyesületek alakulásának néhány tendenciája Nógrád megyében a dualizmus időszakában Cs. Sebestyén Kálmán I. Jogi háttér A témával foglalkozó valamennyi írásban a többféle megközelítés ellenére - egy megállapítás azonos: rögzítik azt a tényt, hogy az egyesület fogalmának pontos jogi, törvényben megfogalmazott körülhatárolása hiányzik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy számos, a törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály (rendelet, utasítás stb.) ne született volna, sőt törvényrészek is vonatkoznak bizonyos típusú egyesületi tevékenységekre. 1848 előtt az egyesületekkel kapcsolatos ügyek a Helytartótanács hatáskörébe tartoztak. Az 1790-es évektől létrejövő olvasókörök vagy egy-egy tehetősebb nemes baráti társaságát jelentették, vagy a könyvkereskedéshez kapcsolódó nyilvános kölcsönkönyvtárak köré szerveződtek. Az előbbieket a kiépített besúgóhálózaton keresztül ellenőrizte az államhatalom, az utóbbiakat pedig egyéni engedélyek kiadásával, illetve megvonásával. 1805-ben például a napóleoni háborúkra hivatkozva, ténylegesen azonban a nemesi reformmozgalom újabb, gyenge országgyűlési jelentkezésétől megriadva tiltják be többek között a kölcsönkönyvtárak működését is. Az 1820-as évek második felétől a politizálás és egyben a művelődés előbb fő-, majd fokozatosan köznemesi fórumai - az 1830-as évektől „tömegesen" jelentkező - kaszinók és olvasókörök lettek, az országgyűlési és vármegyei események mellett. A mintát ezekhez a Széchenyi kezdeményezte és 1827-ben megnyíló Pesti (1830-tól Nemzeti) Kaszinó adta. Fülöp Géza 165 egyesületről tud a reformkorban, melyek közel fele kaszinó, de feltételezi, hogy számuk megközelítette a kétszázat.

2 A Helytartótanács közigazgatási részlege több leiratban is foglalkozott ezzel a területtel. Az ügyosztály azt kívánta, hogy az alapszabályokat, ha „az alakítandó részvénytársaság nem csupán kereskedői társaság... létrehozását szándékolja...", nyújtsák be jóváhagyás céljából. Az 1845. január 7-én kelt iratunkban pedig a megyéktől kérték a területükön létesült egyesületek adatait. Az adott helyzetben a megyék önállóságuk megsértésének tekintették ezt, s nem teljesítették a felszólításban megfogalmazottakat. Hét megye egyértelműen megtagadta, tizenegy pedig csak annyit közölt, hogy ebbe a kategóriába tartozó szervezet nincs a területükön. 1848-ban az egyesületek működését az április 20-án Pest, Arad és Kassa városoknak szóló minisztertanácsi rendeletben körvonalazták, amely szerint különböző célú egyesületek csak külön-külön alapszabállyal működhetnek, a „nemzeti" címet és idegen államok jelképeit nem használhatják, gyűlésüket pedig be kell jelenteni a hatóságnak.

4 Alapvetően a későbbi szabályozás is átveszi ezeket az elemeket. 1849 után az egyesületek működése is akadozott, sok feloszlott, vagy működését felfüggesztette. Közrejátszott ebben Bach belügyminiszter bizalmas rendelete Karl Geringer báró császári biztoshoz, aki a magyarországi polgári ügyeket felügyelte. Az 1850. november 27-én kiadott iratban a sajtó és az egyletek tevékenységének szigorú ellenőrzésére hívta fel a figyelmet a „közrend és nyugalom fenntartása" érdekében. Két év múlva a császár igyekszik un. egyleti törvényben átfogóan szabályozni e területet. Ebben a már működők és az új szervezetek tevékenységét is kormányhatósági engedélyhez köti, amelyet 1854 közepén Albrecht főherceg az egyleti gyűlések kötelező bejelentésével egészít ki. Az évtized második felében lassan oldódik a szorítás, melynek eredményeként 1857-ben újjá szervezik az 161