Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Szvircsek Ferenc: A Salgótarjáni Öbölösüveggyár II.

hogy növelhető-e a kintlévőségek nagysága van sem? Mivel a kereskedők nagy összegekkel tartoztak a gyárnak, a hitelezéssel óvatosan bántak. A legtekintélyesebb nagykereskedő Grünfeld Ármin is súlyos fizetési zavarokkal küszködött, ami kihatott természetesen a gyár kereskedelmi tevékenységére is. A magyar üvegipar helyzete nem volt izolált jelenség. A cseh gyárak kapacitásuk 30%-ával, illetve „raffinériáik" 20%-os hányadával dolgoztak. Hasonló volt a helyzet a német, a belga, a román és a jugoszláv üvegiparban is. Az 1933-as évben a zöldüvegekből - sör, keserűvíz, ásványvíz, likőr, bor - jelentéktelenek voltak a vásárlások. Mint a helyzetre általános jellemzőt megemlítjük, hogy az 1933. évi szállítások tekintélyes része az évek folyamán felgyülemlett selejt és másodrendő palackokból adódott. Normális körülmények között ezek a készletek eladhatatlanok lettek volna, most 1933-ban ezek voltak a keresettek. A zöldpalack szállítás súlyban 32%, értékben 26%-kal esett vissza a gyárban. A fehér üvegből a helyzet - itt a fehér palackokat vesszük - most sem mutatott kedvezőbb képet. A nagykereskedők vásárlásához 10%-os engedményt nyújtott ugyan az ÜVÉRT, melyeket május 31-ig elszállítottak. A mesterséges konjunktúra biztosította a gyárak foglalkoztatását és megnehezítette a cseh behozatalt. Az exportlehetőségek sem változtak a korábbiakhoz képest. 1933-ban sem állítottak ki a lipcsei vásáron, csak az export utazóval képviseltették magukat. Néhány igen jelentős angol és amerikai vevő felhasználta a kontinensen való tartózkodását arra is, hogy a gyárba látogasson és jelentékeny rendelés adásával a gyár kereskedelmi tevékenységét szinten tartsa. Ennek ellenére az export nehezen indult, ez elmúlt évben a Nemzeti Banktól kapott 100 000 pengős exportengedély kimerült. A bank újabb engedély megadását már nem tette lehetővé. Az export részletezése során megállapítható volt, hogy az angol piacra a behozatali vámok emelkedése miatt nehezebb volt bejutni, ezért rövidlejáratú rendeléseket tudtak csak kötni, pl.: Woolworth áruházzal. A francia piacon a francia kontingentálás és a clearing volt a legnagyobb akadály, pedig a gyár termékei könnyen elhelyezhetők voltak. Megállapodásuk volt az Alfondary L. Co. Pansi céggel üvegipari szállításokra. A jugoszláv piacon az export kizárólag a szódafizetési kötelezettségeknek tett eleget. A Heinrich Vogel novisadi céggel kötöttek ilyen jellegű megállapodást. Az amerikai piacon az év elején próbarendeléseket teljesítettek, az eredmények láttán jelentkezett a Macy L. Co. New York-i cég, és Salgótarjánban szerződést is kötöttek. Minden szállítmány becsomagolása előtt a cég berlini megbízottja a helyszínen személyesen ellenőrizte az áruk minőségét. Ausztria felé a finom csiszolt szervízáru exportja emelkedett. Egyiptom és Törökország felé a német áru bojkottja miatt a gyár a levantei kereskedők révén piacot nyert. Az új Clearing egyezmény folytán azonban a török piac jövőbeni lehetőségei megszűntek. Az olaszországi piacon Trieszt és Firenze felé voltak szállítások - préselt és fúvott, majd konzerváru típusban - de a legnagyobb tételt itt is a szervíz gyártmányok jelentették a kereskedelemben. Igen nagy agilitással és leleményességgel igyekezett a gyár eredményeket elérni, mert az exportban látták a lehetőségét annak, hogy a lecsökkent belföldi szükséglet révén termelési költségeiket csökkentsék és üzemüket fenntarthassák. A gyár újbóli üzembevétele óta történt szállítások: Ev Vagon Rekesz Demizson (db) 1926 58 228 12970 1927 316 979 25 196 1928 519 2463 51647 1929 687 2338 77 994 1930 456 1535 55 152 1931 533 2204 63 079 1932 458 1120 79 603 1933 433 760 33 485 80