Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

A medence ÉNY-on átnyúlik a szomszédos Csehszlovákiai területre, ahol Kékkő (Modry Kamen) környékén hasonló korú barnakőszenet bányásztak. Magának a medencének a telepe a középső miocén alsó szakában keletkezett, melyek az ottnangien alsó határát jelző alsó riolittufára (Gyulakeszi Formáció) települtek. A medencén belül a széntelepes rétegcsoport (Salgótarjáni Formáció) változatos képet mutat az eltérő kifejlodésű északi, középső és déli résszel. A nógrádi bamaszénmedencében feltehetően a palezoos, mezozoos szintek között képviselve vannak az eocén kor üledékei. A Cserhátban található a legidősebb, eocénkorú kosdi barnakőszéntelep. De meg kell említeni a felső miocénbe tehető, és a Cserhát délkeleti szélén, Szanda, Bércei és Bér térségében található szénnyomokat, a középső Cserhátban, Alsótold környéki lignitnyomokat, a verőcei lignitelőfordulást és a pliocénkori lignitformációkat a Mátra, Bükk és a Cserhát-alján. Fülöp Jó&ef(\9%\) a már ismert, feltárt és leművelt területeken kívül a medence reménybeli területeinek egy részét alacsony eredményességi valószínűséggel kutatható területnek ítélte. Ilyen megítélés alá esett a Dobroda-völgy, Cserhát és Mátraszőlős néven szereplő mintegy 200 km

2-nyi terület, mely a reménybeli szénvagyon kétharmadát foglalja magába. Az ősföldrajzi kép nem zárja ki a területen kutatás révén fellelhető, bányanyitásra alkalmas széntelepes csoport meglétét. A medence többi területén a reménybeli szénvagyon eredményesen kutatható. Az elmondottakból is következik, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a technikai változásokat, amelyek a bányászatban végbementek Nógrád megyében. A kezdetleges tárók talicskázó szénszállításról csilleszállításra tértek át és a lóvontatás után előbb gőz, majd villamosenergiát használtak fel. A könnyebben feltárható, kUlszinról táróbányászattal művelhető széntelepeken kívül a mélyebben fekvő telepek lejtős és a technika fejlődésével függőleges aknával is feltárhatók lettek. A vállalkozó tőkének újabb és újabb bányák nyitására nyílt alkalma. A 19. század végén a bányászat gépesítése megindult Nógrádban a legerősebb társulatok bányáiban. Az elektromos energia mellett használni kezdték a sűrített levegővel működtetett fejtőkalapácsokat és fúrókalapácsokat. A századforduló után a hazai vállalatok a széntermelés emelkedése ellenére sem tudták fedezni a belső piaci igényeket, a szénbehozatal növekedett. Oka az volt, hogy a magyarországi bányászat technikai fejlődése elmaradt a horizontális fejlődés üteme mögött. A nagy társaságok - a hatalmas kiterjedésű szénterületeket megszerző, centralizált vállalatokat magukba olvasztó társulatok jelentősen elmaradtak a korszak technikai követelményeitől, bár igyekeztek azt követni. A tőkeerős, ezért legfejlettebb társulatok gépesítése (réselőgépek) ugyan megindult, de összetett okok miatt csak a külszini szállításokra szorítkozott, és nem a termelés gépesítését szolgálta. Jellemző vonás volt a szénfogyasztó ipari vállalatok elszakadása a szénpiactól, mely azt eredményezte, hogy saját bányák nyitásával a piaci függőségtől megszabadulva érdektelenné váltak a technikai fejlődés-fejlesztés szorgalmazásában. A geológiai adottságokon kívül ezzel válik érthetővé a kolonizált illetve a kétlaki, időszaki munkát vállalók két csoportjának a létrejötte és jellemző arányai a szénmedencében. A kolonizáltság állandóságot jelentett volna a kolóniákon élő bányászok számára, szemben az időszakosságot feltételező, térben és időben gyakran változó bányákkal szemben. A trianoni béke után új határok közé került Magyarországon a szénbányavállalatok egy része kiesett a konkurencia harcból, ez átrendeződést eredményezett a szénfronton. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. döntő befolyása egyre erőteljesebben érvényesült a hazai szénpiac felosztásával, de a szénbányák kapacitását nem használták ki a vállalatok. Ugyan történtek lépések a termelőképességének bővítésére, de ezek elhanyagolható nagyságrendűek voltak. Az elektromosság előretörése a bányatechnikában megmaradt, de a földalatti szállítások fele változatlanul emberi erővel történt. A fejlődést a lóvontatással szemben a kötél ül. láncszállítás előretörése jellemezte Nógrádban. Bekapcsolódtak a vállalatok a koksz és brikett gyártásába, elektrifikálásba - a gyenge minőségű szén hasznosítása érdekében - s ezzel az ipari felhasználás lehetőségeit bővítették. Erre a folyamatra volt élő példa a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., de hasonló szerepkört vállalt fel a NagybátonyÚjlaki Egyesült Iparművek Rt. is. A világháború előtt a bányászati kapacitás bővítése jótékonyan hatott a stagnáló szénbányászatra. Kutatások, bányanyitások, technikai fejlesztések mind azt a célt szolgálták, majd 1938 után a hadigazdálkodás szabályzói által megszabott keretben. A nógrádi bányák is 1945 júliusában kerültek állandó irányítás alá. Megszűnt a szén szabadpiaci forgalma, az államosítások folyamata is elkezdődött. 1945. december 6-án megtörtént állami kezelésbevételt követte az 1946. január 1-én az államosítás. A szabad állami kutatás, feltárás és művelés jogának szabályozása 1946 ban már egy másik történeti kutatás tárgyát, a szén mint energiahordozó jövőbeli szerepének problémáját vetítette elő. Úgy véljük, a barnakő148