Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

bízták, aki egy csehszlovákiai gyár vezetője volt korábban. Az eredmények a legjobb remények­re jogosították a gyárat. A zöldüveg piacon 1931-ben az általános gazdasági depresszió a piaci felveőképesség minimális volta miatt a sör, keserűvíz, ásványvízforrások vételezései minimáli­sak lettek. A bor és likőrös szakma helyzete katasztrofális volt. A legnagyobb erőfeszítésekkel dolgoztak, hogy az áruk eladhatók legyenek. Míg az ásványvizes, borospalack szállítások a múlt évinél is alacsonyabbak lettek, a megkötött szerződések következtében a söröspalackok meny­nyisége nem csökkent, összességében a múlt évi szállítással szemben 12,7%-nak megfelelő volt a visszaesés. A fehér üvegben az általános helyzet ugyanazt a képet mutatta, mint a zöldüvegnél azzal a különbséggel, hogy megnehezítette az eladást az üveggyárak között fennálló éles verseny, mely a szeptember 25-én megkötött szerződés értelmében november végén megszűnt és ezek után a vevőkkel közvetlenül érintkeztek. A gyár ezért utazót, helyi ügynököket alkalmazott, tért hódí­tottak a kereskedők között. Gyártmányaik a piacon már nélkülözhetetlenek voltak, kiváló mi­nőségével ekkor tűnt fel a préselt üvegárujuk. A zöldüveg számlázás visszaesett 13%-kal, a fe­hérüveg azonban emelkedett 30%-al. A rendkívül óvatos hitelpolitika és az év második felében bizalmi válság jellemezte az üzletpolitikát. A tavaszi lipcsei vásáron első alkalommal rendeztek a tarjániak kiállítást, ahol a megismert német és angol üzletemberek felkeresték a gyárat részben Budapesten, részben Salgótarján­ban. Az exportüzlet jelentős fejlődésnek indult, de sajnálatos módon megakasztotta az ügyme­netet a fazekaskemence leállítása, miután az angol és francia fogyasztók a magas színvonalú kézimunkával gyártott üvegre tartottak igényt. A nyugati export szempontjából jelentős segít­séget adott a festőműhely. A főleg Anglia felé irányuló exportot az angol font árfolyamesése és az angol vámok felállítása megakasztotta. Új piacként jelentkezett Franciaország, de újabban Jugoszlávia és Olaszország is szerepelt vevőként. A magyarországi devizakorlátozások továbbra is rendkívül megnehezítették az üzletkötéseket. A zöldüveg üzletben 1932-ben sem javult a helyzet, legnagyobb erőfeszítésekkel volt lehet­séges csak szállításokat lekötni. A helyzetet jól példázza a söröspalack szállításának előző évhez viszonyított 75%-os visszaesése. A ballonüveg forgalom a Hungária Műtrágyagyár leállítása mi­att csökkent erőteljesen. A fehérüvegből az általános helyzet sem változott. Emelkedés bizo­nyos áruknál annak tudható be, hogy a behozatali korlátozások miatt a magyar kereskedők kénytelenek voltak itt vásárolni. A helyzet romlását mutatja az is, hogy takarékossági okokból nem vettek részt már a lipcsei vásáron, hanem az üzletfelekkel „intenzív" levelezéssel és látoga­tással tartották csak a kapcsolatokat. Az exportüzlet a legnagyobb nehézségekkel folyt. A Nem­zeti Banktól 1932 februárjában engedélyt kaptak, hogy belföldi áruforgalmi pengő ellenében 150 000 pengő értékű üvegárut exportáljanak angliába. Az üzletet a Pesti Magyar Kereskedel­mi Bank segítette létrehozni. A Nemzeti Bank azonban nem adott további engedélyt arra, hogy pengő ellenében folytassanak exportot. A gyár ezért bekapcsolódott a Külkereskedelmi Intézet által kezdeményezetfés „Berkovits Schome" név alatt ismeretes kiviteltámogatási akcióba, me­lyet az angol „Stillhalte" kamatokból fedezték. A francia piac felé az export állandó fejlődést mutatott, két exportcég bevonásával szállították az üvegárut. A francia clearing forgalom kö­vetkeztében adódó kalkuláció, valamint a behozatali kontingentálás az üzlet fékezését előreve­tette. Jugoszlávia felé a szóda fizetési kötelezettsége miatt igyekeztek exportálni. A jugoszláv gyá­rak konkurrenciája igen erős volt, de még mindig a szódaszámla tartozásainak kiegyenlítésére ez volt a legelőnyösebb mód. Az új kereskedelmi szerződés következtében kénytelenek voltak a többi gyárral karöltve, a hazai piacon fenálló osztrák versenyt ausztriában leküzdeni. Törökország a magyar áru ellenér­tékét csak zárolt számlára engedte befizetni, de mivel a török piacról nem akartak lemondani, így a berlini exportőrök útján bonyolították le az esedékes néhány vagon üvegárut. Ebben az évben jelentek meg az amerikai üzletfelek is a gyárban, hogy 6-8000 dolláros próbarendelést adjanak fel. A zöldpalack fogyasztás szükségletei a szállításokat leszorította és az üzlet attól függött, 79

Next

/
Thumbnails
Contents