Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. (1993)

Tanulmányok - Történelem - Pálmány Béla: A cserháti Szentiván nemesi községének szabályrendeletei (1734–1817)

után 50 dénárt fizetett. Garáb földesura ekkor a megye egyik legtekintélyesebb köznemesi familiájából Pazthohy Ferenc és Zsigmond volt, e faluban 5 portájuk után adtak segélyt. Told község 5 portája közül 1 Toldy Jánost, 1 pedig Toldy Miklóst uralta, a többi hátralékban maradt porta tulajdonosa nem ismert. Végül Szentiván - a szám szerint meg nem adott zselléreken kívül - 12 portát tett ki. Földesurai közül Csókás (Chyokas) Ferenc 2 telek után rótta le az adót, de 5 portája volt a közeli Lóc községben is. Л másik birtokos, Herédy Gcrgyely Szentivánban is, Bágyonban is 2-2 porta után fizetett A község többi 8 portájának földesura hátralékban maradt, így nevük és birtokrészük nagysága ismeretlen. Az összeírásból kimaradt Kutasó község. Véleményünk szerint nem volt még pusztahely, viszont utolsó ismert birtokosa nem más lévén, mint Werbőczy István, aki nem sokkal korábban halt meg, tekintélyes birtokai sorsa ekkor függőben volt Buda elfoglalását követően, jelesül 1544451 a törökök támadásai Nógrádot is állandóan veszélyeztették. Ennek hatására a Cserhát-völgy községei is hamarosan elnéptelenedtek. Az 1549-es portaösszeírás már zömében elpusztult elhagyott völgyet örökít meg.

8 Hdyscaj oeve FSMeaúrneve Porta szám Zadlér Pásztor Egyéb Alsó-Bokor Báthory Gythnr 4 3 1 1 Felső-Bokor Bokory István 4 9 1 1 Told Kozárdy Ferenc 2 4 1 1 Ezek a falvak már a töröknek is meghódoltak, adóztak. A többi helység, Garáb, Kutasó és Szentiván ekkor már puszta (déserta) voit 1552-ben a közeli várakat, Szécsényt Hollókőt és Bujákot is elfoglalták Ali eunuch budai basa Drégelyt meghódító seregei. Néhány éven belül az egész Cserhát-völgy is elhagyott tájjá vált A teljes XVTI. században egyetlen porta vagy megyei rovásjegyzékben nem esik említés e hat községről, még csak „villa déserta" megjegyzéssel sem, ami azt jelzi, hogy emberemlékezetet meghaladó idő óta lakatlan helyek voltak, ahová legfeljebb az erdőkben sertéseket makkoltató, vagy -maiMkat legeltető pásztorok jártak. A helynevek emléke azonban nem halványult el: a hollókői magyar végvári hajdúk és a bátkai parasztok 1643-ban is eskü alatt mutatták meg a Vereshegy tetején azt a négy fát, amelynél Bátka, Sipek, Szentiván és Told határa „szakadt el egymástól"

9 A megye 1663-ban ismét török kézre került várai közül Szécsényből és Hollókőből 1683-ban, Bujákból 1684-ben, Nógrádvár fala közül pedig 1685-ben sikerült kiűzni a hódítókat. Az Ipolytol délre fekvő elpusztult vidék települései 1688- 1690-ben kezdtek újranépesedni. Először persze azok a falvak éledtek újra, amelyek a hódoltság alatt is fennmaradtak és lakóik csak az 1682-1684-es évek veszedelmei miatt menekültek el.

10 A Cserhát-völgy másfélszáz éven át elvadult erdei a fák, bokrok kiirtása után sem kecsegtettek bő termessel. Érthető tehát, hogy e vidékre csak az IpoiyvöJgy és a déli, síksági termőföldek benépesülése után 20-30-40 éwdl települtek le az első lakosok, ilyen kései betelepedés jellemezte a Cserhát hegyei közé szorult töí falut is, a másik jellegzetescég pedig az, hogy e gyengébb földekre zömmel szlovákok települtek. Így alakult ki a szlovák nyelvsziget, olyan falvakkal, mint Sámsonháza, Lucfalva, Marokháza, Patvarc, Bank, Legend, Kisecset Keszeg - völgyünkben pedig Bokor és félig-meddig Kutasé. Bokor ..megszállftására" 1708-ban került sor. A falu jogilag két földesúré volt: Felső-Bokor község nagyréthi Darvas Józsefe és Ferencé, Alsó-Bokor puszta pedig továbbra is a bujáid uradalom része, immár a zólyomi gróf Eszterházyak birtoka lett. A lakosok 1709-ben már adóztak Rákóczi fejedelem hatóságainak. 1715-ben a községben 5 szlovák nevű jobbágyot írtak össze, akik elegendő földet művelhettek, de csak gyenge termésre számíthattak, ezért inkább állattartásra rendezkedtek be.

11 Az 1728-as országos összeírás - Bokor kivételével - sehol sem mutat ki lakosokat kivételes értéke azonban, hogy tisztázza a puszták birtokosait is. Garáb földesurai a sziráki birtokos Róth Ádám, széndrői Török Ferenc, és Vajda András - két egykori hűséges vitéz kuruc - a Vattay család valamint Kubinyi Miklós voltak. Kutasó puszta egyik része a Toldy famíliát, másik része a Marsovszky és a Vattay családokat illette. Told pusztán viszont már nem a Toldyak, hanem a Vattayak és Marsovszky Gábor osztoztak. A birtokarányokat még egyik helyen sem határozták meg. Szentiván puszta örökös és tényleges uraiként az összeírás az Aranyi és a Siraky családot valamint Jeszenszky Ferencet jelöli meg.

12 Mit tudunk e szentiváni földesurakról? Az Aranyiak ősi birtokaik, az 1542 előtt élvezett Salgótarján környéki Kisarany és Mikófalva elpusztásodása után a Cserhát-völgyhöz közeli Becske községben egy 120