Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A bányászati nyersanyagkutatás (barnakőszén és lignit) és a bányaművelés története Nógrád megyében a 19–20. században

szén viszonyokra továbbra is érvényes a több mint fél évszázada elhangzott megállapítása Roth Flórisnak, hogy "... rossz szén nincs, csak drága szén van". A technikai színvonal fejlődéstörténetében a következő sajátosságokat lehet megállapítani: Kezdetektől - 1868. A mai értelemben primitívnek tekintehtő bányászkodás időszaka. A munkafázisok mindegyike kézi erővel történt, a szenet csákánnyal jövesztik, kosarakban, talicskákban szállítják a kUlszinre. A csilleszállítás során az emberi erő mellett megjelenik a ló munkába állása. A víz gravitációval jut ki a bányából, egyes esetekben favödrös, lajtos szállítást alkalmaznak. Ez a műszaki színvonal csak a táróbányászatot teszi lehetővé. 1868-1896 A tőkés részvénytársaság megjelenése az ismert okok folytán magasabb technikai színvonal elérését teszi lehetővé. Bevonul a gőzenergia a bányászatba a gőzszivattyú beépítésével. Megjelennek a gőzmeghajtású szállítógépek, szellőztető berendezések. Előtérbe kerül a függőleges aknával történő széntermelés, de tovább is megmarad a táróbányászat. Rohamosan gépesítik az aknaszállítást, a külszínen gőzmozdonyokat alkalmaznak a szállításnál. A bányák gyors fejlődése a termelés felfutását is jelenti. 1896-1910 A bányászatban az elektromos energia fokozatosan átveszi a gőzenergia szerepét. Magyarországon a nógrádi bányászat használta először ezt az új energiaforrást. Minden nagyobb akna mellett előközpont létesült, a termelt energiát a világítási áramszolgáltatás mellett később a földalatti és külszíni gépek hajtására is felhasználták. A Monarchia első villamos mozdonyát az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalt csibai János aknáján állították üzembe 1892-ben. A villamos energia ismét módot ad a bányák nagyobb méretű gépesítésére. A külszíni szállításnál villanymozdonyokra térnek át. 1910-1924 A bányaszállítás és vontatás korszerűsítése, a lejtősaknák korszaka. 1910-től a végtelen lánc- és kötélszállítás klasszikus hazája Salgótarján lett. Külföldről is idejártak tanulmányozni a beépített berendezéseket, mivel itt azokat egészen különleges feltételek és körülmények között üzemeltették. Egyes bányáknál már a villamosenergia elterjedését követően is voltak kötélszállító gépek (vitlák) alkalmazásban. Általános elterjedése azonban a kötélfeszültség-kiegyenlítő feltalálását Ш. alkalmazását követően indult meg. A végnélküli kötélszállító berendezések forradalmasították az aknaszállítást, ugyanis kis mélységeknél az ilyen módon felszerelt lejtősakna szállítás gazdaságosabb volt mint a függőleges aknaszállítás. Az új bányaüzemek már mind lejtősaknás kiképzésűek voltak, a végnélküli kötélszállítás a földalatti szintes szállítást is gépesítette.kiszorítva így a lovakat a föld alól. Próbálkozások folytak réselőgépekkel, kombinált réselő- és rakodógépekkel is. A munkahelyi körülmények - főleg geológiai okok - ezek rendszeres használatát nem tették lehetővé. A gépesítés e fellendülő szakaszában úgyszólván nem volt olyan újítás a bányagépészet terén, amit a nógrádi szénmedencében ki nem próbáltak volna. 1924-1946 A szénnemesítés szükségességének felismerése. A minőségi szénigények fokozódása tette szükségessé a szénfeldolgozó művek tökéletesítését, szénnemesítési feladatok megoldását, valamint az aprószén értékesítésének problémáját. Egyidőben kezdik meg a kazári, mizserfai, gyularakodói és kisterenyei osztályozók építését. Az aprószén értékesítésére 1930-ban kisterenyei osztályozó mellett brikett gyárat építenek, A munkahelyi gépesítés vonalán azonban elmaradás mutatkozik, amelynek okait a szén települési viszonyainak változásában kell keresnünk. Az újabb bányák földtani okokból vékonyabb és vetődésekkel szabdalt telepeket műveltek, amelyek munkahelyi koncentrációkra nem adtak lehetőséget. Ekkor maradt el a munkahelyek gépesítésének színvonala az ország más bányáihoz képest. 1946- Külszíni koncentrációk megvalósítása az államosítás után. Az előbbiekben csak vázlatosan foglaltuk össze a bányászat technikai színvonala fejlődésének főbb állomásait, mivel az anyag terjedelme nem enged meg részletesebb ismertetést. Úgy véljük azonban, hogy még e rövid összefoglalásból is kitűnik, hogy szénmedencénk bányászatának műszaki színvonala egyes szakaszokban élenjáró volt, de más szakaszokban sem maradt le az országos átlaghoz képest. 149